Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)
Tartalom
40 gatásával értük el azt, hogy a szárnyak egyenletesen és egyidejűleg haladtak át a szelvény különböző vízrétegein. Mint az általános elrendezést szemléltető 14-ik ábrából látjuk, a kereszt- szelvényt 5 részre osztottuk, vagyis négy függőt vettünk fel a sebességmérés végrehajtásához: A két szélsőt — tekintettel arra, hogy a sebességben a legnagyobb értékváltozás a szelvény oldalfalai közelébe esik — a fal mellett 2—2 m-nyi távolságra helyeztük el, a másik kettőt pedig a fennmaradt, 12 m szélesség egyik-egyik harmadába, vagyis egymástól 4—4 m távolságban. Mérő eszközül az újabb szerkezetű H jelű szárnyakat használtuk, melyeknek tudvalevőleg többek között az a jó tulajdonsága van, hogy nagyon kicsiny tétlenségi nyomatéka lévén, a gyorsan változó sebességeket is híven követik, és minden egyes forgás jelzésére való berendezésükkel a forgásjeleket az észlelő gépezettel közölni is képesek. Az észlelés adatainak felvételére négykarú Morse-féle írógépet használtunk. Az írókarok mindegyikét más-más szárny áramkörébe iktattuk be; így kaptuk meg a szárnyak folytonos sülyesztése közben megtett forgásszámokat a Morséból kifolyó papirosszalag 4 jelsorában, a sülyesztés alatt eltelt időrészleteket (a másodperczeket) pedig úgy, hogy hangosan ketyegő kronométer ütései után kézzel egy-egy vonalkát húztunk a gépből kifolyó papirosszalagon keresztül. Nyertünk tehát a 15-ik ábrában vázolthoz hasonló papirosszalagot, melyen a 4 sorban álló vonalkák a 4 szárny egyes forgásait mutatják, az időpontokat pedig, a melyekben az egyes szárnyforgások végbementek, az ezen jelsorokat keresztező írónvonalak ábrázolják. Aki a részletező mérés elvével tisztában van, az talán némi eltérést fog konstatálni az itt követett módszer és a részletező módszer között, amennyiben a részletező mérésnél a szárny által sülyeztés közben megvett valódi utakat is megmérik és feljegyezik (t. i. a gépből kifolyó papirosszalag hosszúsága alakjában), holott itt csak az időtartamokat jegyezzük, a szárny mélységi helyzetéről pedig semmi felvilágosítást nem kapunk. Erre nézve legyen szabad megnyugtatásul felemlítenem, hogy — jóllehet csak szükségből vettük elő a szertárban régóta meglevő 4 karú írógépet és könnyen lefoglalhattunk volna a 4 karból egyet a szárnyak megtette utak feljegyzésére — mégis inkább 4 szárnynyal dolgoztunk azért, mert így több függőben mérhettünk egyszerre anélkül, hogy a részletező mérés elvének legcsekélyebb megcsorbítását is lehetne látni abban, hogy a szárny útjának mellőzésével az eltelt időrészletekre alapítottuk a függőleges sebességi görbék szerkesztését. Másodrendű kérdésnek tartjuk ugyanis, hogy az ilyen, vagy amolyan sebesség a függőnek melyik pontjában volt meg, a lényeges mindig az, hogy az egyes forgásszámok megtételére hány másodpercz kellett? I « II я 14. ábra. A sebességmérés általános elrendezése. 15. ábra. Az írógép adta papirosszalag képe.
