Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)

Tartalom

15

Csapadékban leggazdagabb a magyar tengerpart fölött emelkedő Karsztvidék, ahol a Fuzine állomás évi csapadékösszege 2892 mm.-t ér el. Hogy ez még nem a maximális csapadék ezen a vidéken, kitűnik abból a körülményből, hogy a Fűzűiétől északnyugatra fekvő jeleujei erdő véd-lakáson elhelyezett esőmérő 3200 mm.-nél is több csapadékot jelez. Innen a tengerpart felé már csökken a csapadék úgy, hogy Fiumében az évi összeg már csak 1696 mm. De csökken a csapadék — és pedig rohamosan — északkeleti irányban is; Zágráb már csak 849 mm. csapadékot mért az év folyamán.

Másodsorban az Északkeleti Felföld, a Máramarosi havasok vidéke tűnik ki csapadékbőségével. A csapadékviszonyok itt meglehetősen komplikáltak, az esőárnyékban elhelyezett csapadékmérők jóval kevesebb évi csapadékot jeleznek, mint az esőthordó szeleknek kitett helyeken lévők, mindamellett a csapadék évi összege — egy kisebb szigettől eltekintve — az egész vidéken 1000 mm. fölött van, egyes helyeken pedig az 1600 mm. t is meghaladja.

Erre az Északi Felföld következik, szintén igen változatos csapadék-eloszlással. Kiemelkedő, csapadékban gazdag területek: a Garam felső folyása körül elterülő vidék s a Magyar Érczhegység vidéke. 1000 mm. körül (helyenkint 1100, sőt 1200 mm.), továbbá az árvái Magúra vidéke, egész 1400 mm.-ig terjedő évi csapadékkal, melynek éles ellentéteként inneu délkeletre, de egészen közel, a Vág völgyében egy jól körvonalozott száraz sziget található 700 mm. alatti csapadékkal.

Igen jelentékeny a csapadék északkeleten, a Gutin hegység szélnek fekvő oldalán is, ahol annak évi összege megközelíti az 1200 mm.-t. E hegység túlsó oldalán, az esőárnyókban már alig több mint 700 mm. az évi csapadék.

Innen délkeletre haladva s átkelve a Mezőség csapadékban szegény területein, a Görgényi hegyek nyugoti oldala mutatkozik jelentékeny esőfogónak. A csapadék évi összege itt 1100—1300 mm. között változik. Innen ismét tovább menve délkeletnek, a Hargita hegység esőárnyékában fekvő száraz területre érünk, ahonnan a délkeleti és déli határhegység felé egyre — és pedig rohamosan növekedik a csapadék, melynek évi összege jó magasan fekvő szélső állomásainkon az 1100 mm.-t is meghaladja.

Az Olt és alsó mellékfolyói völgyében, Fogaras és Nagyszeben között már csak 800 mm. körül van az évi csapadék, innen azonban az Erdélyi havasok mentén, nyűgöt felé ismét jelentékenyen gyarapodik a csapadék s a Retyezát és Szarkó hegységben éri el maximumát (1100 mm.-en felül).

Innen északra a Moma Kodru és Bihar hegység, valamint a Gyalúi havasok tűnnek ki csapadék-gazdagságukkal. A csapadék évi összege itt egyes helyeken meghaladja az 1100, sőt a Kolozsi Magurán az 1200 mm.-t is.

Hátra volna még, hogy néhány csapadékban relative gazdag vidékről emlékezzem meg. Ilyenek: a Kis Kárpátok hegyvidéke, a Bükk hegység, a Mecsek hegy, a Stájer Alpesek Vasmegyébe nyúló vége s a Pilis hegység — valamennyien 800 mm.-en felül. Az utóbbi hegyvidéken Dobogókő állomás 947 mm. csapadékot mért az évben.

A további részletekre nézve a mellékelt évi izohiéta-térképre utalom az olvasót.

Felmerül ezekután a kérdés, normálisak voltak-e az 1901. év csapadék- viszonyai, avagy sem s ha nem, miben térnek el a normálistól.

Ennek kimutatására igen alkalmas az idemellékelt I. Kimutatás, mely egy sereg állomás havi és évi csapadékmennyiségét, valamint azoknak a 25 évi átlagtól