Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)

Tartalom

Általánosan tájékoztató hegyvidéki vízrajzi fölvételek.

(4 szövegábrával és 1 külön térképmelléklettel.)

Mielőtt bemutatnánk a hazai vizierök fölvételének újabb elöhaladását és bele bocsájtkoznánk az eddig elért eredményekből levonható tanulságok ismertetésébe, rövid visszapillantással megemlékezünk a fölvételek megindításáról és eddigi fázisairól, hogy ez az összefoglalás mintegy tájékoztasson az előzmények felöl és másrészt elkerülhetővé tegye az alábbi czikkel ősz szefüggö részeknek a megelőző évkönyvekben való fölkeresését.

I. A részletes és az általános fölvételek megindítása.

Midőn a hazai és külföldi iparos és gyáros közönség érdeklődése mind nagyobb és nagyobb mértékben kezdte követelni a Magyarország hegységeiből aláfutó nagy esésű hegyi folyókban és patakokban rejlő természetes motorikus erők mielőbbi fölkutatását, a föld- mívelésügyi és a kereskedelmi ministeriumok karöltve fogtak hozzá ennek a nemzetgazdaságilag olyannyira fontos kérdésnek a megoldásához és a szükséges előmunkálatok megejtése után a műszaki fölvételek először is a Vágvidéken indíttattak meg.

Ez alkalommal 1897-ben és 1898-ban a míg a Vág mellett és a Vágvidéken található lényegesebb fő- és mellék folyások mentén folytak a munkálatok — a közvetetlen, részletes és sűrű mérések mellett gondosan kiterjesztettük a figyelmünket mindazokra a körülményekre is, a melyek a szóban for.ó kérdéssel összefüggésben lehetnek. A követett eljárás annak idején, a Vízrajzi Évkönyvek IX. kötetében bővebben volt ismertetve. Ámde 1897. és 1898. folyamán ezen az úton az ország hegyvidékeinek csak 5 3%-a került fölvétel alá úgy, hogy a rendelkezésünkre bocsájtott csekély anyagi erővel a munka számára csak nagyon las-ú haladást lehetett volna biztosítani, elannyira, hogy még némi fejlesztést tételezve is föl, legalább 15—20 esztendő kellett volna ahhoz, hogy beszámolhassunk az ország hegyvidékeiben fölkutatott összes eredményekről.

Mivel pedig éppen ebben az időben indultak meg azok az áramlatok, melyek hazánk részére az önálló vámterület fölállítását és a hazai iparnak minél szélesebb alapokon való fejlesztését követelték, a kérdés megoldása mindinkább sürgőssé kezdett válni és any- nyival kevésbbé tűrt halasztást, mert ily irányú fölvételek híjján az ország különféle vízfolyásaiban rejlő erőkről még csak tájékoztató kimutatások sem állottak az illetékes körök rendelkezésére.

Ezek a körülmények voltak az előzményei, illetőleg indító okai annak az átiratnak, a melyet 1899-ben a kereskedelmi ministerium a földművelési ministerium- hoz intézett és a melyben sürgős megoldásL keresve az általános fölvételek megindítását kéri, ámde azzal a záradékkal, hogy ennek a 3—4 évig tartó tájékoztató műveletnek a befejeztével a részletes fölvételek, a Vágvidéken történtek mintájára, újra megindíttassanak és hazánk összes folyóira kiterjesztessenek.

Ezek után a fölvételek egy időre új irányt vettek. «Részletes felvétel»-lel, tehát csak a Végvidék (a tanulmányozandó területnek %„ része) került feldolgozás alá és azután félre tettük egyelőre ezt a kitűnőnek bizonyult, de lassú módot, hogy helyet adjunk az «általános fölvétel»-nek, a mely 1899. óta még most is folyamatban van és csak 1902. őszén ér véget. A munkálatok ezen második fázisában követett eljárást, a munkaprogrammot és a fölvételi programmot a Vízrajzi Évkönyvek X. kötetében közöltük részletesen és midőn e helyen újra rámutatunk arra a fontos körülményre, hogy a folyamatban levő általános fölvétel nem a megoldása enne. a feladatnak, hanem csak a kérdés legsürgősebb részének, az elintézése, — ezen állításunkat a következő érvekkel támogatjuk :

1. Az általános fölvétel útján csak azokról a vizi erőkről nyerünk képet, melyeket folyóink az őszi alacsony vízállásoknál nyújtanak, úgy hogy csak nehezen, vagy egyáltalán nem alkothatunk magunknak biztos fogalmat a közepes, a legkisebb és a praktikusan kihasználható legnagyobb vízerökröl is, a mely adatok pedig a gyártelepek czélszerü berendezésénél számításba veendő fontos tényezők;

2. ezek a fölvételek nem nyújtanak módot arra, hogy a munka folyamán közvetlenül kiterjeszkedjünk a geológiai, erdészeti, népességi, gazdasági, közlekedési, ipari stb., szóval mindazokra a fontos mellékkörülményekre is, a melyek az ipari kihasználhatóság kérdésével szoros összefüggésben vannak. Megakadályoznak ebben: az aránylag csekély anyagi ellátmány, a bejárandó terület nagysága, az idő rövidsége s magának a fölvételnek a természete;

3. végül — miként ugyancsak a Vízrajzi Évkönyvek X. kötetében ki van mutatva — az általános fölvétel alkalmával meghatározott lóeröadatok 2/з része 0 —15% hibahatáron belül marad, míg 7S része 15—30% hibát is tartalmazhat.

Mindezeket összefoglalva meglehet állapítani, hogy a folyamatban levő általános föltételek a czélnak