Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)
Tartalom
80 ÖNTÖZŐ VIZEINK MÉRÉSE AZ 1900. ÉVBEN. Ezen mérések középértékeül 0'328 m3-t, vagyis 328 litert fogadtunk el és így a fentemlített 224 kát. holdra elosztva esik minden kát. holdra 146 liter állandó vízsugár. Ezen eredmény azonban itt ezúttal mégis kétséges, mert az ugyanekkor több helyen megmért csurgalékvíz 384 liternek találtatott, tehát több volt, mint a beeresztett víz a kísérletezés napjain. Ezen körülmény csak úgy magyarázható meg, .hogy a megelőző napokon a rendes szükségletnél — vagy legalább is a mostan megmért vízmennyiségnél — jóval több vizet eresztettek be és ez most került lefolyás alá. Ezen magyarázatot megerősíti azon tény is, hogy a csurgalék víz az elvezető árkokat nemcsak színültig megtöltötte, hanem helyenkint azokból ki is lépett. Ily körülmények között — bármily pontosak voltak is méréseink — nem tekinthető ezen eredmény a víz- szükséglet szempontjából iránytadónak, mivel a vízbeeresztés nem volt a normális állapotnak megfelelő, hanem éppen ezen napokon kevesebb vizet eresztettek be, mint rendesen szoktak. Ugyanis az előző két évben megejtett 3 mérésünk lkat. holdra itt 337, 3‘20,343 liter másodperczenkinti vízsugarat eredményezett és a mostani csurgalékvíz is arra vallott, hogy kísérleteinket megelőző napokon a most talált csurgaléknak (384 liternek) megfelelő öntözővíz legalább is 900 liter körül lehetett, amiből esnék 1 kát. holdra másod- perczenkint4-02 lit. (A csurgalékvíz ugyanis 1899. évben normális viszonyok között az öntözővíznek 41°/0-a volt ezen a telepen és ezen arány szerint kellett a 384 liter csurgalékból 900 liter öntözővízre következtetni.) Van azonban ezen itt végzett méréseknek mérnöki szempontból egy örvendetes eredménye, az t. i., hogy az itteni zsilipnél, mint bukószerkezetnél, alkalmazott képlet és abban levő koefficiens teljesen megfelel az itteni viszonyoknak, mert a három helyen végzett mérések eredménye között alig volt 1 % különbség, a mi pedig víztömegméréseknél és számításoknál ritkaság számba vehető nagy pontosság. Éppen ezért ide igtatom azon képletet, a melyet ezen esetben a számításnál alkalmaztunk: Q = (0 63775 -\- 030 -j—-)b. e. у 2g(ht—h2) (1. 3. ábra.) IV. Végliles—szalatnai rétöntözés. Nemeskéri Kiss Pál birtokán, Véghlesen, aSzalatna patak völgyében a felvidéki viszonyoknak megfelelő jellegzetes rétöntözés van már az 1885. év óta üzemben és ezen mürétnek nagy része az említett patakból nyeri öntözővizét. Ezen a helyen 1900. évi junius hó 17-én sikerült végre úgy eltalálnunk az időt, hogy egy egészen normális nyári öntözést megfigyelhettünk és a felhasznált vizet pontosan megmérhettük. A kiválasztott tábla 7 9331 hektárnyi kiterjedésű és helyzeténél, valamint talajánál fogva oly természetű, hogy vízszükséglet szempontjából az egész 300 hektárnyi területből az átlagot képviseli, tehát az itt nyert eredményből megközelítőleg kiszámítható az egész öntözött rétnek vízszükséglete is. A szóban levő tábla, mely a Szalatna patak völgyében és a Dubra patak balpartján fekszik, egészen elkülönített helyzetben van, s így az öntözővizet, valamint a csurgalék vizét is tisztán meg lehetett mérés útján állapítani. Kísérletezésünk idején az öntözésre használható víz másodperczenkint 1500—1700 liter körül változott és ezen víztömeggel 3 óra 43 perez alatt nyert a kísérletül szolgáló terület az ottani viszonyoknak megfelelő teljes öntözést, mely idő alatt összesen 30280 m3 víz bocsáttatott a rétre és ezen víztömeg, az egész táblára egyenletesen elosztva, 38 centiméter elbontást képvisel; ebből azonban csurgalék alakjában a rétről lefolyt 11340 m3 víz, ennélfogva a rét az öntözésnél elnyelt 18940 m3 vizet, a mely összeg 24 centiméteres elbontásnak felel meg. Megjegyzendő végül, hogy az itteni nagy vízböség mellett rendszerint 38 centiméter elbontásnak megfelelő víztömeggel öntöznek. V ZöldségesktrH öntözések Budapest környékén. Budapest környékén, a fővárosnak konyhakerti terményekben mutatkozó nagy fogyasztása mellett, igen kifejlődött zöldséges kerti kultúrát találunk, a melyek a mi céljainkra az öntözővizek mérésére is igen alkalmas kísérleti települ szolgálhatnak. Föl is használtuk már ez évben az alkalmat és megkezdtük ezen kerti öntözések felkutatását és azokból a tökéletesebb példányokat kiválogatva, azokon megindítottuk az öntözővizek mennyiségének mérését. Ezen területek elhelyezésük szerint a következő főcsoportokra oszthatók: 1. az ó-budai Dunapart mellett fekvők, 2. a budai kelenföldi dűlőben fekvők, 3. a zuglói és alsó-rákosi dűlőben levők, 4. az «Illatos árok» mentén levők. Ezen területek talajára általános jellemzésül megemlíthetjük, hogy mind homokos, laza föld, közöttük csakis a kelenföldi talaj valamivel agyagosabb homok. A vízmérést a vízemelö kerekek közelében végeztük mindenütt azon facsatornában, a mely rendszerint kezdete a vízvezetö árkoknak. Gzélul tűztük ki ezen méréseknél, hogy meghatározzuk a kiemelt víz meny- nyiségét, az öntözöcsatornába jutó víz mennyiségét, a vízemelö kerekek hatásfokát, az öntözések számát, egyszeri öntözésnél a vízborítás magasságát és végül azon állandó vízsugár megállapítását, a melyre szükségünk van, hogy egy nagyobb öntözési telepet heten- kint egyszeri öntözés mellett a szükséges vízzel elláthassunk a nyári idény alatt. Maguknak az öntözési berendezéseknek részletesebb leírását jövőre fogjuk adni. Ez évi méréseink eredményét az alábbi táblázatban mutatjuk be:
