Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)

Tartalom

78

ÖNTÖZŐ VIZEINK MÉRÉSE AZ 1900. ÉVBEN.

és az itt felhasznált összes vizet ezek területére 25 9568 hektárra elosztva, átlagban 30 cm. elbontást találunk ez esetben.

A második összefüggő csoportba a 8., 7. és 6. sz. táblák vétetlek, és ezek öntözése junius hó 24-én kezdődött és julius 4-én nyert befejezést.

Ezen csoportnál is a legnehezebben öntözhető táblán, a 8. számun, kezdtük el az öntözést azon czélból, hogy az öntöző ároknak elkerülhetetlen csurgó és szivárgó vize az utána következő táblákat már hasznos elönedvesítésben részesítse. Ezen 70395 hektárnyi kiterjedésű tábla öntözése a háromszori megszakítás miatt 4 napra elhúzódott, és az elborítás magassága itt érte el a legmagasabb fokot az eddig észlelt mezö- hegyesi öntözések között, a mennyiben 601 cm.-re emelkedett, a melyhez az időközi 2 27 cm. csapadékot hozzáadva 62-37 cm.-t nyerünk. Első pillanatra is látható, hogy ez itt már rendkívüli nagy vízfogyasztás volt, a mit igazol a szomszédos 7. számú tábla öntözése is, a mely megelégedett 26*3 cm. elbontással.

A legközelebbi szomszédos tábla, a 6. számú, melynek öntözése 3 megszakítást szenvedett, és 3 napra elnyúlt, ezen kedvezőtlen körülmények miatt ismét több vizet emésztett, a mennyiben az elborítás 39*8 cm.-t tett ki.

Ez összetartozó — egy öntöző csatornából táplált — három tábla (8., 7. és 6. számú) együttvéve átlagban 41 centiméter elborítást igényelt a jelzett kedvezőtlen körülmények között, a mely eredmény ezen 20-7582 hektárnyi kiterjedésű, összefüggő területnél mindenesetre a maximális eredmények közé tartozik, a mint azt majd világosabban látni fogjuk, ha az összehasonlítást megteszszük az egész rétre kiterjedő öntözési átlaggal, és az előző évi, kedvezőbb körülmények között végzett, nyári öntözéssel. (Lásd a kővetkező oldalon levő kimutatást.)

A mint e kimutatásból látszik, az egész 261*8812 hektárnyi terület megöntözése egyfolytában éjjel és nappal végeztetett 1900. október hó 29-töl november hó 15-ig, és vízmérés szempontjából a 34. tábla hét csoportba (1—VII.) osztva került megfigyelés alá, a mely csoportosítás megállapításánál azon szempont vezetett, hogy a lecsapoló árkok által határolt, összefüggő táblák csoportja egyfolytában kerüljön megöntözésre.

Az öntözést megelőző időjárásról meg kell említenünk, hogy egész szeptember hónap és októbernek első 11 napja száraz volt, október 12—31-ig volt ugyan 9 csapadékos nap, de az összes csapadék ezen 20 nap alatt csak 5*3 cm. volt, és ebből 2*2 cm. október 27-ére esett, s ezen utóbbi körülmény már némileg javára volt az öntözésnek, miért is az október 27-én esett csapadékot, valamint az öntözés tartama alatt esett 1*84 cm.-t a végeredmény összeállításánál figyelembe vettük, és ezen összesen 4*04 cm.-nyi esőt az öntözővízhez hozzászámítottuk.

Ezek előrebocsátása után a fenti táblázatból kiolvashatjuk, hogy ez alkalommal is ugyanazon csoportok szükségeltek legtöbb vizet, a melyek az előző nyári öntözésnél leginkább rászorultak az öntözésre, és akkor is igen sok vizet fogyasztottak; ilyen a VII. számú

csoport, mely most is 254 cm. elbontással volt csak megöntözhető, és a VT. és V. számú csoport, a melyek 17*51, illetve 15 3 cm. elborítást vettek igénybe a jó öntözéshez, a mely számokhoz azonban a fentebb említett 4 cm. csapadékot is hozzá kell még adni, s- így a legnehezebban öntözhető terület-csoportok tulajdonképpen 29*4, 21*5 és 19*3 cm. vastag vízréteget fogyasztottak el ezen 18 napig tartó őszi öntözés alatt, míg a legjobb fekvésű, és így legkönnyebben öntözhető tábláknál a vízborítás öntözés útján 12—14 cm. volt, esővel együtt pedig 16—20 cm.-t tett ki.

Összefoglalva az egész 261*8812 hektár kiterjedésű megöntözött területet és a felhasznált összes öntöző vizet egyenletesen elosztva, átlagban 17*05 cm. elborítást nyerünk, a mely összeghez a számbavehetö időközi csapadékot, 4*04 cm.-t hozzáadva, azt találjuk,, hogy ezen őszi öntözésnél 21'1 cm. átlagos vízborítást nyertek a rétek.

Az 1899. évi normális nyári öntözés, a mely 48*8246 hektárnyi területre terjedt és oly táblákon végeztetett, a melyeknek vízszükséglete ezen mostani tapasztalás szerint is a közepes mértéknek felel meg, az elborítás átlaga 25'4 ст.-nek találtatott; ennélfogva végeredményképpen az eddigi tapasztalatok és mérések alapján kimondhatjuk, hogy a mezőhegyest rétek átlagban 21—26 cm., elbontással- öntözhetók, még pedig 21 cm. számítható őszi öntözésnél és 26 cm. nyári öntözésnél,, s a kettő közötti különbség -— 5 cm. — a nagyobb nyári elpárolgás terhére Írandó.

III. A p.-péklai rizsföldek öntözése.

Ez évi mérésünk tisztán csak az állami telepre szorítkozott, mivel a szomszádos Kriegner- és Machmer- féle telepen a mostani helyzet nem volt alkalmas jó víztömegmérés végzésére.

Az állami telepre bevezetett víz 2 2 4 770/i6oo kát., hold kiterjedésű rizsföldnek öntözésére szolgált, és a beeresztö zsilipnek egyenlően tartott nyílása és állandó csatorna-vízállás mellett a telepre befolyó vízsugár állandónak volt tekinthető, a mint ezt a mérések is igazolták.

A vizmérés 1900. évi augusztus 7-én és 8-án végeztetett, még pedig a bevezető csatorna 3 helyén, u. m.:

1. a beeresztö zsilipnyiláson, mint bukószerkezeten,

2. a zsiliptől 30 m.-nyire a főcsatornában bot- uszóval és

3. a zsiliptől 130 m.-nyire a főcsatornában szintén bot-uszóval.

Ezen három mérés eredménye alig mutat számbavehetö eltérést, és ez újabb bizonyítéka annak, hogy ezen csatornánál a bot-uszó az alkalmazott koefficienssel (0*80) kitűnő pontosságot ért el. Ugyanis

a) a zsilipen, mint bukószerkezeten, megmért és képletileg számított víztömeg 0*331 m3-nek találtatott;

b) a második helyen bot-uszóval mérve találtunk 0*326 m3-t, és

c) a harmadik helyen szintén botúszóval mérve egyik vízállásnál találtunk 0*323 m3-t, másik vízállásnál 0*344 m3-t.