Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)

Tartalom

76

ÖNTÖZŐ VIZEINK MÉRÉSE AZ 1900. ÉVBEN.

Ezen táblázatnak figyelmes olvasása és a térképnek egyidejű megtekintése megadja annak is magyarázatát, hogy miért kellett egyik csoportnál 23—25 cm. elborítás egy jó öntözéshez, míg a másiknál 10—12 cm. is megfelelt. A legtávolabbi csoportok ugyanis, — fölfelé az 1. és 2. sz. csoportok — a vízkivétel pontjától 4 kilométer távolban fekszenek és így igen sok víz kellett ezen hosszú vezető csatorna megtöltéséhez, mely 7 óra és 10 percnyi időt vett igénybe átlagos 650 liternyi másodpercenkinti vízvezetéssel (16770 m3). Itt említjük meg azon körülményt is, hogy a legtávolabb eső táblák öntözése idejében, a midőn tehát már a fóvezetö csatorna meg volt telve, a szivattyú telep által kiemelt víznek csak 78%-a jutott el az öntözendő réthez, 22%-a pedig a hosszú vezetés alatt átszivárgóit a vezető csatorna oldalfalán és már előzőleg is nedvesítette a közelebb fekvő csoportok tábláit. A fövezetö csatorna falán átszivárgóit víznek mennyiségét elosztva az egész vonal hosszával, azt találtuk, hogy a 33 m2 nedves keresztszelvényű csatorna folyó méterenkint és másodperczenkint 1-14 liter vizet szivárogtatott át, a miből a nedvesített árok falának és töltésének 1 m2-jére másodperczenkint 0-35 liter átszivárgás jutott. Ha végül az ösz- szes kiemelt vizet 461,683 m3-t elosztjuk az egész megöntözött területre 333'5600 hektárra, úgy az átlagos elborítás összegét 13 8 cm.-nek találjuk. Ezen összeg az előző évi eredményhez viszonyítva 3 cm.-rel nagyobb, de ezt a különbséget annak tulajdoníthatjuk, hogy most nagyobb figyelmet fordítottunk a bőséges öntözésre, mint múlt évben.

Megjegyzendő végül, hogy a 10. sz. csoport vize nem méretett meg, mert ezen táblák oly fekvésüek a mérés helyéhez képest, hogy jó mérést végezni itt nem lehetett.

Ezek után a mindszenti rétöntözésnél szerzett adatokból megállapíthatjuk, hogy egyszeri, jó nedvesítő öntözésre Iá cm. vízelborítás számbavétele teljesen megfelelőnek mondható, az átlagos szügségletet pedig 11—14 cm. elborítás között vehetjük számításába.

II Mezöhegyesi rétöntözés.

Kísérleteinket a vízmérés terén a mezöhegyesi öntözött réten kezdtük meg még az 1897. évben, de a kezdettel járó nehézségek és a helyi gazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodás mellett ezelőtt mindig csak a területnek egy-egy részét öntözhettük meg kisérletezésünk czéljaira.

Említettük már előző ismertetésünkben, hogy a mezöhegyesi öntöző csatorna nyári időben a kenderáztató telepet is ellátja vízzel, és ezen igen fontos gyári üzem mellett a nyári öntözésre csak annyi víz jut, a mennyi a kenderáztató medenczék megtöltése és telítve tartása mellett még mint vízfelesleg marad. Ezen helyzettel nekünk is kellett számolnunk, és emiatt czélunknak megfelelő teljes nyári öntözést most sem végezhettünk, hanem meg kellett elégednünk egy oly nyári öntözéssel, a mely az egész rétnek csak Ve részére terjedt ki, és ez is oly megszakításokkal történt, a melyek a vízszükségletet lényegesen szaporították. Ez indított bennünket arra, hogy a ken- deráztatás üzemének végeztével, a késő őszi időben rendezzünk egy teljes öntözést, hogy annak egész vizét megmérhessük, és így a czélunknak megfelelő átlagösszeget megkaphassuk.

Ezen évben tehát itt tulajdonképpen két öntözés vizét mértük meg, t. i. egy nyári és egy őszi öntözését. Meg kell azonban már előre is jegyeznünk, hogy ezen nyári öntözést nem tekinthetjük egészen irányt- adónak, mert az öntözés többszörös megszakítása és ezzel járó új meg új ároktelítés oly vízfogyasztással járt, a melyet rendes körülmények között nem lehet számítási alapul elfogadnunk.

E két öntözésnek ismertetéséhez ide mellékeltük a mezöhegyesi öntözött rét helyszínrajzát (2. ábra), a melyen az egyes táblák számozva is vannak, s az alább következő kimutatásban és leírásban ezen számokkal jelezzük az egyes öntözött táblákat.

A nyári öntözés junius 16-án kezdődött és tartott julius 4-ig, azonban — mint azt a 77. oldalon levő táblázatos kimutatás mutatja — többszörös megszakítással volt az öntözés normális menete megzavarva.

E táblázat némi kiegészítéséül és pótlásául megjegyeztetik, hogy miután az egész rét öntözésére nem lehetett számítanunk, ennélfogva csak két oly rétcsoport lett öntözéshez kiválasztva, a melyik magasabb és szárazabb fekvésénél fogva a nyári öntözést leginkább kívánta, és különben is tapasztalás szerint legtöbb vizet szokott igényelni. Az egyik csoportba tartoznak a 15., 14. és 13. számú táblák, melyek az I. számú vízmérés helyétől mintegy 2 Km távolban feküsznek, meglehetős emelkedett helyen, s köztük a 15. sz. tábla a legmagasabb. Éppen ezért gyakorlati szempontból az öntözést ezen a táblán kezdtük junius 16-án, mert ez szükségelte az idevezetö csatornában a víznek legmagasabb nívóra emelését, és így — míg ez megöntöztetett — az elkerülhetetlen nagy mértékű töltésszivárgások és csurgások vize száraz területre jutott s így részben elönedvesítette az utána öntözendő táblákat. A mint a kimutatásból látjuk, ezen táblánál éppen az árok-telítés és csurgások miatt 53 3 cm. vízborítás volt szükséges az egész tábla meg- öntözéséhez, a melyhez hozzáadva a 032 cm. az napi csadadékot, összesen 53 62 cm. elborítás jön ki. Ezen tábla öntözése 35 óra 22 percznyi időt vett igénybe, mivel a vízszolgáltatás is gyenge volt — átlag 200 liter körül másodperczenkint — és így minden kedvezőtlen körülmény összejátszott ahhoz, hogy az elvesztegetett víz mennyisége nagy legyen.

A következő tábla, a 14. számú, már telített csatornából nyerte a vizet junius 18—20-án, s így daczára a közbejött 21 órai megszakításnak, majdnem felénvi vizet — 28-9 cm.-t — igényelt. Az utána következő szomszédos tábla — a 13. számú — már 21'4 cm. elbontással jó öntözést kapott junius 22—23-án, s a 65 mm. csapadék hozzáadásával emelkedett az elborítás 2205 cm.-re.

Összevéve ezen egy csoportba az egy öntöző csatornához tartozó három táblát — 15., 14. és 13. számút —