Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)

Tartalom

1 I

102

AZ 1900. ÉVI PAKSI JÉGTORLÓDÁS.

terült el, mely a torlódás könnyű megbomlását akadályozta. Különben is a torlaszban a jég erősen összeverődött. A víz szinétöl lefelé helyenkint 3 méter; átlag 2 méter vastagságot ért el a jégkéreg, míg a víz színe fölött egész 8 méter magasságig torlódtak össze a táblák (lásd a jégtorlaszról fölvett 2. és 3. ábrabeli keresztmetszeteket).

Kuriózumképpen megjegyezzük, hogy a torlódás csúcspontjának abszolút (tengerszín feletti) magassága, a fölötte 142 &m.-nyire levő budapesti alsó rakodó parttal majdnem színeit. Ott, ahol a jég leginkább megszükítette a medret, mintegy 34%-át foglalta el a vízszín alatti profilnak.

Januárius 15-én a helyzetben némi változás állott be; a felülről jövő csekély áradás, mely a jégtáblákat

dalmas volt a helyzet, mert a vízszín további emel- kedésénék mértékét, a jégtorlasz megbomlásának idejét előre nem láthatták.

Pakson a legmagasabb vízállás január 27.-én déli 12 órakor állott elő 700 cm. magasságban s ekkor mutatja a folyó vízszínéröl fölvett hosszszelvény a legveszedelmesebb állapotot. E rajzból (4. ábra.) kitűnik, hogy a Budapestről bw-kint mintegy 7‘7 cm. esésű vízszín Paks táján hirtelen megtörik s majdnem horizontális lépcsőt alkot. E lépcső széle Gerjennél van, hol azután az esés egyszerre rohamos, majd Baja alatt ismét normálissá válik.

Már január 26.-án d. u. észlelték a jégnek némi mozgását, de az itt-ott felbomlott táblák csakhamar összeverődtek s a helyzet nem változott. Végre január

7

e

5

A

1

2

I

0

1

2 3 A

5

6

7

8

9

10

11

12

2. ábra. A Paks alatti jégtorlasz 1. sz. keresztszelvénye 1900. januárius 21-én.

.©----------------------О

О 100 200 300 AOO 500 600 700 800 900 WOO Ш0

ллоъллъ aZcKkfro onj^hrivy t; 33^7

"‘tTi'btf'X/vvv сЛоЖъ Хл/iAjJjXb- 1126 »« Хлллл/Zcjc; 2209 »’

Jcоллл£аХл,: ЬЪЬ ♦>

ЗДюг&о joy XamJUx,tu: 1772. ”

aJLoJ&Á,ytuy ■ Ъ^°/о

lehozta, megszűnt s Paksnál a víz lassan apadni kezdett. Ez az apadás január 21-éig tartott. Ez idő alatt eső és meleg idő omlasztotta a jeget, mely azonban az apadás következtében csak még jobban megült a torlódás helyén.

A beállott esős időjárás e közben a Dunát lassan földuzzasztotta. Januárius 24.-én Passaunál a víz 6 fok magasságra emelkedett s ettől lefelé Gombosig mindenütt áradt a folyó. A Paks alatti jégtorlódásnál újra fölemelkedett a víz, s csakhamar a januárius 14.-i vízállást is meghaladta.

A helyzet kezdett koinolylyá és fenyegetővé lenni. A víz Pakson napról-napra növekedett, s január 27.-én az eddig észlelt legnagyobb jégnélküli vizet is meghaladta, bár 1876-ban ugyancsak jégtorlódás következtében még egy m.-rel magasabb vizet is észleltek itt. Noha az árvédelmi töltések 1 ш.-rel magasabbra épültek az 1876.-i árvíz színénél, mégis igen aggo27.-én a mozgások egyre sűrűbbekké váltak, mi a torlasz közeli megbomlását jelentette. A Baja fölötti, vagyis a torlódás alatti állójég csakhamar megindúlt és elment, mi a helyzet veszedelmességét enyhítette.

Végre január 27.-én délután fél 2 óra tájban, a torlódás nagy robajjal megindúlt s az egész torlódás fölötti szakaszon gyors apadás állott be.

Pakson január 28.-án reggel 479 cm. vízállást észleltek, tehát itt a torlódás megbomlása nem egészen 1 nap alatt 2'21 m sülvedést okozott a víz nívójában. Természetes, hogy a torlasz mögött tározódott víz, lefelé haladtában, a víz színét erősen és gyorsan emelte, Baján P82 ж-rei. Mohácson P68 m-1 emelkedett a víz január 26.-tól 27.-ére, s ez utóbbi helyen január 29.-én a vízszín 5'65 m-nél érte el tetőpontját.

A január 28-i vízszín hosszszelvényét a 4. ábra szintén megmutatja. Látjuk, hogy a Paksnál január 27.-én erős lépcsőt alkotó vízhullám január 2 8.-án hosszú darabon