Vízrajzi Évkönyv 10., 1899 (Budapest, 1901)
Tartalom
64 A DUNA 1899-IK ÉVI ÁRVIZE. gon keresztül vonult s hogy ez alkalommal a Felső Duna medenczéje a veszélyes zónába esett. Ugyanekkor tehát nem eshetett a magyar medencze a veszedelmes zónába. Hogy a magyar folyókon erős lecsapódások történjenek, ahhoz a ciklon középpontjának délnyugatészakkeleti (a Vág-Garam völgyére) vagy nyugat-keleti (a Tisza völgyére) irányú vonulása szükséges oly módon, hogy a ciklon középpontja kívül essék Magyar- ország északi határán. Ekkor a déli és délnyugati párás áramlatok özönlik el az országot s okoznak bö lecsapódd' okai. Azonkívül a Kárpátok dél felé néző lejtői a ciklon veszedelmes zónájába esnek, a mennyiben itt a ciklon elöhaladás-iránya a szélfúvás irányába esik. Más légköri helyzet idézi elő a Felsö-Uuna árvizét és más légköri helyzet a magyar folyókét. így például éppen ezért nem volt még reá eset, hogy a Tisza és a Duna nyári árvizei találkozzanak, sőt legtöbb esetben (pl. 1890-ben is) a Tiszán igen kis vizek vannak, midőn a Duna nyári árvizét szállítja. így látjuk, hogy sem 1897-ben, sem 1899-ben a dunai árvízkor a Vág, Nyitra, Garam, Ipoly és Rába éppen nem hozott rendkívüli vizet. S bár mindkét esetben e folyókon egv-egy kisebb árhullám jelentkezett, de ez az árhullám nem tett számot s nem növelte az árvíz veszedelmét. Arra is van példa, hogy amikor a Vág, Garam, Ipoly, Rába rendkívüli áradásban vannak, ugyanakkor a Duna nyugodtan viseli magát. Például éppen az 1899 ik évben julius hónapban a Vágón rendkívüli árvíz vonult le, midőn a Duna közepes vízállású maradt.* így történt ez a Vág 1894. évi rendkívüli árvizénél is. Mindazonáltal a magyar folyók viselkedése az 1897-ik évi árvíznél egészen más természetű volt, mint 1899-ben. 1897-ben ugyanis a Budapest fölötti Dunába ömlő magyar folyók sokkal jelentékenyebb vizel szolgáltattak, mint 1899-ben; a Morva folyó pedig 1897-ben erős áradásban volt. Ez utóbbi folyó szerepe különben vízjárás szempontjából eléggé különleges, úgy hogy a Duna árvizeivel kapcsolatban néhány szót kell szólanunk róla. A Morva völgye dél felé nyitott lévén, hivatva volna arra, hogy a déli áramlatoktól kapja a legtöbb csapadékot. Azonban vízgyűjtőjének nagy részéröl a déli áramlatokat a Kárpátok vonulata tartóztatja föl. Másrészről az Északi Tenger felöl jövő áramlatok igen gyakran átcsapnak a csehországi hegyeken s bö lecsapódásokat okoznak a Morva medenczéjében. így történt ez 1897-ben, midőn az Északi-Tenger felöl jövő páraözön a hegyek hágóin és völgyek útján átcsapott a Morva medenczéjébe s itt bőséges esőt eredményezett. Sőt a párák egy része még a Vág és Nyílra medenczéjébe, valamint a Bába völgyébe is * Még érdekesebb volt a dolog az 1900. év április havában, midőn a Felső-Dunáról jelentéktelen, mélyen a mederben maradó árhullám érkezett, s mégis a Vág, Nyitra, Garam, Ipoly és Rába föláradása következtében Komáromtól lefelé a Duna túlhágta partjait. áthatolt s ott is, habár kisebb mértékű lecsapódásokat hozott létre. 1899-ben a párák nem törtek át oly nagy mértékben a csehországi hegyeken és a Morva nem kapott sok csapadékot; még kevesebb csapadék jutott a magyar folyók részére, A csapadéknak ez a különleges eloszlása magyarázza részben, hogy az 1899-iki árvíz, bár Pozsony- nál magasabb volt, mint az 1897-iki, mégis lejjebb haladtában általában az 1897 iki árvíz nivója alatt maradt. Másik oka ennek a jelenségnek, mint alább látni fogjuk a töltések szakadásában rejlett. Az 1899 ben Magyarország felé közeledő árvíz veszélyes jellegéről szept. 13 án kapta a vízrajzi osztály az első értesítést és mindjárt fölhívta reá az érdekeltek figyelmét. Szept. 14-én, midőn Budapesten csak 239 cm. volt a vízállás, már jelezte, hogy a Duna a töltések közötti hullámtereket elönti s Budapesten az alsó rakodó part fölé emelkedik. Szeptember 16-án, midőn a Duna még Aschach fölött kulminált, jelezte, hogy Pozsonynál az 1897-iki nyári árvíznél valamivel magasabb, Budapesten pedig körülbelül az 1897-ikivel egyenlő vízállás várható. Szept. 17-én, midőn a Duna Steinnél 627 cm. vízállás mellett kulminált, a vízrajzi osztály azt a jelzést adta, hogy az árhullám tetözése várható: Pozsonyban ... ... körülbelül szept. 19-én mintegy 770 cm.-nél, Komáromban (C « 21-én « 700 « Budapesten ........... « « 23-án « 700 « Pakson ................... « « 24-25-én « 660 « Baján... « « 26-27-én « 720 « Mohácson ... ... « « 27-én « 720 « E közben az árvédelemre nagy mérvű élőkészülés történt, amennyiben az első sorban érdekelt felső-dunai ármentesítö társulatok töltéseinek egy része nem volt jó állapotban s oly gonddal készülve, hogy nyugodtan lehetett volna a veszedelmet bevárni. Szeptember 19-én a Duna Pozsonyban a vízrajzi osztálytól jelzett 770 cm.-es vízállásnál tényleg kulminált s az árvíz teljes veszélyességével e napon Magyarországra érkezett. Szeptember 19-ike meghozta az első töltésszakadást is Hajnalban, midőn a vízállás Komáromban + 680 cm.-re emelkedett, a Vág balparii Ármentesítö Társulatnál a Martos—Becsali-major— Izsa—Zsitvatö közt levő lö,012 holdnyi ártér víz alá került, mivel a 6 m. magasságra épült és nyúlgátakkal védett nyári töltést a víz túlhágta s úgy a Vág-Duna, mint a Nyitra, valamint a Nagy Duna mentén több helyen átszámította. A társulatnak többi árterületét sikerült nyúlgátakkal és erős védekezéssel megmenteni. A bekövetkezett töltésszakadás Komáromban azonnal vízszinsülyedést idézett elő. Ez aránylag kis ártér azonban még nem szállította volna le maradandólag a vízszint Komáromban, de szept. 19-ikén este 7—8 óra közölt a Szigetköz Ármentesítö Társulatnál újabb töltésszakadás történt. Itt. a Fö-Duna töltésében Nagy-Bajcs és Szúnyogháza között valószínűleg féreglyuk következtében szakadás történt, mely csakhamar 150 m. hosszúságot ért el és mintegy 10,000 kát. hold került víz alá.
