Vízrajzi Évkönyv 10., 1899 (Budapest, 1901)
Tartalom
Bajorország vízrajzi szolgálatának kivonatos ismertetése az 1899-ik évi jelentésből. Az 1888. esztendőig Bajorországban az állami építészeti hivatalok látták el a vízépítéssel és vízszabályozással kapcsolatos teendőket is, de csak az u. n. közvizeken (öffentliche Fiüsse), míg a magánvizek nem részesültek elég figyelemben és így éppen a folyók forrásvidéke nem nyert kellő megfigyelést, tehát a mai értelemben vett vízrajzi tanulmányok kellően müvelhetők nem voltak. A praktikus érzékkel bíró bajorok fölfedezték ezen hiányt és már az 1896. évi képviselöházban élénken kifejezték annak szükségét, hogy a vízben rejlő rendkívüli kincseket több figyelemmel, sokkal behatóbban kell tanulmányozni, s a vizek erejének kihasználására, avagy romboló hatásának csökkentésére kiváló gondot kell fordítani és ezért a kormány 1898. junius 18-án kelt rendeletével megalkotta az országos központi vízmütani hivatalt (Hydrotechnisches Bureau), a mely tulajdonképpen a bajorországi legfelsőbb állami építészeti hivatal kebelében szervezett országos vízrajzi hivatal, s a melynek föladalává tétetett, hogy a bajor vizek járását különös figyelem tárgyává tegye és a müncheni központi meteorologiai intézet följegyzéseivel kapcsolatban az összefüggést az időjárás és vízállások változása között tanulmányozza. A központi meteorologiai intézet legnagyobb készséggel támogatja ezen kezdeményezést és megállapíttatott, hogy ezután a meteorologiai följegyzések eredménye is a vízállási adatokkal együttesen bocsáttatnak közre a vízrajzi hivatal által. Minthogy pedig az eddigi meteorologiai állomások száma és elhelyezése, különösen a forrás vidékeken, a vízrajzi szempontokat nem elégítette ki, ennélfogva a vízrajzi hivatal újabb 117 meteorologiai állomást szervezett az állami utak mentén és ezeknek kezelésével az útkaparőkat bízta meg. Az úthálózatoktól távolabb eső helyeken, a hol az állomások szaporítása szükséges volt, önkéntesen vállalkozó, értelmes megfigyelőkre bízatott a följegyzések végzése. Ezen módon összegyűjtött meteorologiai és vízállási adatok vízgyűjtő környékek szerint csoportosítva jól áttekinthető alakban bocsáttatnak közre, még pedig évnegyedes füzetekben, hogy mielőbb átadassanak a közhasználatnak. Ezen négy füzet az év végén egy ötödikkel tol- datik meg, a mely az évi eredmények összefoglalása mellett a vízrajzi hivatalnak évi működéséről jelentés alakjában beszámol és ezen 5 füzet együttesen képezi a bajor hidrografiai hivatal évkönyvét. Ezen évkönyv első évfolyamának (az 1899-ikinek) megjelenése alkalmából közöljük a következő kivonatos ismertetést. A bajorországi vízrajzi hivatal föladata a szervezésnél következőkben praeciziroztatott: 1. A meglévő vízrajzi adatoknak összegyűjtése és kiegészítése, valamint azoknak fölhasználása a sürgősebb és fontosabb vízmütani föladatok megoldásánál. Ilyen föladatul kiemeltetelt a közvizek szabályozása, azok hordalékának mozgása, a fenékvonal változása, a vizierök kihasználása, az árvízkárok elhárítása és mindezeknél különös figyelem fordítandó a hajózás és tutajozás szükségleteire, valamint a magasabb hegyi vidékeken a vadpatakok pusztítása ellen szükséges óvintézkedésekre. 2. Szakszerű folytatása az adatgyűjtésnek, szaporítása az egybevágó észleléshez kellő állomásoknak, hogy így meg lehessen vetni az alapját azon szervezetnek, a melynek segélyével az összes vízrajzi föladatok megoldhatók úgy a nyilvános, mint a magánvizeken, valamint a forrásvidékeken. Így különösen a folyók esési és vízjárási viszonyai, hogy ezekből meghatározható legyen a folyómeder normális szélessége kis-, közép- és árvizek számára, a vízállások magassága, csapadék, elpárolgás és beszivárgás menynyisége; a talajvíz állása és hőmérséklete a geológiai és klimatikus viszonyok figyelembe vételével. 3. Megállapítása annak, hogy minő befolyást gyakorolnak az egyes vízgyűjtő környékek a fő- és mellékfolyók víztömegére? Ezzel kapcsolatosan megállapítandó a vízjóslás vezérfonala és vele együtt egy biztosan működő vízjelzési szolgálat, hogy ezek segélyével hatásosan megküzdhessenek az árvizek és jégzajlások veszedelmeivel. 4. A gyűjtött anyagnak földolgozása, nyilvántartása vízkö:nyékek szerint és fölhasználása közérdekű vízépítmények tervezésénél. 5 Olyan fontosabb vízmütani kérdéseknél műszaki vélemény adása, a melyeknek czélja a vizekkel való jobb gazdálkodás, vagy a melyek az állami vízépítések körébe tartoznak. Ezen föladatok megvalósítása czéljából szervezett műszaki hivatal élére egy magasabb állású műszaki tisztviselő (főtanácsos) állíttatott s mellé két vízépítési mérnök és egy kultúrmérnök r sztatott be a szükséges segédszemélyzettel. 17*
