Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)

Tartalom

A téli csapadék és a Tisza tavaszi árvizei.*

(20 szövegábrával.)

A légköri csapadék és a folyók vízállása közötti összefüggés megállapítása már régóta foglalkoztatja a vízimérnököket.

Belgrand volt az első, a ki szabályokba foglalta n légköri csapadéknak, a vízgyűjtö-medencze kiterjedésének, orografiai és geológiai viszonyainak a folyók vízjárására gyakorolt hatását. Jóformán ö vetette meg a kontinentális hydrologia alapját ama tanulmányaival, melyeket erre vonatkozólag a Szajna medenczéjében végzett.

E hydrologiai tanulmányok igen becses szabályait állapítják meg a folyók életjelenségeinek, úgy hogy például: a csapadék nagyságából a vízállások bekövetkező magasságát is előre jelezhetjük. Érdekes, hogy Belgrand, tekintetbe véve a Szajna medenczéjének legnagyobbrészt vizet átbocsátó voltát, a kevés csapadékéi ősz, tél és tavasz után képes volt a Szajna kis- vizeit hónapokkal előre jelezni. A nyarat megelőző száraz időszak alatt ugyanis az átbocsátó talajok víztartói annyira kiürültek, hogy az alacsony nyári vizekre biztos következtetést lehetett vonni. Az első ilyen jelzést 1870-ben tette s tanulmányát 1874-ben az «Académie des Sciences» egyik ülésén be is mutatta.

A kisvizek előrejelzésénél, mely főleg a hajózást és a különféle ipari és mezőgazdasági vízhasználatokat érdekli, talán még fontosabb az árvizek előrejelzése, főként ott, hol a folyók árterei nagy kiterjedésüek s az árvíz nagy érdekeket fenyeget.

A légköri csapadékból való árvízjelzés azonban bonyolódott probléma.

Mert míg a folyók felső szakaszán észlelt árvíz magasságából az alsóbb helyeken bekövetkező árvíz magassága igen pontosan és biztosan volt megállapítható s e tekintetben a vízrajzi osztály is nevezetes eredményeket ért el, addig a csapadék és vízállások közötti numerikus összefüggés meghatározása sokkal nehezebben ment.

E téren eddig csak kisebb folyókrá nézve tettek sikeres kísérletet. így Voisin a Boulogne-sur-Mer-nél betorkoló kis Liane folyóra állapított meg oly törvényeket, melyek szerint az eső nagyságából a Liane vízállásai előre jelezhetök. Imbeaux a Durancera próbálta meg a csapadékból való árvízjelzést, de a folyó

* Ez értekezés kivonata bemutatást nyert a Magy. Tud. Akadémia 1898. nov. 14-iki ülésén.

vízgyűjtőjének nagyobb kiterjedésénél és rohamos esésénél fogva a kísérlet nem sikerült kellőleg.**

Nálunk e kérdést a vízrajzi osztály 1893-ban kezdte részletes tanulmányozás alá venni.

E kérdésnél a mi sajátságos körülményeink közt föfontosságú volt a téli csapadék és a Tisza tavaszi árvizei közötti viszony kipuhatolása, mert a tavaszi árvizeknek az egész országra kiható a jelentősége.

A hó mennyiségéből való árvízjelzés külföldön még nem képezte különösebb vizsgálódás tárgyát s ezért legnagyobbrészt önállóan kellett eljárnunk.

Az első lépés volt a kérdés megoldása felé, megállapítani azokat a tényezőket, melyek a Tisza tavaszi árvizeit befolyásolják.

Ez árvíz magasságára igen sok állandó és változó mennyiség folyik be, melyeket mind figyelembe alig vehetünk.

A vízgyűjtő medencze kiterjedése, magassága, a völgyek, szorulatok nagysága, a talaj kötöttsége stb. mind állandó mennyiségek, melyek a csapadékot és vízállást kifejező reláczióban, mint független, állandó tényezők, vagy mint a változók koefficiensei különböző nyomatékkai érvényesülnek.

A főbb változó mennyiségek pedig, melyek itt számba veendők, a következők:

1. a téli hó mennyisége;

2. a hőmérséklet;

3. a tavaszi eső mennyisége;

4. a talaj higrométrikus foka;

5. a vízállások.

Az állandó és változó mennyiségek közötti összefüggés meghatározására kevés támasztópontunk van. Csakis az eredményeket a változók némely értékeinél, a közöttük levő összefüggés nélkül ismerjük.

De a változó mennyiségek egyenkint való tanulmányozása nagyban megkönnyíti ez összefüggés megállapítását s éppen ezért ez volt a további teendő.

1. A téli hó mennyisége. A fötényezöt a tavaszi árvizek előidézésére a téli hó mennyisége alkotja.

E tényező vizsgálatánál az egész országra kiterjedő tanulmány keretében végeztük a Tisza-medenczére vonatkozóét is. E tanulmányból kitűnt, hogy a Tisza vízgyűjtő területén egész általánosságban a havazások

** Lásd a Vízrajzi Évkönyvek VII. kötetét «Bogdánfy Ödön kir. mérnök jelentése francziaországi tanulmányútjáról».

6*