Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)
Tartalom
ERDŐS FERENC/ KIR. MÉRNÖK JELENTÉSE KÜLFÖLDI TANULMÁNYÚTJARÓL. 115 leérkezési idejére vonatkozik, de alkalmazható ez az áradó vízállásokra is. A biztosság mértéke, melylyel bizonyos rajnai vízállások idöszerinti beállta az egymásra következő állomásokon meghatározható, magától értödöleg függ attól az időköztől, melyben az egyes vízállási észlelések följegyeztetnek, továbbá a hullám tetözésének alakjától; a mennyiben a tetőző időpont beállta hegyes hullámnál élesebben határozható meg, mint lapos alakú hullámnál. Úgyszintén biztosabban állapítható meg ez a pillanat, amikor hosszabb, völgy elő, állandó állapotból rögtönösen indul meg az áradás, mint a mikor folytatólagos átmenettel megy át a völgyelés az áradásba. A hiba, mely a leérkezés idejének meghatározásánál elkövethető, legfeljebb akkora lehet, a mekkora az észlelési időköz. S minthogy két óránál nagyobb hibát nem engednek meg, ennek következtében a két óránál nagyobb időközben észlelt egyenértékű vízállásokat a vizsgálódás keretéből kihagyták, vagyis az alacsony vízállásnál észlelteknek legnagyobb részét, úgy hogy a waldshuti 80 cm.-en aluli vízállásokra nem terjeszkednek ki. Az alacsony vízállásokhoz csak az önjelzö mérczék adatait használták fel. S minthogy ezek a limnografok még csak rövid ideje állanak fönn, ezért csak kevés számú alkalmas adat áll ezidö- szerint rendelkezésükre. A magasabb vízállások tetőző időpontját a Koblenz alatti szakaszon nem határozhatták meg kielégítő pontossággal, egyrészt az árhullám lapos volta, másrészt az esetek csekély száma miatt. Az észlelt anyagnak ilyen korlátok között való alkalmazhatóságán kivül a Waldshutnál 3/0 cm.-en felül megfigyelt adatok tekintélyes részére vonatkozólag a vízállások leérkezésének ideje szintén elesik, úgy, hogy a leérkezés idejére vonatkozólag csak egyes állomásokról vannak nagyobb számú sorozatban adatok és csak két esetben áll valamennyi állomásról pontos észlelési adat rendelkezésünkre. Ezek szerint tehát az időszerint egymást követő egyenértékű rajnai vízállások leérkezési idejének meghatározására szolgáló s rendelkezésükre álló megfigyelési anyag hézagos lévén, a hiányzó adatokat interpolatio útján állapították meg. Azt a törvényt, mely szerint a leérkezés ideje a kezdeti állomástól számított távolsággal változik, grafikai úton határozták meg. Erre a czélra magából az észlelés anyagából levezetik a leérkezés idejét és ebből fejtik ki annak változási törvényét. Az észlelési anyagnak a következő oldalon levő táblázatos átnézetéböl is már kitetszik, hogy a leérkezés ideje az egymásra következő állomásokon nemcsak a távolsággal, hanem a növekedő rajnai vízmagassággal is más és más lesz. Minthogy a leérkezés idejének értéke változó, s egyidejűleg két tényezőtől függ: a folyamszakasz hosszától és a vízmagasságtól, ezért a részleges változás meghatározására az egyik változónak állandó értéket adtak és e mellett megvizsgálták azokat a változásokat, melyeknek az idő alá van vetve, a midőn a másik tényező értékei változók. Grafikai úton ez eljárás akként szemléltethető, hogy egy derékszögű térbeli koordinátarendszer egyik tengelyére felrakták koordinátákul az állomások távolságát a kezdő állomástól. a másik tengelyre a vízmagassngokat és a harmadikra a különféle állomásokon különböző vízmagasságoknál észlelt leérkezési időt megfelelő mérték- egység szerint, s azután az összetartozó koordináták metszései által keletkezett pontokat két sor vonal- csoporttá kötötték össze, úgy, hogy az egyik vonal- csoport mindegyik vonala valamely meghatározott vízmagasságra a leérkezési idő változásának törvényét tünteti föl a változó állomások szerint; ellenben a másik vonalcsoport a leérkezés idejének változási törvényét: változó vízmagasság mellett egy és ugyanazon állomásra tünteti elő. Ennek a térbeli két vonalcsoportnak két síkban való vetületét táblákra diagrammokkal rajzolták, melyek közül az egyik, a fő ábra, az egyenértékű rajnai vízállások leérkezési idejének távolság szerinti változását, Waldshuttól számítva, a másik pedig a leérkezés idejének a vízállással való variáczióját ábrázolja. Ezzel a két rendbeli diagrammal már most valamely felső állomásnak ismert vízállási görbéjéből az alsó állomás egyenértékű vízállási görbéje egyszerű szerkesztéssel levezethető. A vízállás változások lefolyásának meghatározása: a leérkező időből és egyes vízállások magasságából. Ha a folyam valamely (О) állomásáról a vízállásváltozás lefolyása tetszőleges időszakaszon belül adva van, akkor a föntebb mondottak szerint bármely tetszőleges alantabb fekvő (U) állomásra a vízállás változás lefolyása az (О) állomáséból levezethető. Legyen az ( 0) állomáson a vízállás változás lefolyása az 1. ábrában föl tűn tetett derékszögű összrendszerben H0, C0, B0, görbe által ábrázolva és ezen valamely P0 vízállásnak az illető vízmércze null pontja fölötti magassága h0, úgy a 7ö_hoz tartozó egyenértékű vízállást F^ megkapjuk, ha elsősorban megállapítjuk a kéznél levő leérkezési idő diagrammból azt a í0-u leérkezési időt, a melyre a h0 magasságú vízállásnak szüksége van, hogy Ú-ból U-ig előre haladhasson. Ezt az időtartamot az C0,B0 görbe idömértékét elö- tüntetö absciszák tengelyére, a h0 ordinátától az idő irányának értelme szerint (balról jobbra) felrakjuk, ezután az 0 és U állomások egyenértékű magasságainak diagrammjából kikeressük a h0 magassághoz hozzátartozó értéket és ezt a t0_v végpontjában ordináta gyanánt a null fölött felrakjuk. A*®5 a h()-val egyenértékű vízállás, mely í0-u időtartammal későbben áll be, mint h0. A végpont F$ tehát annak az új A{v\ C%\ S(u’ vízváltozási görbének egy pontját alkotja, a mely az imént mondott eljárásnak elegendő számú egyes vízállásokkal való ismétlése által nyeretik és az U állomáson a vízállás változás lefolyását tünteti föl; abban az esetben, ha az 0—U közbeeső szakaszon a mellékfolyó vízhozománya figyelmen kívül hagyható. 15*
