Vízrajzi Évkönyv 8., 1895-1897 (Budapest, 1898)
Tartalom
AZ ESC) JÁRÁSA A MAGYAR ÁLLAM TERÜLETÉN. OO kissé északra a Cévennekben az esős napok száma csekély, de az évi eső igen jelentékeny mennyiségre szaporodik; itt néha valóságos diluviális záporesök. felhőszakadások vannak. Magyarországot általában inkább a veröfény, mint az eső jellegzi. Hogy némi átnézetet szerezhessünk az esős napok számának eloszlásáról, az 1882 — 91. évi decennium adataiból kiszámítottuk az egész évi és negyedévi átlagokat és térképeken ábrázoltuk. Azonban ez ábrázolatok korántsem nyújtanak olyan pontosságot, mint a csapadék térképek. A csapadékos nap nehezebben is állapítható meg, mint a csapadék nagysága. Általában azl szokták csapadékos napnak számítani, mikor a napi csapadék legalább 01 mm.-t tesz ki. De ily csekély vízmennyiséget a harmat és dér is szolgáltathat, az ily napokat pedig nem sorozhatjuk a tulajdonképeni csapadékos napok közé. Továbbá egy ugyanazon — néha csak rövid ideig tartó — eső két napra is eshetik. ha éppen egyik nap végén és a másik nap kezdetén jelentkezik és így esetleg egy óráig tartó eső két napot számít. Ezek az apró csapadékok némelykor igen megnövelik a csapadékos napok számát. Pl. Belényesen az 1894. évben 288 esős nap közül 125 olyan volt, mikor a csapadék nem tetl ki 1 mm.-t Más állomások nem jegyzik ily pontosan a dér és harmat okozta lecsapódásokat és így igen nagy különbségek állhatnak elő az évenkénti esős napok számában, melyek az átlagokat is meghamisítják. Ennélfogva csak igen tartózkodva lehet következtetéseket vonni a csapadék gyakoriságát feltüntető térképekből. melyek különben a meteorologiai évkönyvek adatait híven mutatják. Az évi átlagok térképéből (I. a IV. sz. külön mellékletet) az a főszabály olvasható ki, hogy a lapályokon és fensíkokon az esős napok száma kevesebb, mint a hegyek közt. Távolról sem lehet azonban azt mondani. hogy a csapadékos napok száma egyenes arányban volna a tengerszín fölötti magassággal. A tenger közelsége szintén van némi befolyással az eső gyakoriságára, bár e tekintetben sem lehet valami általános szabályt fölállítani. Általában a térkép azt mutatja, hogy a Nagy Alföldön és az erdélyi fensíkon legkevesebb az esős napok száma; itt is, ott is évenként 100-nál kevesebb napon van csapadék. Az absolut minimum M.-Vásárhelvt 57 napra száll le: de ezenkívül a Dunántúl és a Maros-Tisza déli szögletén is van 75 napon aluli minimum. A kiválóbb maximumok a hegyeken helyezkednek el. Az eső leggyakoribb a Bihari hegyekben és a Moma-Kodru táján, hol az esős és derült napok évi aránya 1 : 1-re tehető; éppen így a Tisza felső vidékén is találunk foltokat, hol 175-öt is kitesz az esős napok száma. A Nagy Tátra és a Magúra környékén 150-en felül emelkedik az esős napok száma. A tengermellékén és Horvátország délnyugati részén átlag 125 napon esik évenként az eső. Ami az eső évszakonkénti gyakoriságát illeti, megjegyezhető, hogy igen nagy különbségek az egyes évszakok közt e tekintetben nincsenek. Általánosságban mégis legkevesebb a csapadékos napok száma télen és legtöbb nyáron. Tavaszszal gyakoribb az eső. mint ösz- szel. igen sok helyütt a csapadékos napok számának absolut maximuma tavaszra esik és e tekintetben valamely szabályosságot nem igen lehet észre venni. A tengerparton és mellékén a maximum öszszel van. Az a jelenség, hogy nyáron az eső általában gyakoribb, mint más évszakokban, annál feltűnőbb, mert szokva vagyunk ahhoz a gondolathoz, hogy legszárazabb időszak a nyár. E jelenség folytán bebizonvított- nak vehetjük, hogy az Alföld és a fensíkok szárazságát főként a nagy elpárolgás okozza, mert az eső mennyisége is nyáron a legnagyobb. A nyári párolgást nemcsak a magasabb hőmérséklet idézi elő, hanem a talaj minősége és a növényzet, a párolgó felület nagyobbodása is elősegíti. Ugyanis az ország nagy része vizet át nem bocsátó talajnemekből áll, amint azt a hydrologiai tanulmányok mutatják. A víz az ország földének legnagyobb részében nem igen tud behatolni a mélyebb, a napsugaraknak kevésbbé kitett rétegekbe, hanem vagy a felületen (ül. alá, vagy csupán a felszínen ivódik be. E felszíni csörgedezés és főként a felszíni beivódás aztán nagy mértékű elpárolgást okoz; a hő napsugarak az egész felső réteget gyorsan kiszárítják, mert a hajcsövesség következtében a réteg alsó részéből a nedvesség felszáll s egy következő eső a felső talaj rétegét újra kiszikkadtan, víztől üresen, a beivódásra alkalmasan találja. Aztán nagy mértékben növeli az elpárolgást nyáron a növényzet, mert a levelek óriási mértékben megnövelik a párolgó felületet. Azonban a párolgásra nézve kevés az adatunk, megfigyelésünk s általában a párolgás-mérés a legnehezebb feladatok közé tartozik. Maguk a műszerek is igen tökéletlenek, kevésbbé elterjedtek s még külföldi observatori uniókban sem láttunk olyat, mely az igényeket kielégíthetné. így reá csak közvetett úton vonhatunk némi következtetést. Magyarországon tehát ahhoz a törvényhez, melyet Uaulin közép Európára fölállított, hogy itt nyáron van a hőmérsékletnek, esőnek és elpárolgásnak maximuma, még az a kiegészítő szabály járul, hogy nálunk az eső gyakoriságának, az esős napok számának maximuma is nyáron jelentkezik. A következő két táblázatban összeállítottuk azokat az adatokat, melyeken következtetéseink fölépültek s melyekből térképeinket megszerkesztettük.
