Vízrajzi Évkönyv 8., 1895-1897 (Budapest, 1898)

Tartalom

A csapadék eloszlása Magyarországon 1895., 1896.

és 1897. években.

(Magyarország három esözési térképével a szöveg közé fűzve.)

Az előző évekhez hasonlóan a csapadék eloszlását Magyarországon térképeken mutatjuk he. Valamennyi észlelő állomás adatait, tekintettel a térkép méreteire, kulön-külön ki nem tüntethettük, azonban az isohyeták szerkesztésénél azokat is figyelembe vettük. Az ezer milliméternél alacsonyabb, de különben egyenlő csapadék mennyiségekkel bíró helyeket összekötő isohyetákat 100—100 mm.-ként húztuk meg; az ezer milliméternél magasabb csapadékot föltüntetö isohyetákat azonban már 200—200 mm.-ként szerkesztettük.

Az első térképen az 1895. évi csapadék eloszlás! demonstráltuk. Legnagyobb volt a csapadék az Északkeleti Kárpátokban és délnyugaton a tengerparton. Az Északkeleti Kárpátokban a föesapadék fömaximumjának magja Kvassoveczen volt. hol 1980 mm. méretett. A tengerparton képződött fömaximum magját azonban nem állapíthatjuk meg oly határozottan, mint Északkeleten. mert a tengerparton jő állomásunk csakis Fiume, hol ugyancsak 1980 mm. esett. Valószínű azonban, hogy Fűzi ne környékén még több is esett, mert a múltban eszközölt több évi megfigyelésekből határozottan kitűnik, hogy Fűzűiében állandóan több volt a csapadék, mint Fiúméban. Ezeken a fömaximu- mokon kívül megemlítjük még Dombó (1765 mm.). Szinevér-Polyána (1764 mm.), Lepoglava (1425 mm.), Monyásza (1419 mm.). Nagy-Bánya (1347 mm.) és Dobsina (1298 mm.) környékén képződött másodrangú esömaximumokat. melyek czentrális jellegűek.

Legkisebb volt a csapadék mennyisége a Duna- Tisza közén — Hatvan (472 mm.) és Szolnok (469 mm.) — között; találunk másodrangú minimumokat is a Kis-Magyar-Alföldön, továbbá Párdány (584 mm.) és O-Bessenyö (557 mm.) környékén és Erdélyben Gyula- fehérvár (592 mm.) vidékén. Magyarország területén tehát a csapadék mennyisége 1895-ben 1986 mm. és 469 mm. között ingadozott. Az ingadozás azonban nem volt egyenletes, mert az isohyeták több olyan izolált területet határolnak, melyeknek megvannak saját czen- trumaik. A legnagyobb zárt területet határoló isohyeta a 600 mm.-es, mely a Tiszamentén Tokaj és Szeged között helyezkedett el a löminimum magja körül.

A második térképen az 1896. évi csapadékos viszonyokat tüntettük fel. Az isohyeták elhelyezkedéséből konstatálhatjuk, hogy a csapadékmennyiség szélső

értékeinek elhelyezkedése általánosságban olyan, mint volt az előző évben, I. i. a fömaximumok az Északkeleti Kárpátokban és délnyugaton a tengerparton képződtek; itt a maximum magja Fiume (1942 mm.) környékén. oil pedig Ruszpolyána (1882 mm.) vidékén. "Az esöminimum a Nagy-Magyar-Alföldön, Berettyóújfalu (465 mm.) és Debreczen (489 mm.), továbbá a Kis-Magyar-Alföldön Mezökeszi (487 mm.) környékén és Erdélyben Balázsfalva (497 mm.) területén volt. Másodrangú maximumok képződtek Szinevér-Polyána (1251 mm.), Lepoglava (1237 mm.), Dobsina (1248 mm ), Pécs (1201 mm.). Monyásza (1132 mm.). Nagy-Bánya (1095 mm.) és Ruszkabánya (1028 mm.) környékén, másodrangú minimumok pedig délen találhatók.

Az országban ebben az évben is a 600 mm.-es isohyeta határolta a legnagyobb zári területet. Ilyen terület a Nagy-Magyar-Alföldön és a Kis-Magyar-Alföldön volt, melyek ismét czentrális természetűek. Az előző évek isohvetáinak elhelyezkedésétől eltérő tulajdonságot tüntetnek fel az Északnyugoti Kárpátok isohyetái. amennyiben a csapadékeloszlás viszonyai részletesebben kidomborulnak, mint az előző években, minek oka a hálózat bővítésében rejlik. Selmeczbánva környékén képződött isohyeta és a Monyásza körül feltüntetett 800 mm.-es isohyeta által határolt területek bipoláris tulajdonságuk által a lokális természetéi esőzésekről tesznek bizonyságot.

A harmadik térkép isohyetái föltüntetik az 1897. évi csapadékos viszonyokat. Az isohyeták elhelyezkedéseit illetőleg főbb vonásaiban nagy hasonlatosságot mutatnak az előző évi isohyeták elhelyezkedéseihez.

A fömaximumok most is az Északkeleti Kárpátokban és délnyugoton a tengerparton fejlődtek ki, itt Fiume (1637 mm.) környékén, olt Ruszpolyána (2074 mm.) környékén. A löminimum az 1896. évi minimummal összehasonlítva, nyugat felé vonull és nagyrészben a Duna-Tisza közén Veszprém és Kecskemét közölt helyezkedett el. melyet a 600 mm.-es isohyeta határok Egy másik főminimumol a Kis-Magyar-Alföldön találunk- Ezeken a szélső értékeken kívül 1897-ben is képződtek másodrangú maximumok és minimumok többnyire ugyanazon helyeken, mint az előző években. Lényegesebb eltérés mutatkozott a Balaton vidékén, hol Tihany (452 mm.) és Keszthely (578 mm.) között