Vízrajzi Évkönyv 7., 1893-1894 (Budapest, 1897)
Tartalom
34 VÍZJELZÉS. X. Összetartozó kulmináló és völgyelő vízállás Záhony, Zemplén és Tokajnál szűkebben csoportosítva (a IX. alatti csoportosításból). Sorszám A záhonyi és % zempléni vízállások T о к a j n á 1 összege egynapi változása bekövetkező vízállás a zá- hőnyi +-°|0 zempléni vizek hatásának leérkezésekor létező vízállás a záhonyi vízállás idejében a bekövetkező vízállás nagyobb vagy kisebb a már létezőnél centiméter centiméter 1 15 16 14 17 18 74 —28 — 5 96 100 — 4 324 —14 — 6 120 128 — 8 330 — 4 — 6 129 130- 1 —46 —17 +345 + 358 3 3 3 3 átlag: —15 — 6 + 115 + 119- 4 568 —28 + 11 122 115 + 7 571 —39 + 11 106 100 + 6-67 +22 + 228 +215 2 2 2 2 átlag: —34 + 11 +114 +108 + 6 é s így t о V á b b! Ebben a szűkebb csoportosításban a kulmináló és völgyelő vízállások már egészen külön vannak választva. Kulmináló vízállások ugyanis azok, melyeknél az egynapi vízszínváltozás plus (a 16-ik rovatban), de utána már minus vízszínváltozás mutatkozik ; annyit emelkedett t. i. a vízszinek ösz- szege az utolsó egy nap alatt, midőn kulmináczió- ját elérte. Völgyelő vízállások pedig azok, melyeknél az egynapi vízszínváltozás minus, de utána plus vízszínváltozás következik ; annyit apadt t. i. a vízszinek összege az utolsó egy nap alatt, midőn legmélyebb állására lesülyedt. Most már csak az van hátra, hogy a X-ik minta szerint kiszámított átlagokat a Xl-ik számmal jelölt lapon fölrakjuk. A Xl-ik rajzlap szerkesztésének magyarázatául e helyen csak annyit említünk meg, hogy a záhonyi 4- % zempléni vízállások egynapi vízszínváltozásainak fölrakására a függélyes vonalakat vettük alapul — a záhonyi vízállás idejében Tokajnál már létező vízállások részére pedig a vízszintes vonalakat. Az átlagok fölrakásánál némi nehézségek szoktak előfordulni, a mennyiben a fölrakás útján egymás közelébe eső átlagok sokszor feltűnően különböznek egymástól, és köztük szemmellátható ellenmondás látszik lenni. Ha az így mutatkozó ellenmondás igen nagy, akkor a valószínűtlennek látszó átlagot egészen kihagyjuk, — a kevésbbé ellentmondó átlagokból pedig egy újabb átlagot számítunk ki, melyet a Xl-ik számú külön rajzlap illető helyére fölrakunk. Az így fölrakott átlagok közé eső kerekszámú vízszínváltozások pontjait ezután közbevetés útján — a már előadott módon — kikeressük, és e pontokat folytonos vonalakkal összekötve, megkapjuk a kulmináló és völgyelő vízszínváltozások vonalait. Feltűnő a Xl-ik rajzlapon, hogy a 0 vízszínváltozásnak megfelelő vonal nem képez egy egyenes vonalat, hanem hullámszerűen le s fel hajlik, úgyhogy vannak oly esetek, midőn a záhonyi + % zempléni vízállásoknak kulmináló összege — noha az utolsó napon még áradáshau volt — mégis mikor hatását az alsó mérczénél érezteti, itt már bizonyos mértékű apadást látszik okozni. Tekintsük például azt az esetet a Xl-ik rajzlapon, midőn a záhonyi + °/o zempléni kulmináló vízállás az utolsó napon 10 cm.-t árad, és ugyanekkor Tokajnál + 310 cm. magasságú vízállás létezik. Ez esetben az illető függélyes és vízszintes vonalak metsző pontja minus 7 cm. vízszínváltozást ad; vagyis: ily esetben a felülről jövő és 10 cm.-nyi áradásban levő kulmináló víznek hatása alant 7 cm. apadást mutat a Xl-ik rajzlap, holott elméletileg véve a dolgot: ha a felülről jövő kulmináló víz az utolsó napon még áradt, ezen áradásnak az alsó mérczénél is nyilvá- nulniakellene bizonyosmértékben. Akkor pedig, mikor a felülről jövő kulmináló víz az utolsó napon se nem áradt, se nem apadt, vagyis: a mikor a kulmináló vízszínváltozás 0, ennek az alsó mérczénél szintén 0 vízszínváltozás volna a megfelelője, mert elméletileg: a kulmináczió hatásának leérkezésekor nem lehet az alsó mérczénél annál alacsonyabb vízállás, mint a mennyi ott a kulmináczió odaérkezése előtt már tényleg létezett. Tehát a felülről jövő 0 víz- színváltozásnak alant is 0 vízszínváltozást kellene mindenkor mutatni, és így a 0 vízszínváltozás vonalának egyenesnek kellene lenni; ettől azonban a Xl-ik rajzlap 0 vonala némely esetekben d 18 cm.- nyire is eltér. Ez eltérés abban találja főként magyarázatát, hogy a jelenleg szóban levő záhony-, zemplén- és tokaji szakaszon nem vagyunk képesek a felülről jövő vizek hatásának leérkezési idejét oly pontosan megállapítani, hogy abban némelykor 10—20 órányi különbség elő ne forduljon; már pedig ennyi idő alatt a felülről jövő vizek állásaiban oly tetemes különbségek szoktak előállani, hogy azokból a Tokajra következtetett vízállásnál néha mutatkozó + 18 cm.-nyi eltérés eléggé kimagyarázható. Már ebből az okból is iparkodnunk kell tehát a leérkezési időket, folytonos észlelések alapján, mindinkább tökéletesbíteni.
