Vízrajzi Évkönyv 6., 1891-1892 (Budapest, 1895)

Tartalom

A csapadék eloszlása Magyarországon 1891. és 1892. években.

(Magyarország két esőzési térképével, szöveg közé fűzve.)

Az előző évkönyvek módjára jelen évkönyvben is közöljük az 1891. és 1892. évekről Magyarország esőtérképét. Ebben az egyenlő csapadékmennyiséggel bíró területeket görbe vonalak — isohyeták határolják, melyek 100 100 milliméterenkint ki

vannak húzva; az isohyeták között vont sraffok azonban csak 200 milliméterenkint változtatják meg sűrűségűket a mellékelt skála szerint (1200 mm.-en felül a skála magasabb fokai még nagyobb, ,300 illet. 500 mm.-nyi csapadéknövekedésnek felelnek meg), úgy hogy bizonyos határok között egyenlő csapadékmennyiséggel biró területeken a színes árnyékolás foka ugyanaz.

A térképek szerkesztésénél alapul szolgáltak azok a csapadékmérések, melyeket nevezett években a magyar meteorologiai megfigyelő hálózat és a Tisza vízgyűjtő területén létesített vízrajzi csapadékmérő hálózat állomásain eszközöltek. A felhasználható állomások száma mintegy 350-re rúg és azok adatai az isohyeták meghúzásánál mind figyelembe vétettek, jóllehet a térképen az állomások csak egy része van megjelölve. Az egyes helységek nevei mellé írt. számok az egész évi csapadékmennyiséget jelentik egész milliméterekben.

Az isohyeták pontossága természetszerűen az állomások számával folyton növekedik s mivel állomásaink hazánk egész területén nincsenek egyöntetűen elosztva, nevezetesen a Duna és Tisza között továbbá a Dunán túl és a Dráván túl az állomások sokkal gyérebbek, ez utóbbi vidéken az isohyeták huzódási irányában némi bizonytalanság elkerülhetetlen. Nagyjában azonban úgy az előző évi, mint a mostani két térképből bizonyos határozott közös vonások domborodnak ki, melyek a csapadék viszonyokra nézve jellemzőkké válnak és hazánk klimatikus és orografiai viszonyaival szorosan összefüggvén, állandó jelleget öltenek. Ilyen typikus alakzat az esőmaximum a) a horvát tengerparton, hol egyrészt a tenger közelsége, másrészt a partvidék közelében emelkedő meredek hegyláncz közreműködik abban, hogy ott oly esőmaximum létesüljön, mely hazánkban a többit mind felülmúlja, továbbá

b) az északkeleti Kárpátokban, nevezetesen Mármaros megyében, c) a Bihari hegység vidékén, melynek czentruma Monyásza körül fekszik, cl) a Mura vidékén, a stájer határon, e) az északi Felföldön, többé-kevésbbé éles határvonalakkal — délre, illetőleg nyugatra a Magas-Tátrátől. Helyreigazításképen meg kell említeni, hogy az 1890.-i térképen Bezdán- Kozora táján kitüntetett esőmaximum, melynek

létezését a geográfiái viszonyok különben sem indokolják, hibás leolvasásokból eredt.

Az Alföldön a talajalakulás egyformaságának megfelelően a csapadéknak az eloszlása is meglehetősen egyöntetű s mindkét térkép Szolnok környékén mutat esőminimumot, melyhez 1891-ben még egy másik Tata vidékén és a Hargitta-hegység keleti oldalán, 1892-ben pedig egy az alsó Tisza mentén s egy másik Pápa körül szegődik. A Pécska körüli minimum az előző évi térképekbe sajnos tévedés következtében került bele, a mennyiben az az észlelő hibás feljegyzéseinek a következménye. A két térkép között abban is mutatkozik lényeges eltérés, hogy az 1892. Krassó-Szörény és Hunyad megye területén esőmaximumra is lehet akadni, a mi egyébként a csapadék átlagos eloszlásának is jobban megfelel.

Hogy megközelítő fogalmat nyerjünk arról, mennyiben különbözik a nevezett években a csapadék eloszlása a normális azaz átlagos eloszlástól, czélszerűnek mutatkozik néhány régibb meteorologiai állomás több évi átlagos csapadékmennyiségét szembe állítani az 1891. illet. 1892. években esett csapadékkal s így az eltérést megállapítani. Oly állomás, mely a meteorologiai hálózat fennállása óta szakadatlanul működnék, kevés lévén, be kell érni azokkal, melyek hosszabb megbízható észlelési sorozatot bírnak felmutatni. Jó része az állomásoknak húsz évi átlagokat szolgáltat az 1871—90. időszakról, de van közöttük kevesebb évi átlag is, úgy hogy szigorúan véve az elsorolt középértékek — nem vonatkozván egyenlő időtartamra — csak nagyjában szolgálhatnak összehasonlítási alapul. (Az évek száma, melyből az átlag képeztetett, kitevő módjára íratott kisebb számjegygyei az átlagos érték mellé. I. kimutatás.)

Az összehasonlítás eredménye röviden a következőkben foglalható össze: 1891-ben az ország északi része a rendesnél esősebb volt (egyes vidékeken a többlet igen jelentékeny, így Árvaváralján az évi esőmennyiségnek negyedrészét teszi), ellenben a Dráván túl, Erdélyben és jobbára a Dunán túl is a rendes viszonyokhoz képest csapadékhiány mutatkozik. 1892-ben pedig az északi Kárpátok vidékén, Erdélyben s a Dunán túl délibb részén több csapadék esett, mint más években, míg az Alföldön és Dráván túl kevesebb volt a csapadék. Hogy Fiúméban 1892-ben az évi esőmennyiség oly magasra rúg, az annak a körülménynek tudandó be, hogy ott szeptember 30.-án és október első két