Vízrajzi Évkönyv 6., 1891-1892 (Budapest, 1895)
Tartalom
Á VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1891. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. 13 tömeg általában megfogyott, kivéve a nagy-kőrúttól az Arany-János-utczáig terjedő szakaszt, a hol egy kis szaporodás fordul elő; azonban ezt is számba véve az 1889. és 1890-iki megelőző években történt hordalék-szaporodást, más szóval föltöltést, 1891-ik év végén teljesen elfogyottnak, illetve elmosottnak tekinthetjük. A föltöltés és elmosás kifejezésére nézve megjegyzem, hogy abban mindig benne értem, a Tisza által saját erejéből végzett munkán kívül azt is, a mit emberi erő és munka eredményezett. A részletes felvilágosítást mindezekről azok a kimutatások nyújtják, melyeket évkönyveink VI. kötetében fogok közölni. III. A Maros folyónál teljesített vízműtani fölvételek. A Maros folyónak azon szakaszán, mely az aradi folyammérnöki hivatal hatáskörébe tartozik, következő vízrajzi műveleteket teljesített az aradi folyammérnöki hivatal. a) Arad városnál a Winkler-gyár és szeszgyár előtt fixirozta a Maros kisvizének sziliét—134 cm. vízállásnál, és ugyanott a XXXI. és XXXII. kereszt- szelvényekben —135 cm. vízállásnál, Woltmann-féle szárnynyal, vízsebesség méréseket is teljesített, mely czélból az emésztési keresztszelvényeket ismét fölvette. b) Az aradi ()-vár körüli Maros szakaszon meg- nivelláltatta a jobb- és balparti védő töltések korona- magasságait, az Ó-vártér magassági rétegrajzának elkészítése czéljából. c) A soborsini, radnai, s makói új vízmérczék a múlt évben elkészülvén, ezek 0 pontjait a vízrajzi osztály által megadott magasságokra helyeztette, úgy hogy ezzel a marosi állami vízmérczék rendezése befejeztetett. d) Elkészítette az aradi maros-szakasz két térképét 1:1500 mértékben az Ó-vártér rétegrajzával és az ott tervezett védő töltésekkel és llídföljárók- kal. — Elkészítette továbbá az aradi Ó-vártér helyzet- és rétegrajzát a kijebb helyezendő új védő töltéssel 1:1440 mértékben egy eredeti és egy másolati példányban. — Úgyszintén elkészítette az aradi vízemésztési keresztszelvények második példányát; — az elfajult maros-szakaszokról készült térkép másolását folytatta; — az elhelyezett fixpont kövek vázlatos helyrajzait a vonatkozó leírásokkal együtt elkészítette; — ezeken kívül a megejtett vízszin fixirozások és sebességmérések alapján vízemésztési számításokat teljesített. e) Végül beszerzett a hivatal 34 darab kataszteri térképet a Maros folyó mentéről, és 24 darab fixpont követ; ez utóbbiak elhelyezése azonban a jövő évre maradt. IV. Arvízjelzés és az árvízjelző szolgálat szervezésére vonatkozó tanulmányok. Tavaly megkezdett árvízjelzéseinket 1891-ben folytatva, 17 vízmércze állomás vízállásait használtuk föl e czélra, melyekből következtetve előre jeleztük a várható vízállásokat: Szatmár, V.-Namény, Csap, Tokaj, T.-Füred, Szolnok, Csongrád, Szeged, Török-Becse és Titelre. A megnevezett 10 főállomásra 1891. év tavaszán összesen 301 vízállást jeleztünk 1—4 nappal előre oly eredménynyel, hogy 241-szer, vagyis 100 eset közül 80-szor ± 10 cm.-nyi pontossággal egyeztek meg jelzéseink a később tényleg bekövetkezett vízállásokkal. — Erről szóló részletes ismertetésemet azonban a vízrajzi évkönyvek VI-dik kötetében fogom közleni. Az árvízjelző szolgálat szervezéséhez szükséges tanulmányokat és elő készületeket 1891-ben befejeztük. Abba a rég óta óhajtott helyzetbe jutottunk ezzel, hogy jövő 1892. év tavaszán tényleg életbe léptethetjük a Tisza völgyében az árvízjelző szolgálatot; a midőn minden érdekelt hivatalt, társulatot és hatóságot lehető leggyorsabban, — távirati úton — értesíthetjük az őket érdeklő vízállásokról, valamint az őket netalán fenyegető árvíz-veszedelemről. V. A vízrajzi osztály kiadványai. Az évi kiadványok folytatása képen kiadta a vízrajzi osztály ez évben évkönyveinek IV-ik kötetét 1889-ik évről, és a vízállásoknak 111-ik kötetét a Tisza mellékfolyóiban és a Temes-Bégában 1870—1887. években észlelt vízállásokról. Ezenkívül összeállította a vízrajzi osztály a Duna mellék folyóiban észlelt vízállásokat, névsze- rint: a Vág, Nyitra, Ikva, Répcze, Rábcza, Marczal, Rába, Fertő tava, Vulka, Balaton tava, Sió csatorna, Dráva, Kulpa és Száva folyók 32 vízmércze állomásánál 1876—1887. években észlelt vízállásokat. A föntiekben elsorolt műveletekből kitűnik, hogy a vízrajzi osztály 1891-ben is főképen a Tisza meder-alakulását és folyásviszonyait földerítő fölvételekkel foglalkozott. Örömmel jelenthetem azonban, hogy a külső fölvételek most már be vannak a Tiszán fejezve, kivéve a maximális vízállásoknál létrejövő sebességméréseket, a melyek megmérése csak azért maradt el, mert 1888 óta maximális víz a Tiszán elő nem fordult; be kell tehát várni azt az időt, a midőn a Tiszában ismét maximális vízállások lesznek. Budapesten, 1892. évi márczius hó 6.-án. Péch József miniszt éri osztálytanáesős, a vízrajzi osztály vezetője.
