Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
VÍZRAJZI MAGASSÁG-MÉRÉSEK. 51 fí) A tiszamenti vízrajzi magasság-mérésre kiadott utasítás. A külső fölvétel teljesítése három kirendeltségre volt bízva, N.-Szőllőstől T.-Fiiredig, T.-Füredtől Szegedig és Szegedtől a Dunáig terjedő szakasz fölmérése képezvén egy-egy kirendeltség föladatát. — Ezen kirendeltségek részére, melyek mindegyike két-két, időközönként pedig 3 mérnökből állott, az egyöntetű eljárás biztosításául következő utasítást adta ki a vízrajzi osztály. 1. Föladat. A Tisza mentén a vízrajzi osztály által elhelyezett I fixpontok adriai tengerszin fölötti magasságának pontos meghatározása és ezzel együttesen a védőtöltések tetejének, valamint ezen védő töltések mentett oldali és vizfelöli lábánál a természetes földszinek tengerszin I fölötti magasságának fölvétele. 2. Fölszerelés. Minden mérnök fölszereléséhez tartozik: a) Egy nivó műszer; úgy osztván szét a meglevő műszereket, hogy az átkötések pontosabb teljesíthetése czéljából minden kirendeltségnél az egyik műszer jobb nagyítású messzelátóval legyen ellátva. b) 2 önleolvasó lécz 4 pálczával, 1 czéltáblás lécz és a magasság-jegyek beméréséhez 1 kis lénia; továbbá ' 1 drb 50 m. hosszú drótkötél, 1 kézi napernyő, 1 kézi balta, 1 ásó, végül a fölvétel bejegyzése és berajzolására kellő mennyiségű jegyzőkönyv és az illető szakasz 1 : 75000-es katonai térképe. c) Az elősorolt műszerek és eszközökön kívül a helyszínen készítendő 6—9 m. hosszú deciméteres beosztású 2, esetleg több fenyőrúd, a töltés lábainál fölveendő ; földszin-pontok bemérésére, továbbá elegendő számú nivó-karó, melynek erőssége 2/3 cm., hossza 25 cm. s egyik végén ki van hegyezve. d) 5 napszámos, még pedig: 1 a műszer-hordásra, 2 a lécztartásra, 2 a hosszmérésre és a czövekek leverésére, valamint a visszatérő második mérésnél, midőn lánczolni nem kell, a töltés láb fölvételére. e) Időközönként szükséges lévén a lécz-beosztás kijavítása, e végből minden kirendeltség által készítendő egy, a léczbeosztásnak megfelelő sablon, s beszerzendők a szükséges ecsetek és festékek. 3. A mérő eszközök és műszerek rektifikálása. Miután a munka-személyzet kellően begyakoroltatott a nivókarók leverésébe s megjelölésébe, a mérőkötél húzásába és a nivólécz függőleges tartásába: a mérő eszközök és műszerek rektifikálandók. A rektifikálás következőkép történik. а) Л mérő kötél rektifikálása. A távolság-mérésnél drótkötelet használván, ennek rektifikálása csak abban áll, hogy a mérés kezdetén meggyőződünk róla, hogy az 5 méteres beosztások, valamint az egész 50 m. hosszúság helyes e? A menynyiben pedig ezek nem volnának helyesek, azokat kiigazítjuk. Minthogy a drótkötél hosszúságának időközben való megváltozása csekélyebb, semhogy a nivelláczió magasság-eredményére észrevehető hatást gyakorolhatna, — minthogy továbbá: a nivellálás czélja nem a hosszúság, hanem a magasság pontos megmérésében áll, — minthogy végül különben is a nivómüszert középen állítjuk föl, és így a drótkötél hosszúságában mutatkozható, aránylag igen csekély, változás kiegyenlítődik, mindezeknél fogva a mérőkötél rektifikálását csak akkor ismételjük, ha elszakadna, vagy ha más oly körülmények fordulnak elő, melyek a drótkötél hosszát a közönségesnél nagyobb mértékben megváltoztathatják. b) A nivó-lécz rektifikálása. Előre bocsátván azt, hogy miután a fixpontok magasságainak meghatározására az általunk házilag készült nívó léczeket használjuk, ezek helyes és pontos beosztása már föltételeztetik; a rektifikálás tehát ezeknél csupán arra szorítkozik, hogy a gömblibella érintő síkja merőleges legyen a nivólécz hosszirányára. E végből mindenek előtt a gömblibellát úgy erősítjük föl a léczre, hogy ha ezt szabad szemmel függélyesen fölállítjuk, a buborék körülbelül az üveg közepén legyen, azután egy nivó-müszert, — melynél a keresztszál függőleges voltát már megvizsgáltuk, — a rektifikálandó léczczel szemben, a rendes lécz-távolságban pontosan felállítunk, a léczet pedig az irányvonalra merőleges síkban a diafragma függélyes szálával párhuzamos állásba hozzuk, és a lécz ezen helyzetében a gömb-libella üvegjére a buborék közepén egy ideiglenes pontjelet csinálunk; most a léczet ugyanott élével állítjuk a műszer felé szintén a messze- látó függélyes szálával párhuzamosan; ennek megtörténtével -— tekintettel az előbbi jelre — a buborék közepének megfelelőleg olaj festékkel (minium) egy állandó pontot csinálunk a gömb-libella üvegjére. Ily módon a lécz függőleges állását munka közben is — minden idővesztegetés nélkül — ellenőrizhetjük. Ezen kívül a lécz beosztás festését is olykor-olykor ki kell javítani, fölhasználván erre a nagyobb munkaszünetet, nehogy a festés kopott volta a leolvasást megakadályozza. с) A nivó műszer rektifikálása. Ez a rektifikálás két részből áll, úgymint: Először: egy síkba kell hozni a tárgy képét a keresztszálak sikjával, vagyis a parallaxist meg kell szüntetni. Másodszor: a libella érintőjét párhuzamossá kell tenni a messzelátó optikai tengelyével. A parallaxis megszüntetése czéljából a léczet rendes mérési távolságra állíttatjuk föl a műszertől, s beigazítjuk a szemcsövet a lécztávolságnak megfelelőleg; hogyha a lécz képe a keresztszálak síkjába esik, azon esetben a keresztszálak még akkor sem mozognak a léczen, ha — a messzelátóba nézve — szemünket, illetve 7*
