Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)

Tartalom

24

ÁRVÍZJELZÉK 1890-BEN.

A 0 vizszin alatti legnagyobb mélység átlag 490 cm. lévén, ennél az I, II, III. és VIII-ik szakaszban kisebb, a IY, У, VI, VII. és IX-ik szakaszban pedig nagyobb volt a legnagyobb mélység.

A 0 vizszin alatti középmélység átlag 284 cm. volt; a melynél az I, II, III. és VIII-ik szakaszban csekélyebb, — a IY, V, VI, VII. és IX-ik szakaszban pedig nagyobb volt a közép mélység.

А О vizszin alatti szelvényterület majdnem egészen egyenlő volt az átlagos 486 m"2 területtel а IV. és V-ik szakaszban; az átlagosnál kisebb volt az I. és Il-ik szakaszban, a III, VI, VII, VIII. és IX-ik szakaszban pedig nagyobb volt.

А О és 5 m. vizszin közötti szelvényterület átlaga: 1117 rn2; ezzel majdnem egészen egyenlő volt a VIII-ik szakasz szelvényterülete, ellenben kisebb volt az I, IV, V, VI. és VII-ik szakaszban, és nagyobb а II, III. és IX-ik szakaszban.

A 5 m. vizszin alatti szelvényterület átlaga 1603 m2; ennél kisebb volt az I, IV, V, VI. és VII-ik szakaszban, а П, III, VIII. és IX-ik szakaszban pedig nagyobb volt.

А О vizszin alatti hordalék-tömeg-et tekintve а II, III. és IX-ik szakaszon kimosás mutatkozik, ellenben az I, IV, V, VI, VII. és VIII-ik szakaszon feltöltés, úgyhogy az egész vonalon összesen 158,341 m3-rel fogyott a meder ürfogata.

А О és 5 rn. vizszin közötti hordalék-tömeg-et illetőleg az I. és Il-ik szakaszban kimosás, a III, IV, V, VI, VII, VIII. és IX-ik szakaszban pedig feltöltés történt; mindakettőt egybevetve összesen 99255 m3-rel fogyott a meder ürfogata.

A -+- 5 m. vizszin alatti hordalék-tömegben а II. és III-ik szakaszon elmosás, az I, IV, V, VI, VII, VIII. és IX-ik szakaszon pedig feltöltés történt; az egész vonalon összesen 257596 m3-rel fogyott a meder ürfogata, vagyis: a -|- 5 in. vizszin alatti medernek mintegy 3°/0-a feliszapolódott 1890-ben.

A meder-alakulás irányzatának biztos megállapítására még mindég nem bírván elegendő adattal, az adat gyűjtésnek, illetőleg a meder-szelvény fölvételeinek folytatása továbbra is szükséges.

Péch József, Bartus Adolf,

minist, oszt. tanácsos. kir. mérnök.

Árvízjelzés 1890-ben.

(Az I. sz. külön rajzmelléklettel.)

A vízrajzi osztály föladatainak egyik legfontosabbika: az árvizek lefolyási viszonyainak tanulmányozása a végből, hogy részint a folyónak vízgyűjtő területére eső csapadék mennyiségéből, részint a folyó felsőbb keljein észlelt vízállásokból — legalább megközelítő pontossággal — előre jelezhessük az alsóbb vidéken bekövetkezhető vízállás magasságát s idejét; mert árvédelmi szempontból rendkívül szükséges előre tudni, hogy mikor, mily magas vizeket várhatunk, nehogy az árvíz készületlen találjon, vagy pedig fölösleges kiadásokat tegyünk.

Az árvizek lefolyási viszonyainak tanulmányozását — ministen rendelet folytán, — a Tiszánál kezdte meg a vízrajzi osztály, mint a mely folyónál legnagyobb haszonnal jár a várható árvizek előre jelzése, és az ár- vizjelzés valóban országos fontosságúnak mondható.

E czélból előbb 1886/7-ben a tiszai vizmérczéket rendezte a vízrajzi osztály, a mely vizmérczék t. i. a tényleges vízállásokat mutatják; azután 1887/8-ban elbírálta, összeállította és külön kötetben közrebocsátotta az 1876—1887-ik években észlelt tiszai vízállásokat ; végül: ezekből a vízállásokból kipuhatolta és megállapította azt a törvényt, melyet a tiszai árvíz magassága lefolyás közben követ.

Ezt a nagy terjedelmű nehéz tanulmányt 1889-ben kezdette meg a vízrajzi osztály és 1890-ik év tavaszáig

annyira haladt vele, hogy első kisérletképen már megindíthatta a várható vizek előre jelzését.

E kísérlet eredményével kívánjuk a közönséget megismertetni azzal a kijelentéssel, hogy árvizjelzésünk eredményeinek közlését ezután minden évben fogjuk folytatni.

Előre bocsátjuk, hogy az árviz-jelzést tényleg 1890-ik év márczius havában indítottuk meg, minden nap megküldvén a várható vízállásokat a tiszai folyammérnöki hivataloknak azzal a kéréssel, hogy az előre- jelzett vízállásokat éber figyelemmel kisérjék, és az azokra vonatkozó netaláni észrevételeiket a vízrajzi osz- tálylyal közöljék.

Megemlítjük ezen kívül, hogy a Tisza völgyében 18. vizmércze adatait dolgoztuk föl 1890-ben árvizjelzés czéljából. Ezekből a várható vizek idejét és magasságát a Tiszának következő 9 főbb állomására jeleztük, úgymint: Vásáros-Namény, Csap, Tokaj, Tisza-Füred, Szolnok, Csongrád, Szeged, Török-Becse és Titel. Ez állomásokra 1890-ben összesen 383 vízállást jeleztünk 1—5 nappal előre.

Az előre jelzett és tényleg bekövetkezett vízállások közötti különbözetnek szemlélhetővé tételére az 1-ső külön rajzmellókletben ide csatolt grafikonokat szerkesztettük, megjegyezvén, hogy csak a reggel észlelt és jelzett vízállásokat vettük be a grafikonba, és ezeket viz-