Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
IG A VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1890. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. a Tiszában az 1890-iki kisvízszínét Tekeházától Szegedig; ezen alól azonban be kell várni még egy oly alacsony vízállást a Tisza legalsó szakaszán, a mikor a Duna vízállása is alacsony lesz a Tisza torkolata körül, mert 1890-ik év szeptember havában a Duna vize folytonosan felduzzasztva tartotta a Tisza vízszínét a legalsó szakaszon ; minélfogva az ottani vízszín nem a Tisza valóságos kisvízét, hanem a Duna által felduzzasztott vízszínt mutatta. A Tisza legalsó szakaszán tehát még egyszer kell a kisvíz színét fixirozni; de azért az itteni 1890-ifixirozás- nak is meg van az a haszna, hogy a duzzasztás vízszínvonalának megállapításához igen becses tényleges adatokat nyújtott. f) A Tisza folyó meder-alakulásának tüzetesebb nyilvántartása czéljából Szeged város mellett — a Maros torkolatától a Boszorkány szigetig — átlag minden 100 méter távolságban, összesen 58 keresztszelvényt szokott a vízrajzi osztály, 1887-től kezdve, minden évben fölvenni. Idővel azonban kitűnt, hogy a Maros torkolatánál végbemenő meder-változások nyilvántartására czéiszerü j volna a torkolat körül még egynéhány keresztszelvényt ' úgy a Tiszáról, mint a Marosról fölvenni, ezért 1890-ben a Tiszán még 3, a Maroson pedig 2 keresztszelvényt vettünk föl, tehát összesen 63-at; melyekből az tűnik ki, hogy 1889-ik év őszétől kezdve 1890-ik év őszéig terjedő egy évi időközben — egész általánosságban szólva — következő változások állottak be Szegednél a Tisza medrének 0 víz alatti részében: A jelenlegi Marostoroktól kezdve 502 m. hosszúságban a mederfenék feltöltődése még folyvást tartott. A régi Marostoroktól a nagy körútig a meder szelvénye bővült. A nagy körúttól a vasúti hídig a meder szelvénye megfogyott. A vasúti hídtól a Boszorkány-szigetig a meder szelvénye körülbelül változatlan maradt. A0 víz alatt végbemenő földmozgásra nézve jellegző, hogy a Szeged melletti 5740 m. hosszúságú szakaszon 1887. óta átlag valamivel több a feltöltés, mint a kimosás. Egyébiránt úgy erről, valamint a mederben véghez- ment más egyéb változásokról a részletes kimutatásokat | évkönyvünk Y-ik kötetének második részében közöljük. Az árvízjelző szolgálat szervezése és az annak tökéletesbítésére szolgáló tanulmányok folytatása, árvízjelző szolgálat életbe léptetését is tanulmányaink körébe vonni. Igen terjedelmes s beható tanulmányainkkal időközben annyira haladtunk, hogy 1890-ik év tavaszán már megkezdhettük első kisérletképen a Tisza kilencz főállomásán várható vízállások idejét és magasságát 1—5 nappal előre jelezni. Ezek a tiszai főállomások névszehint a következők: Yásáros-Namény, Csap, Tokaj, Tisza-Füred, Szolnok, Csongrád, Szeged, Török-Becse és Titel; maga az előrejelzés pedig 18 vízmércze állomás adatainak naponkinti feldolgozásából történt. 1890-ik év tavaszán összesen 383 vízállást jeleztünk 1 —5 nappal előre; a miről azonban a részletes, kimerítő ismertetést évkönyveink V-ik kötetében közöljük. Arvízjelzési tanulmányainkat 1890-ben folytatva arra törekedtünk, hogy az előre jelzés idejének növelése végett még feljebb menjünk a hegyek közé és az ottani vízállásokat, valamint végül a légcsapadékot is bevonjuk tanulmányaink körébe. A légcsapadékot — árvízjelzés szempontjából — 1890-ben ugyan még nem tanulmányozhattuk, mert eddigi előrejelzéseink tökéletesbítésével voltunk folytonosan elfoglalva; a midőn azonban a tiszavölgyi vízállások tanulmányait be fogjuk fejezni, azután a csapadékokra is mindenesetre kiterjesztjük figyelmünket. IV. A vízrajzi osztály kiadványai, A vízrajzi osztály évenkint évkönyveinek egy kötetét és a magyar állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállásoknak egy kötetét adja ki. Az évkönyvek állandóan három részből állanak, melyeknek tartalmát az 1887-ik évi működésünkről szóló jelentésemben már általánosságban körülirtam. Ugyanoly beosztással van szerkesztve a vízrajzi osztály évkönyveinek Y-ik kötete is. Az évkönyveken kívül kiadja a vízrajzi osztály évenkint a magyar állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások egy-egy kötetét is; még pedig olyképen, hogy legelsőbben a Tisza, azután a Duna, továbbá: a Tisza mellékfolyói és végül: a Duna mellékfolyóinak vízállásai közöltéinek 1876-tól 1887-ig. Ezek közlésének befejezte után pedig a magyarországi összes jelentékenyebb folyók vízállásai fognak lehetőségig évenkint közöltetni. 1890-ben a vízállások III-ik kötetét állítottuk össze és bocsátottuk közre a Tisza mellékfolyóiban és a Temes- Bégában 1876—1887-ik években — 48 vízmérczén —- észlelt vízállásokról. Az árvízjelző szolgálat szervezhetése czéljából a vízrajzi osztály már 1888-ban megkezdte tanulmányait az iránt, hogy megállapíthassa azt a törvényt, melyet az árvíz magassága lefolyás közben követ. Ilyetén tanulmányait a vízrajzi osztály egyelőre csak a Tiszavölgyére terjesztette ki, minthogy e völgyben van legnagyobb szükség a várható vizek előjelzésére. E tanulmányok előhaladtával 1889-ben már megkezdhettük az V. A Duna, Tisza és Maros folyókon teljesített vízmű- tani fölvételek. A Duna, Tisza és Maros folyókon 1890-ben következő vízmütani fölvételeket hajtottak végre az illető m. kir. folyam-mérnöki hivatalok:
