Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)
Tartalom
SZENTESNÉL 1887 -1888-BAN VÉGZETT VÍZSEBESSÉG-MERÉSEK. № A méréseket feltüntető rajzokban közölve vannak liossz-szelvény alakjában még a vízszinfixirozások eredményei is. — A hol ez hiányzik, ott a vízszinfixirozás többnyire az időjárási viszonyok miatt, nem történhetett meg, miután alapelvül itt is azt követtük, hogy inkább semmi adatunk ne legyen, semhogy az esetleg kedvezőtlen körülmények közt kipuhatolt megbizhatlan adatokkal bizonytalanná tegyük az eredményt és általuk esetleg tévútra vezettessük magunkat későbbi számításainknál. A keresztszelvények rajzában előforduló különféle sebességi vonalakra nézve megjegyzendők a következők: 1. A felületi sebességek görbéje szigorúan véve nem ténylegesen megmért adatokból van szerkesztve, hanem (szintén a múlt évi ismertetésben közölt alapelvek szerint) a függélyes sebességi görbékről szedettek le. Ezek pedig azon oknál fogva nem lehettek azonosak a valóságos felszíni sebességekkel, mert a mérés közép víz- szinére való redukczió következtében a rajzbeli vízszinek általában hol kisebbek, hol nagyobbak a méréskor valósággal létezett vízszinnél; mely körülmény a függélyes sebességi görbékben is kifejezést talált annyiban, hogy ott a felszín alatti mérés első pontjának mélysége nem 0-25 m. — mint a hol a szárny a méréskor tényleg állott — hanem vagy kisebb, vagy nagyobb néhány centiméterrel, a szerint, a mint a kiegyenlített vízszin vonala a mérés tartama alatt észlelt vízszin vonalán alul vagy felül van. (L. a «Yízszinváltozások a mérések tartalma alatt» czímii ábrát.) 2. A középsebességek görbéje számítás utján a függélyes sebességi görbék területének és mélységének hányadosából adódott ki, míg ezen középsebességek helyzetvonala szerkesztés utján nyeretett oly formán, hogy körzőbe vévén a kiszámított középsebesség mértékét, felkerestetett a függélyes sebességi görbékben azon mélység, melybe a görbék által határolt ábrába beillik. Sok esetben két, vagy többféle mélységekben lehetett volna a körzőbe vett középsebességet a függélyes sebességi görbébe beleilleszteni; ilyenkor az lett megtartva valóságos mélységi helyzetnek, mely a szomszédos — de határozottabban kifejezett — helyzetpontokkal természetesebb görbületi! vonalat adott. 3. A fenéksebességek görbéje izintén szerkesztés eredménye, olyformán, hogy a mérő szárny szerkezeténél fogva megmérhetett legmélyebb pont, a függélyes sebesség vonalában, az utolsóelőtti ponttal összekötve, legtermészetesebbnek látszó irányban megnyujtatott. — Ezen eljárás abból az álláspontunkból következett, melyre a (III. kötetben közölt) ismertetésben helyezkedtünk, midőn azt mondtuk, hogy a fenéksebességek nem fogyhatnak le 0-ra, — mint azt némelyek állítják, —hanem a meder feneke felé csak fokozatosan kisebbednek, de a meder fenekén minden körülmény között a legkisebbek. Természetes, hogy a íenéksebességeket abszolút pontossággal meghatározni nem lehet, hanem meg kellett elégedni a fentebb említett meghosszabbítással, tekintetbe vévén itt is azt, hogy az előállandó «fenéksebességek görbéjé»-nek minél természetesebb (azaz a szelvény alakjához legjobban simuló) görbülete legyen. Innen van, hogy a függélyes sebességi görbékben pontozva látható meghosszabbítások némi önkényességet mutatnak. A vízsebesség-mérés eredményed tartalmazó VIII. rajzlap két részből áll: az egyik, mely az egész ármederben (anyameder és hullámterek) lefolyó víznek másod- perczenkinti tömegét, középsebességét és szelvényterületét adja mindenféle vízállásnál, a másik rész pedig ugyanezeket mutatja külön az anyamederre és külön a két hullámtérre vonatkozólag. Ezen rajzlapon erősebb körökkel vannak megjelölve a tényleges mérésekből nyert pontok és kisebb körökkel azok, melyek számítás utján nyerettek a végből, hogy a középsebességi vonal megszerkeszthető legyen. Az ilyen pontokat azért kellett az ábra első részében beiktatni, mert a középsebességek vonala irányváltozást mutat ott, a hol a víz a mederből kilép és a hullámtereket kezdi elborítani. A számítás menete az volt, hogy a már meglevő tömegvonalból levétetett a közbe iktatandó pont 0 fölötti magasságának megfelelő másodperczenkinti víztömeg és ez elosztatott az ugyanezen vízmagasságnak megfelelő szelvényterülettel; a szelvényterületek számítására pedig kiinduló pontul a magasság tekintetében hozzá legközelebb álló lényleges méréskor talált szelvény- területet vettük. A tömegvonal szerkesztésénél figyelembe vettük, hogy a vízszin a mérés ideje alatt milyen és mily mértékű magassági változáson ment keresztül. — Tudván ugyanis azt, hogy áradó víznél több, apadónál pedig kevesebb víz folyik le, mint ugyanolyan magasságú kulmináló vízszinnél, a tömegvonalat a tényleg talált ponttól jobbra vezettük, midőn a mérés apadó víznél történt, és balra, midőn áradó víznél végeztetett a sebességmérés, mindkét esetben a mennyire lehetséges volt, az áradás vagy apadás mérve szolgált irányadóul a tömegvonal és a tényleg talált pont közötti távolság meghatározásánál. A méréskor észlelt vízszinváltozás az illető pont mellett olyformán van feltüntetve, hogy áradásban levő víznél jobbra + , apadásban levőnél pedig balra — előjellel van beírva a milliméterekben kifejezett változás nagysága. További tanulmányunk tárgyát — vagyis az eddigieknek természetes folytatását — képezik a Tisza vízlefolyási viszonyainak felderítése tárgyában: a) számbelileg megállapítani azt a korrekcziót, melynek alávetendő a másodperczenkinti víztömeg és a sebesség akkor, ha a mérés (mint az rendesen előfordul) nem kulmináló, hanem áradó vagy apadó víznél történt, h) A mi szükségleteinknek megfelelőleg kipuhatolni azt az összefüggést, mely a víz felszínén, vagy esetleg a függélynek más pontjában megmérendő sebesség és a középsebesség között fennáll. ej Megbírálni a használatban levő különféle sebességi kéydetekben előforduló koefficzienseket, illetőleg meghatározni e koeffi.czienseknek azon számbeli értékeit, melyek a Tiszánál leginkább alkalmazhatók. Bármennyire óhajtandó volna, hogy a felsorolt kérdéseket is minél előbb megvilágíthassuk: nem felelhetünk meg ez óhajnak addig, míg a Tiszán ismét oly magas nagy vizet nem kapunk, mely legalább megközelíti az eddigi legmagasabb vizeket, mert csak azoknak közvetlen megmérésével állapíthatjuk meg kellő biztossággal a legmagasabb vizek alkalmával lefolyó víztömegeket.
