Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

GÁTSZAKADÁSOK HATÁSA A VÍZTÖMEGEKRE ÉS VÍZÁLLÁSOKBA.

4(5

Mindezen számadatokat felrajzolva keletkezik az 1-ső ábra.

Ezen ábra bővebb megismertetéséül szolgáljanak a következő megjegyzések.

Midőn még nincs oldalfolyás, akkor a víztömeg vonala kimutatja a felülről érkező és a mederben tovább folyó összes víztömeg időegységenkénti (mondjuk: napi) növekedését, kulmináczióját és fogyását. (I. vonal.)

Midőn oldalt több víz folyik el — például a töltés- szakadáson — mint a mennyivel a felülről érkező víztömeg növekszik, akkor igen természetes, bogy a mederben maradó víztömeg ennek megfelelően fogy, még pedig annyival, a mennyivel több folyik el oldalt, mint a menynyivel az érkező víztömeg növekszik, ekkor tehát a mederben maradó víztömeg vonalának alább beli süllyedni. (П. vonal.)

Midőn oldalt épen annyi folyik el, a mennyivel a felülről érkező víztömeg növekszik, akkor a dolog természeténél fogva a mederben maradó víz tömege se nem fogy, se nem növekszik, vagyis: egyenlő marad, tehát vonalának ekkor vízszintesnek kell lenni. (III. vonal.)

Midőn oldalt kevesebb folyik el, mint a mennyivel a felülről érkező víztömeg növekszik, akkor a mederben maradó víztömeg is megfelelően növekszik, még pedig annyival, a mennyivel több az érkező víztömeg növekedése, mint a mennyi oldalt elfolyik; a mederben maradó víztömeg vonala tehát ekkor emelkedő.

Ilyenkor azonban több jellegző esetet lehet megkülönböztetni, a melyeket hogy valamely ábrában is ki lehessen mutatni, feltettük, hogy például két napig (időegység) épen annyi folyik el oldalt, mint a mennyivel a felülről érkező víztömeg növekszik; a mely két napon tehát a mederben maradó víztömeg vonala vízszintes; a harmadik napon azonban kezd kevesebb elfolyni, mint az érkező víztömeg növekedése. Ezt feltételezve látjuk, hogy:

Midőn az oldalfolyás víztömege folyton növekszik, vagyis: mikor az érkező és mederben maradó víztömegek közti különbözet folyton növekszik, akkor a mederben maradó víztömeg vonala gyorsan legörbül, vagyis: laposabb, és a kulmináczió ideje hamarább áll be. (IV., V. vonal.)

Midőn az oldalfolyás víztömege állandó mennyiség; vagyis: mikor a mederben maradó víztömeg egy állandó tömeggel kevesebb a felülről érkezőnél, akkor a meder- i ben maradó víztömeg vonalának parallelnél, kell lenni (függőleges irányban) az érkező víztömeg vonalával, és a kulmináczió ideje nem változik. (VI. vonal.)

Midőn az oldalfolyás víztömege folyton fogy, vagyis: mikor az érkező mederben maradó víztömegek közti különbözet folyton kevesbedik, akkor a mederben maradó víztömeg vonala lassan görbül, tehát meredekebb és egyesül az érkező víztömeg vonalával akkor, a mikor az oldalfolyás egészen megszűnik (az egyesülés az ábrában nem látható), a kulmináczió pedig későbben áll be. (VII. vonal.)

Midőn az oldalfolyás később szűnik meg, miután az érkező víz kulminálna, akkor a mederben maradó víztömegnek nincs külön kulminácziója, hanem azon időben és magasságban I,alminál, a mikor az oldalfolyás megszűnik. (VIII. vonal.)

Midőn az oldalfolyás előbb szűnik meg, mielőtt az érkező víz kulminálna, akkor a mederben maradó víztömeg csak azon időben s oly magasságban kulminál, mintha nem is leli volna oldalfolyás. (IX. vonal.)

A fentebb elmondottak oly természetes, magától értetődő igazságok, hogy semmi bővebb bizonyításra nem szorulnak, és csak azért soroltuk elő, hogy belőlük viszont levonhassuk az alább következő szabályokat, a melyek a védőgát átszakadásából, vág}7 más okokból eredő oldal- folyás körülményeire világos tájékozást, víztömegére nézve pedig biztos adatot nyújtanak.

A fentiekből ugyanis az következik, hogy ha valamely vízmércze minden vízállásának megfelelő víztömegét már ismerjük, tehát ha már biztosan tudjuk az összefüggést a víztömegek és vízállások között, akkor az ilyen vízmér- czének vízállásaiból, illetőleg víztömeg-vonalából biztosan következtethetünk a felette esetleg történt kiszakadás körülményeire és következményeire.

A kiszakadás alatt (nem igen nagy távolságban) fekvő vízmércze vízállásainak megfelelő víztömegek vonalát felrajzolván úgy, a mint az a felsőbb vízállásokból következtetve kiszakadás nélkül lett volna és úgy a mint a kiszakadás folytán tényleg volt, ez az utóbbi vonal a következőkről tanúskodik :

1. A vonalnál: lesülyedése a vízszintes alá azt mutatja, hogy több víz folyik ki a szakadáson, mint a menynyit növekszik a felülről oda érkező víztömeg. (II. vonal.)

2. A vomdnak vizszintessége azt mutatja, hogy a kiszakadáson épen annyi víz folyik el. mint a mennyit növekszik az érkező víztömeg. (III. vonal.)

3. A vonalnak emelkedése a vízszintes fölé azt mutatja, hogy a kiszakadáson kevesebb víz folyik el, mint az érkező víztömeg növekvése, tehát a kiszakadás szelvénye, illetőleg emésztése kisebbedül. (IV., V., VI., VII., VIIL, IX. vonal.)

4. A vonal parallelsége (függőleges irányban) az érkező víztömeg vonalával azt mutatja, hogy a kiszakadá-