Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

Gátszakadások hatása a víztömegekre és vízállásokra.

(3 ábrával.)

Az 1888-ik évi rendkívül magas árvíz által a Tisza- völgy számos pontjánál előidézett gátszakadások és magasparti átömlések következtében egy nagyobb terjedelmű tanulmányba kezdett a vízrajzi osztály azon czélból, hogy meghatározza az egész Tisza mentén azt a vízszínt, mely előállott volna, ha az egész víztömeg a Tiszában lett volna kénytelen végig futni, vagyis ha 1888-ban oly védelemképes töltésrendszerrel bírtunk volna, mint a minővel jelenleg rendelkezünk.

Ezen nagyfontosságu tanulmánynak ez ideig csak a tokaji szakaszra vonatkozó része van befejezve, a középső és alsó szakaszra vonatkozók pedig folyamatban vannak s mihelyt az egész Tiszáról be lesz fejezve, nem fogjuk elmulasztani, hogy az egész tanulmány menetét és a belőle nyert eredményeket a vízrajzi osztály évkönyvei utján közzétegyük.

Ezúttal csak a vizsgálódások folyamán tisztába hozott nehány igen érdekes szabályt akarunk megismertetni, melyek sokszor nagyon alkalmasak lesznek a gátszakadások és oldalkiömlések hatásának gyors felismerésére és megállapítására, különösen abban a tekintetben, hogy:

1. A víz színe mily magasra emelkedett volna a j szakadás alatti vonalon, ha a töltés ki nem szakadt volna és a felülről jövő víztömegnek egy része oldalt ki nem ömlött volna?

2. Mennyi víz folyt el oldalt a szakadáson?

Ez a két kérdés minden töltésszakadásnál fel szokott merülni; szükséges dolgot vélünk tehát cselekedni, midőn erre vonatkozó felfogásunkat és fejtegetésünket a következőkben közöljük:

Általánosan elismert dolog, hogy a folyamok medrében és víztömegében végbemenő mindennemű változások megliamisítatlanul a vízállásokban tükröződnek vissza. Azt is tudjuk, hogy ha két vízmércze által határolt folyamszakaszban a meder változatlan marad, a két

: vízmérczén észlelt vízszinváltozások közötti összefüggés is állandó marad, de kétségkívül rögtön megváltozik a I viszony, mihelyt a figyelembe vett szakaszban a felső mérczénél elhaladó víztömeg akármilyen oknál fogva megcsökken, avagy ha a mederben hirtelen, például jégtorlódás folytán, valami változás történik. Egy szóval i rendes körülmények között a két szomszédos vízmérczé- ről nyert adatok olyan szoros összefüggésben állanak j egymással, hogy az egyikből a másikra majdnem centiméterekre menő pontossággal lehet következtetni. (Ezen alapszik különben az árvízjelzés gyakorlata.)

Ha tehát egy bizonyos vízmérczéről gyűjtött adatok ' és a fölötte fekvő mérczeadatok között eltérést veszünk I észre, akkor ebből okvetetlenül következik, hogy vagy 1 valami akadály támadt a mederben, vagy a víztömeg egy része kiszabadult és megkerülte az alsó mérczét (feltéve, hogy az alsó mérczén alul nem ömlik be oly mellékfolyó, mely a vizmérczéig visszahat).

Az első és utolsó esetet kizártnak tekintve, vizsgáljuk meg, hogy az oldalkiömlések milyen módon hatnak és miképen ismerhetők fel a mérczéről gyűjtött adatokban ?

Hogy a hatást biztosan felismerhessük, múlhatatlanul ismernünk kell mind a két vízmérczénél a különböző vízállásoknak egymás közötti összefüggését; de minthogy az alacsonyabb és magasabb vízállások egyenlő magasság-különbözeteinek nem egyenlő tömeg-különbözetek felelnek meg, ennélfogva a fenforgó kérdések megfejtésének egyszerűsítése czéljából nem a vízállások vonalait, hanem a vízállásokból megfelelően felrakott víztömegek vonalait veszszük fejtegetésünk alapjául, egyszersmind közöljük az egyes eseteknek számszerinti adatait is, csupán azt téve fel, hogy vizsgálódásaink kezdeténél a folyó víztömege másodperczenkint 1000 köbméter.