Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)
Tartalom
16 JELENTÉS HIKSCHFELD SÁMUEL MINISZTERI MÉRNÖK 1889. ÉVI PÁRISI TANULMÁNYUL!ÁRÓL. homokkőből, újabb képződést! triasból (homokkő, kagylós mész és márga) és igen nagy kiterjedésű jura- és krétarétegekből állanak. Ezen utóbb említett képződmények körülbelül 400 m. magas fensíkokat képeznek és az ezen í'ensíkok közé zárt agyagos talajú völgyíiletekben mélyen beágyazva, húzódnak végig a folyóvizek. Az agyagos felszínnel biró völ- gyületek altalaja szintén meglehetős szilárd, és többnyire 2-od képződményii jura- és krétából áll, míg az úgynevezett párisi síkság tiszta 3-ad képződniényü édesvízi mészkő vön terül el. A vizek továbbvezetése szempontjából a Szajnavölgy altalaja — Belgrand szerint — 1/i részben vizet át nem bocsátó, 3/4 része pedig olyan, mely a vizet felszívni képes. A vizet át nem bocsátó talajnak azonban csak alig fele működik közre a vizek gyors továbbvezetésére, mert másik felének nincs meg a kellő esése. A mi a folyóvizek esési viszonyait illeti, úgy a vázlatosanrajzolt hossz-szelvény szerint igen nagy különbség van a Szajna- és a Tiszavölgy között: Ott a mellékfolyók mind majdnem egyforma magasságban erednek, közel ugyanolyan hosszú folyással érik el a párisi síkságot, tehát igen egyforma időtartam alatt gyűjtik össze az egy és ugyanazon vidéken fekvő csapadékterületről lefutó vizeket; míg nálunk a Tisza mellékfolyói az égalj mindenféle irányából és mindenféle magasságból jőve, a legkülönfélébb hosszaságu folyás után ömlenek be a Tiszának legkülönfélébb pontjainál. Míg tehát a Szajna áradására mérvadó földrajzi és klimatikus viszonyok az egész vízgyűjtő területen ugyanazok, addig a magyar Alföld árvizeit előidéző okok és körülmények annyifélék, a hányféle irányból erednek a mellékfolyók, a hányféle hosszaságu utat tesznek meg a beömlésig és a hányféle változásnak lehetnek alávetve az egyes mellékfolyó-csoportok vízgyűjtő területein uralkodó légköri viszonyok. Ezeket tartottam szükségesnek előrebocsátani, mielőtt az árvízjelzési intézmény berendezésére vonatkozó, fentebb felsorolt kérdésekre a választ megadnám. ad 1. A párisi szájnavölgyi árvízjelző intézet mindössze a következő hét állomásra jelzi előre a várható vízállást (jobban mondva az árhullám tetőpontjának magasságát) : Montereaunál, Párisban és Mantesnál a Szajnára, Damerynél és Clialifertnél a Marne-ra, Pontavertnél az Aisne-re, és Yenettenél az Oise-ra. Az ezen állomásoknál várható hullámmagasság kiszámítására szolgáló képletek nagy része a vízrajzi osztály 1887-iki évkönyvében megjelent ismertetésben részletesen közöltetvén, ezúttal csak azt jegyzem meg, hogy a számítások kizárólagosan csak a felsőbb szakaszokban tényleg bekövetkezett vízmagasságok alapján végeztetnek. A légcsapadékokból ez idő szerint még semmiféle következtetést nem vonnak a bekövetkezendő vízszín-magas- ságokra; ha csak azt nem lehetne szintén árvízjelzésnek nevezni, hogy nagyobb esőzések alkalmával külön figyelmeztető értesítések küldetnek szét az érdekelt vidéknek rendeletileg meghatározott helyeire. A csapadékmérö állomásoknál beérkezett adatok azonban —- ha közvetlen következtetéseket nem is vonnak belőlük — annál részletesebb feldolgozás alá kerülnek a jövő időben leendő felhasználás végett. — A központi intézet, a tulajdonképeni vízjelzéssel járó aránylag kevés teendői után fenmaradó egész idejét ezen adatok rendezésére fordítja. Nem érik ugyanis be avval, hogy a csapadékmérési adatok egyszerűen csak megfelelő naplókba vezettessenek és grafikai táblázatokba foglaltassanak, hanem egyúttal mindenféle havi, évszaki, évi és évsorozat szerinti kimutatásokat készítenek belőlük, csoportosítva ezeket vízgyűjtő területek, talaj minőségek és régiók szerint. Ugyanevvel egyidejűleg jegyzékbe foglaltatnak mindazon következtetések és látnivalók, melyek a csapadék- viszonyoknak rendes vagy rendellenes jellegükre nézve egyes — közelebb fekvő — évek és nagyobb évcyclusok- hoz képest mutatkoznak. A csapadékmérési adatok feldolgozásának módozata kivonatosan szintén közölve lett ugyan a vízrajzi osztály 1887-iki évkönyvében; de a mennyiben ez az ismertetés csak az 1875-ik évig terjedő módozatokat ölelte fél, azóta pedig a feldolgozásban kisebb-nagyobb változások állottak be, nem tartom feleslegesnek a Párisban tartózkodásom alatt folyamatban volt csapadékmérési adatfeldolgozást e helyütt is röviden bemutatni: Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a beérkezett adatoknak — megbízhatóság tekintetében való — elbírálására újabb időben nagyobb súlyt fektetnek. E végből, valamint az észlelések pontosságának és a készülékek jókarban tartásának biztosítása végett az intézet egyik mérnöke évenkint megvizsgálja az állomások egynéme- lyikét és gondoskodik, hogy a szabályellenes észlelések megszüntettessenek, a hiányos eszközök újakkal pótoltassanak, és ezen utóbbi esetben összehasonlíthatás kedvéért a megfigyelések bizonyos időn át mind a régi, mind az uj műszerekkel végeztessenek. Ezen két rendbeli észlelések azután évenkint külön táblázatokban közöltéinek, a kettő közötti viszonyszám megállapíttatik, s a megjegyzések közt mindig felemlít- tetik, hogy az összehasonlítás miért vált szükségessé? A csapadékészlelés adatainak grafikai feltüntetése épen úgy történik, mint másutt, azzal a különbséggel azonban, hogy a táblázatok szélei mindenféle tudnivalók feltüntetésére használtatnak fél és hogy minden összetartozó csapadékmérő állomáscsoport adatai alatt az ezeknek megfelelő folyó vízmagasságok grafikonja is közölve van. A szegélymegjegyzések az egyik oldalon a főfolyam nevét mutatják, melyhez a csapadékmérő állomások tartoznak, a csapadékmérő állomások számát, melynek középcsapadék magassága félrajzoltatott, az egyes állomások tengerfölötti magasságát, az évi összeget és az esős napok számát; a másik oldalon pedig táblázatosán ki van mutatva : az egyes állomásokon észlelt havi és évi csapadékösszeg, úgy a völgy felső, mint annak alsó szakaszán, valamint az esős napok száma minden állomásról lia- vonkint és az egész esztendőre, végül pedig a vízállási