Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

Jelentés Hirschfeld Sámuel ministeri mérnök 1889. évi párisi tanulmányújáról.

(25 ábrával.)

Nagyméltóságu Minister Úr! Kegyelmes Uram!

Nagyméltóságod 1889. évi augusztus hó 3-án j 37341 /XV. sz. a. kelt magas rendeletével kegyes volt mély tisztelettel alulírottat a párisi világkiállítás alkalmából Parisba kiküldeni, ama kötelezettséggel, hogy a Szajna-vidéki árvízjelző központi intézet berendezését és ügykezelését tanulmány tárgyává téve, egyúttal terjeszkedjem ki a vízsebességmérósek körébe vágó legújabb vívmányokra is, melyek a világtárlaton összpontosítvák.

E kiküldetésemből folyólag eljárásom és tanulmányaim eredményéről jelentéstételre köteleztetvén, van szerencsém erre vonatkozó jelentésemet Nagyméltóságodnak a következőkben mély tisztelettel előterjeszteni.

Mindenekelőtt tisztelettel megjegyzem, bogy jelentésemet — könnyebb áttekinthetőség czéljából — a következő sorrendben fogom tárgyalni:

A) Arvízjelzés,

H) Vízmű tani felvételekre szolgáló készülékek a vi- lágtárlaton,

C) Hidrometriai térképgyűjtemény,

])) A franczia országos magasságmérés és E) Egv újabb módja a területszámításnak.

A.

Árvízjelzés.

I. A párisi árvízjelző intézet berendezése és működése.

A szajnavölgyi hidrometriai és árvízjelző szolgálatnak már 1854-ben történt szervezését tárgyaló kézi könyvek és szabályrendeletek hivatalos kiadványok alakjában közkézen forognak.

Ezekről szóló tanulmány a vízrajzi osztály évkönyveinek 1887-iki évfolyamában már volt ismertetve. Kiküldetésem ez irányban tehát főképen csak arra szorítkozhatott, hogy megismerjem egyrészt amaz újításokat és javításokat, melyek a szajnavölgyi árvízjelző szolgálat körül az említett közlemények kibocsátása óta esetleg

felmerültek, másrészt pedig, közvetlen érintkezés utján tudomást szerezzek ama gyakorlati körülményekről, melyek a vízjelzésre vonatkozó — jelenleg használatban levő — alapképletek szerkesztésénél, esetleg valamely újabb képlet felállításánál irányadók voltak.

Ilyen értelemben fogván fel Nagyméltóságod magas rendeletének intenczióját, a vízrajzi osztály főnökétől nyert részletesebb utasítás folytán, feladatom volt fő- képen a következő kérdésekre kiterjeszkedni:

1. A légcsapadékból mily módon következtetnek a legfelső vízmérczónél bekövetkezendő vízállásra?

2. Mily pontossággal és mennyi idővel jelezhető előre a légcsapadékból eredő árhullám lejötte ?

3. Mily módon állapították meg a felső és alsó ínér- czék vízállásai között létező viszonyt azon esetben, midőn mellékfolyó nem zavarja meg a főfolyó lefolyási viszonyait, úgy szintén akkor, ha közbe egy vagy több mellékfolyó beomlik?

4. Mily pontossággal és mennyi idővel jelezhető előre az árhullám lejötte?

5. Az egyszer megállapított viszony a Szajnánál állandó maradt-e, vagy pedig változás alatt áll? még pedig minő változás alatt: javul-e, vagy rosszabbul ?

6. Kikre van bízva a várható vízállások kiszámítása és előrejelzése?

7. Nem fordulnak-e elő néha olyan rendkívüli esetek, mikor daczára a legvalószínűbb számításnak még sem következik be tényleg az előrejelzett vízállás? Az ilyen eltérések mely körülményeknek tulaj donítandók?

8. A meteorologiai észleléseket és a vízállások leolvasását kik teljesítik ? mily havi vagy évi fizetésért?

Végül 9. Kinek költségére megy az észlelés és az árvízjelzés teljesítése?

Mindezen kérdésekre röviden már múlt évi július havában, fenttisztelt főnökömhöz intézett beterjesztés utján válaszoltam, megjegyezvén ugyanott, hogy tanulmányom tárgyainak sokfélesége, de leginkább az árvízjelzés természetében rejlő okoknál fogva nem tekinthetem feladatomat megoldottnak, ha a látottakat és tapasztaltakat csak egyszerűen felsorolom, hanem szükségesnek