Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)

Tartalom

84 EMLÉKIRAT AZ ÁRVÍZ ELLENI VÉDEKEZÉS MÓDJAINAK TÁRGYÁBAN, A SZILÉZIAI HEGYI FOLYÓK KÜLÖNÖS FIGYELMÉBE VÉTELÉVEL.

mellett a folyó medrét már a sziklák a fenéken 20, felső részében pedig B0 m.-re szorítják össze; csak az oldalterületen építettek egy 10 m. magas falat, mely 1846-ban állítólag 6 m. duzzasztást okozott. Ezen építmények azért működtek oly előnyösen, mert alattuk ömlik a Loireba a nála sebesebben folyó Allier, és kívánatos volt, hogy a felső Loire lassításával a két árvíz összetalálkozása megakadályoztassék.

Ha valamely árvíz hosszabb ideig tart, ily keresztgátaknak semmi hatásuk nincsen, mert bizonyos idő múlva beáll az egyensúly állapota, midőn a lefolyó vízmennyiség egyenlő az érkezővel. Ezen időponton túl az érkező vízmennyiség kisebbedni fog, mig a lefolyó vízmennyiség nagyobb lesz az érkezőnél, mert az előbb felduzzasztott, tehát visszatartott vízmennyiség is lassanként lefolyik. A lefolyó vízmennyiség eme fokozása hasonló hátránynyal bírhat az alsó folyószakaszra, mint egy megtelt gyüjtő-medencze korai megnyitása, miért is ezen módszer csak óvatosan és csak akkor alkalmazandó, mikor valamely folyó árvizének lassítása eszközlendő oly czélból, hogy megakadályoztassék egy másik folyó árvizével való találkozása, vagy ha valamely igen intensiv, de csak nagyon rövid ideig tartó árvíz mérséklése a czél. Ezt a helyi viszonyok ritkán engedik meg, a műépitmény költségei igen nagyok, és a felső síkság gyakoribb elárasztása rendesen sok alkalmatlanságot okoz. Magában Francziaországban sem épült több keresztgát, ámbár a fentemlitett müvek, majdnem két század óta fennállanak. Mindamellett rövid ideig tartó, de igen magas árvíz enyhítésére a keresztgát sokszorta előnyösebb a völgy teljes elzárásánál, mely az előbbitől csak a kiömlés elrendezésében különbözik; a keresztgát olcsóbban építhető fel, de a viz huzamosabb visszatartását vagy kihasználását végleg kizárja.

Erdőgondozás,

A befásitás — nevezetesen, ha levélhulladók borítja a földet, — a halmos és hegyes vidékeken előnyös, mert mérsékli a viz gyors lefolyását, megóvja a talajt a lemosás ellen és a lejtőket a feltépéstől és ennek következtében a folyókat a nagy hordalék- tömegek behordásától; ez utóbbiak emelik a folyók fenekét, tehát a viz színét is. Az alomréteggel biró erdőben a beszivárgás is jobb és a hóolvadás lassúbb és később következik be, mint a szabad mezőn. Hogy azonban az erdők mindemellett csak korlátolt hatással bírnak az árvizek feltartóztatására, bizonyítják épen a sziléziai hegyi folyók árvizei, melyek tápláló területei nagy kiterjedésű erdőségekből állanak. Az igaz, hogy többnyire hiányzik az alomréteg; de a gróf Schaffgot-féle gazdaság igazgatósága komolyan fáradozik ezen hiány megszüntetésén, megváltások és egyéb eszközök árán, és igyekszik főleg a hegygerinczeken az ültetvényeket, a mennyire lehet, erősbiteni.

A lecsapoló müvek építésének korlátozása; hajdani tavak újból való létesítése.

Ama követelmény, hogy a lecsapolás és alagcsövezés, valamint a parlagon heverő, tőzeges és lápos területek szántóföldekké való átalakitása jobban, mint eddig történt, korlátoltassék, hogy továbbá a mocsarak, lápok, kisebb és nagyobb tavak kiszárítása elmaradjon, egyoldalú vizgazdasági szempontból bizonyára eléggé

jogosult. Eltekintve azonban néhány balsikertől, a nevezett munkálatok a fokozottabb kultúra és belterjesebb gazdaság következményei, és ennélfogva azok gazdasági, valamint közegészségi szempontból fontos haladásnak tekintendők. Egyébiránt az ily lecsapoló művek hatását az árvizekre rendesen túlbecsülik. Pl. a hegységben magasan fekvő lápok lecsapolásának oly fontosságot tulajdonítottak, melylyel nem bir, mert ily magasan fekvő lápok rendesen kis méretűek, gyorsan meg is telnek vízzel úgy, hogy tartós esőben a viz visszatartóztatására kevés hatásuk lehet; mindamellett fentartásukra igyekezzünk.

Az erdőigazgatóságok egyébiránt már régtől fogva azon fáradoznak, hogy a vizet a hegységben lehetőleg visszatartsák, a mennyiben a levezető árkokat nem a legrövidebb utón vezetik a völgybe, hanem lehetőleg oly területeken keresztül, a hol a viz elszivároghat.

Azon javaslat, hogy az előző századok tavait újból létesítsük, majdnem mindig keresztülvihetetlen, mert ily területek időközben többnyire a kultúra magas fokát érték el és lakottak; az egykori tavak megújítása a legtöbb esetben visszaesést jelentene a kultúrában. Magukat a létező tavakat is ritkán lehetséges nagy víztömegek befogadására berendezni; valamint mostani legmagasabb vizszinük emelése, úgy az eddigi legkisebb kis vizszinük sülyesztése is a legkárosabb hatással volna a szomszédos területekre. Első esetben a szomszédos lapályok virágzó terei és községei viz alá kerülnének; az utóbbi esetben távolabb esve a tótól, megfosztatnának ama számtalan előny és kellemességtől, melyek a viz közelében való fekvéssel együtt járnak.

Víztartó medenczék; a téli árvíz beeresztése a begátolt lapályokra; a téli gátaknak nyáriakká való változtatása.

Oly medenczék létesítése magában a folyó völgyében vagy annak közelében, melyekbe az árvíz magasabb állásánál beereszthető, alkalmas területek híján és ama nagy károk miatt, melyet azok kultúrája szenvedne, csak a legritkább esetben lehetséges. Ide tartozik ama gyakran szőnyegre került javaslat is, mely szerint a téli árvizek bizonyos magasságnál a begázolt területre volnának, mesterségesen létesített átfolyási helyek és zsilipek segélyével, bocsátandók; az öblözetek szántógazdasága rétgazdaságra volna változtatandó; a községek körgátakkal volnának biztosi- tandók és egyes tanyák építése csak a nagy viz felé emelkedő feltöltéseken volna megengedendő.

A milyen csábitó eme javaslat némelyekre nézve a gátak könnyebb fentartása, a folyó vizszinének sülyesztése és a lapályoknak az iszaplerakodásból eredő felmagasitása és megtermékenyítése tekintetéből, olyan nagyok a nehézségek, melyekbe a javaslat kivitele esetenként ütközik. A begátolt lapályok nagy része, mely most szántva lesz, legelőkké és rétekké való átváltoztatásra egyáltalában nem alkalmas. Az átalakítás maga tetemes költséget okozna, mert a barázdákat, talajemelkedéseket és mélyedéseket mind el kellene távolítani, ha csak a terület nagy részének túlságos csekély hasznával meg nem elégszünk. A lakhelyek évenkint hosszabb időre elzáratnának a külvilággal való érintkezéstől, azok áthelyezése a lapályokat környező és árvíztől mentes magaslatokra nagy költséggel, és azonkívül igen széles lapá