Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)

Tartalom

A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE.

62

kittatik. Ha ezalatt a papírszalagot a motor által folytonosan húzva képzeljük, akkor a tű a papírszalagot a barázdába nyomja és ezáltal egy a barázda szélességének megfelelő folytonos vonalat húz. Ilyen berendezés az Írógépen — mint láttuk — 4 példányban van meg és igy a papírszalagra egymás alatt 4 sorban lehet jegyeket csinálni, vagyis 4-féle mozzanatot lehet egyidejűleg és önműködőleg felíratni. Az első sorban fel lesznek jegyezve a szárnyforgások jegyei, a második sorban a fél másodperczek jegyei, a harmadik sorban a 100 fél másodperczeknek megfelelő jegyek, a 4-ik sor pedig tartaléknak marad arra az esetre, ha egyik vagy másik delej nem jól működnék.

Még csak a papírszalagot hajtó motorról akarunk pár szót elmondani. A papírszalag hajtására azért alkalmaztatik itt villamos motor, és nem mint a közönséges Morse-féle táviró-gépeknél óramű, mert:

1- ször, sokkal egyenletesebb a papír legombolyitása, mint az óramű által;

2- szór, mert óraművet csak mérsékelt tartamú működésre lehet kis méretekben készíteni, úgy hogy az észlelőnek amúgy is sokféle igénybe vett figyelme még az óramű folytonos felhúzásának kötelességével is lenne ok nélkül megterhelve, sőt némelykor, midőn a mérnöknek az észlelő helyiségen kívül a szárny, vagy a leeresztő gép körül van dolga, az egész óramű le is járhatna.

Szerkezetére nézve (1. Vili. tábla, 3-ik ábra) a motor igen egyszerű:

Mindössze 3 pár villamdelejből áll, melyek vastárcsára vannak körívben elhelyezve, úgy azonban, hogy az egymáshoz tartozó delejpárok a körnek átellenes szélén álljanak. Az ábrában ml rn{ — m.,, — ma, ma egymáshoz tartozó delejpárok. Ezen

delejcsoport előtt, lágyvasból készült nyolcz ágú csillagkerék forog, úgy, hogy forgás közben ezen csillagnak mindig csak két ága jut pontosan valamelyik delejpár sarkai fölé, a többi pedig mindig nagyobbodó távolságban áll a pólusoktól. A csillagkerék tengelyére reá van huzva egy 8 ágú áramváltoztató kis kerék, k, melynek ágközeibe 3 rugós érintkező vége eshetik.

Ezen 3 érintkező úgy van elhelyezve, hogy közülök egy mindig a csillagkerék ágközeiben, kettő pedig az ág csúcsán fekszik.

A 3 érintkező összeköttetésben áll a 3 delejpár sodronyvégeivel. Az áram változtató kis kerék olyan helyzetben van a nagy csillagkerék tengelyére húzva, hogy annak a delejpárnak — mely fölé a csillagkerék két ága épen eljutott — az érintkező rugóját a kis áramváltoztató kerék egyik ágközébe szorítja, ez által az áram ezen tekercsben megszakad, de ugyanebben a pillanatban a két másik érintkező rugója felemeltetik a kis kerék két ága által az érintkezők csavarjához, mi által össze lesz kötve az a két áramkör, mely a másik két delejpárt körülfutja; a villamfolyam behatása alatt most a csillagkerék egyik ága azonnal egy legközelebbi delej pólusa fölé huzatik, de ezen helyzetnek elfoglalásával, mint láttuk, az áramváltoztató kis kerék közreműködése folytán az áram rögtön ismét meg is szakad és átmegy a legközelebbi tekercsbe, és igy tovább.

Ezen játék minden pillanatban ismétlődik mindaddig, mig az áram az írógép C6 csavarjainak közvetítése által a motorban keringhet. A csillagkerék forgása fogaskerekek segélyével átvitetik a fentebb említett érdes felületű kis hengerkerékre, és ez a

I barázdás hengerrel együtt lefejti a tekercsről a papírszalagot, mely az irótű előtt elvonul.

Az írógép használata ezek szerint tehát igen egyszerű: nem kell egyéb, mint az észlelendő mozzanatok keletkezési helyén oly érintkező szerkezetet létesíteni, mely a belőle kiinduló és egy villamos áramfejlesztő telepen át az írógép megfelelő sodronytekercs j végcsavarjához menő, sodronyokat időközönként összeköttetésbe hozva, villamos áramot küld a megtelő villanydelejbe; ez lehúzza a horgonyt és az emeltyű másik végén levő irótű egy vonalot húz mindaddig, mig ez érintkezés fennáll, azaz mig az észlelendő tünemény meg nem szűnik.

2. A jelfogó (Kelais).

Tudva levő dolog, hogy az írógép tűje csak akkor fog a papirosba éles és mély barázdát húzni, ha a villamdelej kellő erővel oda szorítja. A villamdelej által kifejtett erő pedig a tekercs sodronyhosszán kívül — mint tudjuk — függ az áram erősségétől, mely a delejeket körülfutja. Miből egyszerűen az következnék, hogy minél erősebb telepet használunk, annál élesebb jegyeket kapunk. Ámde vannak itt olyan körülmények, melyek a villamos áram erősségének fokozását korlátozzák. Az egyik az, hogy a telep megnagyobbitásával a mérő hajón rendelkezésre álló szűk hely csakhamar túl lenne tömve, a fentartási költség megnagyobbítva és a kezelés megnehezítve; a másik és ! egyszersmind legfontosabb körülmény pedig az, hogy a túlságos erős battéria a vízben működő érintkezőket — vizfelbontás következtében — igen hamar megélenyiti, rozsdássá teszi, sőt rövid I idő alatt teljesen fel is emészti.

Főleg ezen utóbbi okból szükséges tehát, hogy csak annyi villammennyiséget bocsássunk keresztül a viz alatt működő érintkezőkön, hogy ezek túlságosan ne élenyüljenek, de azért — a vizen keresztül szenvedett veszteség után — még épen elég erős ; legyen arra, hogy egy igen érzékeny — és kevesebb mekhanikai munka végzésére hivatott — villamdelej (Eelais) jelfogót még működésbe hozzon; az ezen villamdelej által végzett csekély mekhanikai munka azután arra használtaik fel, hogy egy nagyobb erősségű villamforrásból (helyi telepből) erősebb folyamot küldjön az írógép delejébe.

A jelfogó szerkezete a IX. tábla 1-ső ábrájából látható, mü- I ködése pedig a VII. táblán álló vázlatból érthető meg. O-nál legyen pl. a viz alatt forgó szárny érintkezője, V, T.-nél az egykét elemből álló vonal telep, M a jelfogó villamdeleje, mely néhány kilometer hosszú igen vékony sodronyból áll, é-nél van két jól megplatinázott (és mindig rendkívül tisztán tartandó) érintkező, mely a vonaltelepből jövő gyenge folyam hatása alatt összeérvén, záró pontját képezi a H, T. helyi telepből kiinduló és az írógépen keresztül menő erősebb villamos áramkörnek.

3. A villany elzésü óra.

Az észlelés időtartamának meghatározására igen pontos szerkezetű hajó-chronometer használtatik, mely úgy van berendezve, hogy Va másodperczes lenditő-kereke minden lengésnél egy villamos áramkört zár, és ennek hatása következtében az írógép — a szárnyforgásokat mutató jegyek alatti sorban — megfelelő jegyeket ir; — de itt sem közvetetlen az órán keresztül bocsátott áram lesz az Írógép villamdelej én körülvezetve, mert