Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE. 57 egy beosztott közönséges kenderkötelet szoktak használni, mert ez mindenütt kapható, és mert ennek áthúzásához és kifeszi- téséhez legkevesebb előkészület keil. Hogy a felvétel előbbi pontosságáról ezen esetben le kell mondani, azt nem szükséges felemlíteni; a hajesövesség és a mekhanikai erő behatása alatt álló kötélnek rendkívüli hosszváltozása, de főleg ezen hosszváltozásoknak aránytalansága oly nagy hátrány, melyet még a talált szélességeknek — háromszögtani- lag számított — összes szélességre való redukálása által sem lehet egészen jóvá tenni, mert a kötél megnyúlása nem egyenletesen megy végbe a kötél egész hosszában, hanem a végeknél sokkal nagyobb az, mint a kötél közepén. Némi szolgálatot vélünk tehát avval is tenni, hogy e helyen bemutatjuk a vízrajzi osztály által követett eljárást abból az időből, midőn még sodronykötele és ehhez való egyéb felszerelése nem volt. Használtunk t. i. akkor szintén egy l-2 cm. erős kenderkötelet, de ez nem volt előzetesen beosztva, hanem megfelelő számú alátámasztó ladikokra fektetve egyszerűen áthuzatott a medren és lehetőleg erősen húrrá feszittetett. A beosztás már most a mérés közben történt egy 5 méteres lécz segélyével úgy, a mint azt a következőkben elmondjuk : Egy 5 méternél valamivel hosszabb 4—5 cm. erős fenyőfa- lécz két végére (1. II. tábla 9-ik ábra) egy-egy vaskampót csavartunk be, úgy hogy a két kampó belső éleinek távolsága 502 cm. Ezen két vashoroggal a léczet ráakasztottuk hosszában a kötélre, a haladás irányában álló elülső horog mögé egy 2 cm. széles csip- tetőt (olyant, a milyent a ruhaszáritásnál használnak, 1. II. tábla 10. ábra) szorítván a kötélre, azután a léczet addig csúsztattuk előre, mig a hátulsó horog el nem érte a csiptetőt és az elülső horog mögé ismét egy csiptetőt tettünk. Minden ilyen állás tehát megadta pontosan az 5 m.-nyi távolokban fekvő mélységmérési helyeket. Itt természetesen legelőnyösebb volt két csolnakot használni, az egyik úgy volt felszerelve, mint a sodronykötél használatánál, a másik pedig egészen kicsiny lehetett és épen csak egy ember számára volt berendezve, kinek nem volt egyéb dolga, mint az első csolnak után járva, a hátulsó csiptetőt levenni a kötélről, és az első csolnakban levőknek átadni. Ily módon a szelvényezés szintén 1—2 ezredrész pontossággal volt bevégezhető. B) Yizsebességmérés. a) A felszerelések leírása. 1. Az uszóhid. így neveztük el, jobb kifejezés hiányában, azt avasbádog csöveken nyugvó vizi járóművet, a melyről történik a tulajdon- képeni vizsebességmérés. Ezen uszóhid — mely a III. és IV. táblán felülnézetben és két metszetben fel van tüntetve — áll: két egymástól 2*5 m. szabad távolságban, kereszttartókkal és megfelelő keresztkötésekkel szilárdított 10 m. hosszú, 85 cm. átmérőjű és 8 mm. erős — vasbádogból készült — (válaszfalak által) 3—3 vízhatlan részre osztott, elől letompitott vascsőből. E vascsövek derekából körülÉvkönyv III. 1888. belül 45°-nyi szög alatt indulnak ki az 5%o/6 mm.-es szögvasból készült támasztok oly hosszúságra, hogy az ezeknek végein átfutó- vízszintes (szintén so, во/в mm. szögvasból készült) kereszttartókra helyezett fedélzet a vascsövek tengelye (vizvonal) felett egy méter magasságban áll. — A fedélzet 10 cm. széles 5 cm. vastag fenyőfa léczekből van képezve, melyek 1 cm.-es hézagok kihagyásával vannak a kereszttartókhoz erősítve. A fedélzet köröskörül korláttal van szegélyezve, mely korlát 1 cm. belső átmérőjű gázcsőből készült. A korlátnak 2 cm.-es átmérőjű oszlopai közül az elülső sarkokon levőkre egy-egy tágabb gázcső van huzva oly czélból, hogy az uszóhid megkötésére szolgáló — és rendesen a sarki oszlopoknál bejövő — horgonykötelek meghúzásánál ezen kötelek az oszlopokon ne csuszsza- nak, hanem gördüljenek. — Az uszóhidhoz, mint vizi járműhöz tartoznak még: elől a kötéltartó bakok és kötélvezető szaruk, hátul a kormánylapát, vagy timon. Az uszóhidnak, mint sebességmérő eszköznek, felszerelései a következők: a) A kötélzáró készülék (1. IV. tábla 4-ik ábra) mely arra szolgál, hogy oly esetekben, midőn a medren át a sodronykötelet ki lehet huzni, a mérés függélye könnyen elérhető és az állás oldalmozgások ellen biztosítható legyen. Ezen készülék, mely két teljesen egyforma példányban az uszócsövek legelejére van erősítve, áll két vezető rézcsigából (a. a.) és egy ezek közé helyezett szilárd kötélvezetékből, (b) mely utóbbinak a csatornája azonban 1 mm.-rel mélyebb, mint a csigáké (hogy a sodronykötél a csigákon való gördülés alkalmával ezen szilárd vezetéken ne csuszszék). Szemben ezen szilárd vezetékkel van egy kétkarú emeltyű, mely nyitott állapotban bőséges helyet nyújt a kötél szabad mozgásának, zárt állapotban pedig a kötelet mozdithatatlanul közé szorítja, a saját (kiszélesbitett) karja közzé és a szilárd kötélvezető csatornája közzé. ß) A leeresztő szerkezet, mely tulajdonképen két részből áll: a szárny tar tó vassulyból és a leeresztő gépből. A szárnytartó vassuly egy 3 m. hosszú, 10 cm. átmérőjű, tehát körülbelül 2 métermázsás — két végén kúp alakra hegye - zett-hengerelt vasrúd, mely a felfüggesztés létesithetése végett két végén 50 cm. hosszú vaskarokkal van ellátva. Az elülső végén levő felfüggesztő vaskarhoz van szegecselve, a szárny felvételére szolgáló kar, mely olyan hosszú, hogy a reá erősített szárny lapátja az uszócsövek elejénél érjen a vízbe. Ezen elülső — szárny- tartóval ellátott vaskar, a leeresztő sulylyal nincsen szilárdan összekötve, hanem ez csak, egy megfelelő fúráson, át van huzva a vashengeren és lent egy csavaranyával a leesés ellen biztosítva : egy a szárnytartó karral ellenkező irányban, a felfüggesztő vas alsó végére, kovácsolt nyujtványnak és a nagy vashengernek egy tengelyébe eső fúrásán át tolható erős vasszeg által pedig a szárnytartó karnak a vashenger tengelyével összeeső iránya van biztosítva. Ezen különleges — mozogható — szerkezetű felfüggesztésnek czélja az, hogy a szárny feltevésénél és annak mérés közben is sokszor szükséges kezelésénél, az egész kart 90° szöggel be lehessen fordítani, miáltal a szárny egészen a padozat széléhez jut, ahol annak kezelése kényelmes és veszélymentes. Használaton kivüli állapotában a vassuly két — a padozat nyílásán át fektetett és befordítható lapos vastartón lévő fészkekben nyugszik. 8
