Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)

Tartalom

Csapadékmérő és árvizjelző állomások szervezése a Tisza, Temes és mellék­folyóinak vízgyűjtő területén. (Egy szabályrendelet, egy utasítás, egy kimutatás és egy térképpel.) A Tisza, Temes és mellékfolyóinak vizgyüjtő területein, részint az ezen folyók vízügyi kérdéseinek alapos tanulmányoz- hatása, részint az árvizeknek kellő időben való előrejelezhetése czéljából egy összefüggő csapadékmérö hálózat szervezése valóban szükségessé, a vízrajzi osztály e tárgyat behatóan tanulmányozta annak szemelőtt tártásával, hogy a csapadékmérő hálózat szer­vezésének feladata leend: a csapadékhő és hőmérsékleti viszonyok folytonos és rendes észlelése által a vízviszonyok tanulmányozá­sára és az árvizek előrejelzésére kellő pontosságú, mgbizható és kimerítő adatokat szolgáltatni. Az e tárgyban végrehajtott tanulmány eredményei az alább következőkben foglalhatók össze. A csapadékok észlelése Magyarországon oly meteorologiai állomásokon történtek, melyek legnagyobb részt a meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi intézet, részben pedig a m. kir. erdőgondnokságok által szerveztettek, és valamenniyen a meteoro­logiai intézet kezelése és felügyelete alatt állanak. Ilyen állomás 234 van az egész országban, melyek részint az általános klimatológiai és csapadékeloszlási viszonyok, részint Í pedig a szerint vannak elhelyezve, a mint az önként jelentkező díjtalan észlelők erre vállalkoznak; minélfogva sem számra, sem elhelyezésre nézve az árvizjelzés, a belviz-rendezés s folyamsza­bályozás követelményeinek nem felelnek meg; de még általános meteorologiai tekintetből sem elégítik ki a szerényebb igényeket sem; mert mig helyenként 2—3 észlelő állomás igen közel fek­szik egymáshoz, addig más területeken igen nagy távolságokban vannak egymástól; ezenkívül, miután az észlelések díjtalanul történnek, annyira hiányosak, hogy gyakran igen fontos állomáso­kon az észlelések hosszabb időn át szünetelnek. E szerint a meteorologiai intézet nem lehetett tekintettel az állomások felállításánál az árvizjelzés, vizszabályozás s meder- rendezési szolgálat kellékeire, a mint azt a következő tények is bizonyítják. A Tisza folyónak forrásvidókén, illetőleg a Tisza-Ujlakig ter­jedő részén van ugyan 22 állomás, de ezek oly aránytalanul van­nak megoszolva, hogy például egy oly folyó gyűjtőterületére, mint az 1600 □ kilométer területtel biró Nagyág, csak egyetlen egy állomás esik. A Borsova, Szernye, Túr folyók területén egy állomás sincsen. A Szamos vizgyüjtő területén az állomások igen távol fe- kiisznek egymástól; igy például: a Kis-Szamos kolozsvár-deési szakaszán 2840 □ kilométerre csak egy, még pedig kedvezőtlen fekvésű állomás esik. A Nagy-Szamosnak a forrástól Bethlenig terjedő szakaszán 3936 □ kilométeren, csak egy csapadékmérő-állomás van. Az egész Szamos területét véve (Kraszna nélkül) 21,850 □ kilométerre összesen 6 állomás esik; tehát átlag 3642 □ kilo­méterre jut egy állomás. A Iírasznának 2012 □ kilométer területén 2, a Laborczán 1, az Ondóvá és Topolyán szintén csak 1 állomás van. A Berettyó és Ér, valamint a Fekete-Körös vízgyűjtőterü­letén egyetlen egy állomás sincsen. Д A Maros és mellékfolyóinak gyűjtőterületén is az állomások igen távol esnek egymástól; igy például: a Maroson Szász-Bé- genig 2546 L’ kilométerre 1, az Aranyoson 2963 □ kilo­méterre 2 állomás esik. A Kis-Küköllőnek 2045 U kilométernyi területén egy állo­mása sincsen. Az egész Maros vízrendszerét összevéve, Lippáig 26,156 □ kilométeren 16 állomás van, 1 állomásra tehát átlag 1634 □ kilométer esik. Az egész Tiszán és mellékfolyóin 153,000 □ kilométeren 96 állomás, vagyis átlag 1580 D kilométerre 1 állomás esik; holott Csehországban 295, a badeni nagyherczegségben 350, a Szajna völgyében átlag 528 □ kilométerre esik egy állomás. Általában véve pedig azt lehet mondani, hogy a külföldön torrens természetű folyóknál 550, csekély esésű folyóknál pedig 800 □ kilométerre esik egy-egy állomás. Ezekből határozotottan kitűnik, hogy a tiszavidéki csapa- dékmérő-állomások száma igen csekély, és ha azt akarjuk, hogy az észletekből a befolyásra jutó viz mennyiségére, az árvíz ma­gasságára, tartamára stb. legalább csak megközelitőleg követ­keztethessünk : a csapadékmérő-állomások okvetlenül szaporitan- dók; az elhelyezésnél pedig ügyelnünk kell arra, hogy minden jelentékenyebb völgy légcsapadéka kellő számú állomáson történő észlelések alapján jusson tudomásra. Mindezeket szem előtt tartva legczélszerübbnek mutatkoz­nék Olaszország példája után indulni, és minden jelentékenyebb völgyben legalább 5 állomáson mérni a légcsapadékot; mely állomások közül egy a völgy fenekén, egy-egy a völgy két oldalán és kettő a vízválasztó hegyek gerinczén volna felállítandó. — Ha pedig ezen elv, költségkímélésből, csak a nagyobb folyóknál

Next

/
Thumbnails
Contents