Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
A VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1888. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. 19 belsősége mentén a Tisza, a Marosból jövő dús hordalékkal, hol a saját medrét szokta elzátonyositani, hol az Újszeged előtti hullámtért magasítja fel egész homokgarmadákkal; némelykor ugyan a Tisza maga kotorja ki ismét az önképezte zátonyokat és viszi azokat más helyekre, de ezzel minden esetre oly meder- átalakulások mennek ott végbe, melyek nagyon figyelemre méltók és ha ármentesitési szempontokból ezen változó hordaléklerakások folytán közvetetten veszélytől nem is lehet tartani, elég okot szolgáltatnak már az ezen meder-átalakulások következtében előálló időközi hajózási akadályok is arra, hogy azokat figyelemmel kisérjük oly czélból, hogy idővel, ha ezen kérdés napirendre kerül, kész adatokkal bírjunk annak megítélésére, hogy ezen bajok fokozódnak-e? avagy az egyik folyam árvize jóváteszi-e ismét azt, a mit a másik elrontott? és hogy a hajózás állandó fentartása érdekében esetleg milyen intézkedések volnának szükségesek ? Mindezen okoknál fogva a fentemlitett szabad időt arra használtuk fel, hogy a Maros torkolatától kezdve a város mentén, le egész a Boszorkányszigetig, 100 méternyi közökben felvegyük a Tisza keresztszelvényeit töltéstől-töltésig, azon szándékkal, hogy ezen felvétel minden évben legalább egyszer ismételtessék, az eredmények pedig szelvényenként egy és ugyanazon lapra rajzolva, nyilvántartásba vétessenek és időről-időre táblázatos kimutatásokba foglaltassanak a mederszelvényeknek úgy mélységre, mint szélességre és területre vonatkozó változásai. Az említett keresztszelvény-felvételek eddig kétszer végeztettek: 1887 őszén és az 1888-dik évi árvíz levonulása után, julius hó elején. Mint előre látható volt, jelentékeny változások mutatkoznak az egyes szelvényeknél úgy alak, mint mélység tekintetében; ezen változásoknak részletes és beható taglalását itt mellőzvén, csak röviden említem meg azon változásokat, melyek a két felvétel rajzaiból egyszerű áttekintés által is már konstatálhatok. A tanulmány tárgyát képező, körülbelül hat kilométer hosszú mederszakasz, a mutatkozó változások tekintetében, bizonyos csoportokra osztható, a szerint, a mint a változások a tulaj- donképeni mederre, vagy az ártérre, vagy tisztán mélység, vagy tisztán szélesség tekintetében észlelhető bővülésről, vagy végre a folyam sodrának helyzetváltoztatásáról van szó. A Maros torkolatához legközelebb eső öt keresztszelvény, vagyis a Maros-torok és a jobb parti töltésátjáró közötti szakasz meglehetősen változatlan maradt. Ezen alul 2—300 m. hosszban a meder némileg bővült, még pedig úgy, hogy nem annyira a mélység növekedett, mint inkább a hajózásra keskeny ut szélesbült meg. A Maros torkolatától számított 900 folyómétertől 1400-ig, azaz: az ujszegedi nagy téri tő-sarkantyúig az állapot határozottan rosszabb lett, még pedig úgy a szelvény-területre, mint a vízmélységre nézve. A sarkantyútól kezdve hirtelen és határozott javulás konstatálható mind szelvénybőség, mind mélység tekintetében, valamint az, hogy a nagyobb mélységek — a folyam sodra — inkább a jobb part felé húzódott. Feltűnő szelvényterület nagyobbodás észlelhető a 2500 folyó méterig, vagyis a szegedi kincstári sóházig, innen a 3000-ig, I körülbelül a Stefánia-sétány felső végéig, inkább mélység tekintetében bővült a meder; innen a 3300-ig, a közúti hídig, alig 1 történt valami jelentékeny változás. A 3400 folyó métertől kezdve ismét általános mederbővülés mellett konstatálható, hogy a folyam sodra Szeged felé húzódott. A két hid közti szakaszban továbbá jelentékeny homoklerakodások észlelhetők a balparti hullámtéren. A 4600 folyó métertől, közraktáraktól, mintegy 800 méter hosszban, a meder egész szélességében, körülbelül egy méterrel mélyebb lett, de a meder alakját és jellegét különben megtartotta. Az 5800 folyó métertől a Boszorkányszigetig a Tisza a bal part közelében kotort és körülbelől ugyanannyit iszapolt a meder jobbparti részében. Mindezen változások, miként feljebb említve volt, csak a I rajzokra való egyszerű rátekintés által konstatáltattak, és nem mutatnak egyebet, mint az 1888. évi tiszai és marosi árvizek ; összhatásának eredményét. A mennyiben pedig ezen két természeti tényezőnek összes hatása általában mindannyiszor más lesz, a hányszor az árvizek előállanak, nem lehet ezen két mérésből még semmiféle biztos következtetést vonni a helyzetnek javulására vagy rosszabbulá- sára, de magára a változások tendencziájára sem nyerhetünk még útbaigazítást, mert meglehet, hogy egészen más képet kaptunk volna, ha a Tisza árvize vagy a Marosé előbb vagy később következett volna be, vagy ha az összemiiködő két folyó egyikének árvize — tehát sebessége — nagyobb lett volna a inási- ; kénál stb. Szóval ezen kérdéssel is úgy vagyunk, mint a vízrajzi kérdések legtöbbjével, hogy hosszabb ideig tartó sok gonddal, türelemmel és következetességgel keresztülvitt mérések és kutatások vezetnek csak azon óhajtott végczélhoz, hogy vizeink életműködésének felderítése, illetőleg megismertetése — többé-kevésbbé ingadozó — feltevések nélkül legyen megejthető. A Szeged város melletti Tiszameder alakulásának nyilvántartására szolgáló keresztszelvények felvételeit tehát 1889-ben tovább folytatjuk, és a mennyiben ezekből a mederalakulás irányzatára már némi biztossággal következtetni lehet, nem mu- lasztandom el azokat erre vonatkozó alázatos véleményem kíséretében annak idejében Nagyméltóságod elé terjeszteni. _______ Végül mély tisztelettel bátorkodom kiemelni, hogy a vízrajzi osztály 1888-ban főképen a Tiszameder alakulását és folyásviszonyait felderítő munkákkal foglalkozott és, miként fenti jelentésemből kitűnik, e téren becses eredményeket sikerült elérnie. Budapesten, 1889. évi márczius hó 31-én. Péch József s. k. miniszteri osztálytanácsos, a vízrajzi osztály vezetője. 8*