Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
8 A VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1888. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. A mennyiben pedig a megelőző télnek ritka nagy hótömege, hosszan tartott hideg időjárás miatt, a Tisza vízgyűjtő területén még február végén sem indult olvadásnak, alaposan lehetett arra következtetni, hogy az elmaradhatatlan márcziusi magasabb hőmérséklet meg fogja hozni a magasabb vízállásokat, csak gondoskodni keilend arról, hogy a bekövetkezendő nagyviz sebessége minden rendelkezésre álló eszközzel meg is méressék. Buzdittatva az elérendő eredmények nagy fontosságától, még február havában megtettük mindazon előintézkedéseket, melyek a létező viszonyokhoz képest megteendők és megtehetők voltak. Ekként a lehetőségig előkészülve, a jég elvonulása után, márczius végén, a méréseket tényleg megkezdettük és azokat junius hó közepéig szakadatlanul folytatva, sikerült sokat megszerezni azon adatok közül, melyek a Tiszának tisza-kürth-titeli szakaszán létező vizemésztési viszonyainak felderítésére szükségesek. Hogy azonban ezt a nagy terjedelmű munkálatot aránylag ilyen rövid idő alatt lehetett elvégezni, annak oka nemcsak abban rejlik, hogy a munkára fordított kis időközben a vízállások a legszélsőbb határok között mozogtak és a vízrajzi osztály ezen egész idő alatt igyekezett a rendelkezésére álló erőket és eszközöket lehető legczélszerübben alkalmazni, hanem nagyban i hozzájárult a siker eléréséhez az is, hogy az árvíz tartama alatt, midőn a munka legsürgősebb, a közlekedési viszonyok ellenben a legrosszabbak voltak, a sebességmérési telepnek helyről-helyre való vontatására, a tiszai állami kotrások egyik gőzöse átengedtetett, mert gőzhajó nélkül, a legvégső határig megfeszített tevékenységünk mellett sem lettünk volna képesek a kívánt eredményt elérni. Habár mint e jelentés elején meg van említve, az 1888. évben végzett sebességmérések csak egyszerű folytatását, illetve befejezését képezték az 18S7. évieknek, és ennélfogva ugyanazon alapelvek mellett hajtattak azok végre, mint az 1887. éviek, még sem tartom elegendőnek, hogy csak egyszerűen hivatkozzam a mondott évről felterjesztett jelentésemnek megfelelő pontjára és hogy az idei eredményt csak táblázatosán közöljem, mert lényegesen mások voltak a viszonyok, melyek mellett működni és nagyobbak a nehézségek, melyeket leküzdeni kelletett. Mig ugyanis az 1887. évi sebességmérés ideje alatt nyáron és őszszel a vizszin csak 0 és + 4‘5 m. között váltakozott s ezen csekély vizszin-változások is elég hosszú ideig tartottak arra, hogy mindenféle vízállás mellett elég kényelmesen lehessen mérést végezni, addig az 1888. év tavaszára várható volt árvíznek oly magasságára és kiterjedésére kellett számítani, mely mellett az egész munkának egy kirendeltséggel és szigorúan a j múlt évihez hasonló mérési módozatok szerinti elvégezhetésére még csak gondolni sem lehetett; más szóval szükséges volt úgy a munka beosztására, mint annak kivitelére nézve többfele a múlt éviektől eltérő intézkedéseket tenni. Még pedig a munka beosztása tekintetében a hat mérési helyet magában foglaló kürth-titeli vonal három szakaszra osztatott, melyből a legalsó szakasz Török-Becsétől Titelig az osztálynak egyik, a szegedi, algyői és szentesi szelvényekből álló második szakasz az osztálynak egy másik mérnökére, a tisza- kürthi mérés pedig a szolnoki folyammérnöki hivatalra bízatott. — A felvételi módozatra nézve fenforgó körülmények úgy kívánták, hogy a tisza-kürthi, valamint a török-becsei és titeli kirendeltségek felszerelésük egyszerűbb voltára való tekintettel, csak felszíni sebességet mérjenek, mig a Szentes és Szeged között mozgó 3-ik kirendeltség (a vízrajzi osztálynak teljes nagy felszerelésével) avval bízatott meg, hogy mindenütt fenékig terjedő méréseket végezzen. — Ezen utóbbi kirendeltség mellé adatott vontatási czélokra az állami kotrásokhoz tartozó gőzhajó, melyet a volt közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter úr nagyméltósága kegyes volt, az árvíz tartamára, az osztálynak rendelkezésére bocsátani. Ilyen beosztás mellett indult meg a mérés a jég elvonulása után, azonnal — márczius hó végén — a szentes-titeli vonalon és folytattatott mindig áradó víznél addig, mig a viz a legnagyobb magasságát el nem érte. Az alsó szakaszon, az az Török-Becsén és Titelnél a víznek lassúbb áradása és hosszabb kulminálása folytán lehetővé vált a legnagyobb vízmagasság közelében 2—2 mérést is végezni. A szentes-szegedi szakaszon nagy nehezen sikerült a legnagyobb vízállásnál 1—1 mérést végezni, sőt Szentesnél ez az egy mérés is már csak a legnagyobb viz idejében az algyői vasúti hid alatt (melynek alsó éle alig 3’5 m.-rel volt magasabb a vizszinnél) az egész felszereléssel, de még csak az uszóhiddal sem lehetett elmenni, úgy hogy kénytelenek voltunk csolnakokkal beérni és a fenékig terjedő sebességmérésről lemondani. Ugyancsak erre a kirendeltségre hárult még a legkritikusabb időpontban ama kötelezettség is, hogy T.-Kürthnél is meg kellett mérnie a legnagyobb viz tömegét, mivel a szolnoki folyammérnöki hivatal összes személyzetével árvédekezésnél lévén elfoglalva, csak akkor kezdhette meg a reá bízott munkát, midőn a viz már 1 '20 m.-rel alacsonyabban állott. A mint a viz azután ismét apadásnak indult s ezzel együtt a közlekedési akadályok megszűntek és a víznek folyton kiseb- bedő mélysége és kiterjedésénél egy-egy méréshez is már rövi- debb időre volt szükség, beállott megint azon normalis állapot, melyben eredeti eljárásunk szerint folytathattuk a részletesebb méréseket az egész vonal mentén. — Ekkor oszlattatok fel a két ideiglenes kirendeltség és a munkának hátralevő része lefelé körülbelül + 4 m. vízállásig már mindenütt a teljes felszereléssel hajtatott végre. A sebességmérési munkálatok külső részének befejezése után a sebességmérő telep Szegedre vontattatott, a hol körülbelül 3 hétig foglalkozott még keresztszelvény-felvételekkel, mely munkáról ezen jelentés IX-ik pontjában leszek bátor Nagyméltóságodnak beszámolni. Már ezen utóbb említett keresztszelvényezési munkálatok folyama alatt, de különösen a sebességmérő telep leszerelése után a vízrajzi osztály egész munkaerejével hozzálátott az ösz- szegyiijtött adatok feldolgozásához; ez annyival nagyobb és sürgősebb feladat volt, mert ezen nagy terjedelmű szerkesztési és számítási munkával járó műveletet, a volt közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltóságának magas parancsára szeptember 15-ig be kellett fejezni legalább annyira, hogy az ezen időre, a tiszaszabályozási teendők megfontolása végett, kitűzött műszaki tanácskozásnál a végeredmények már ismeretesek legyenek.
