Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
A FRANCZIAORSZÁGI HIDROMETRIAI ÉS ÁRVIZJELZÉSI SZOLGÁLAT MEGISMERTETÉSE. A lap baloldala az áradás mérvének megitélhetésére szolgáló tájékoztató jegyzeteket tartalmazza, igy nevezetesen: Az eddig volt legnagyobb 3—4 árvíznek magasságát ezen mérczén, a mércze 0 pontjának magasságát, mely vízállásnál lép ki a viz ezen tájon a mederből? a középszerű árviz magasságát és mely vízállásnál szűnik meg a hajózási forgalom ? Végre a lap alján azon vízállás van bejegyezve, melynél a vonatkozó rendelet értelmében ezen jelezvények kiadása kezdődik. (Lásd G) minta.) 7. Az elsőrendű árvizjelzési állomásokon, az árvizjelzóst teljesítő mérnök kombinácziói és számításai alapján, előre jelzett vízállás (árvizjelezvény) tartalma: (Lásd H) mintát.) A folyó, mércze, departement neve, a bekövetkezendő árviz mérve. A bekövetkezendő áradás és vízállás valószínű nagysága és megjegyzések. Tájékoztató megjegyzésképen az az napi és multnapi vízállás, az eddig volt legnagyobb 3—4 árviz magassága, továbbá a mércze 0 pontjának magassága, a mederből való kilépés, a középszerű árviz és a hajózás beszüntetésének megfelelő vízállása. A lap kitöltésére vonatkozó szabályok és azon rendeletileg előirt vízállás, melyen túl ily árvizjelezvény kiadandó a lap alján foglaltatnak. IV. FEJEZET. A Szajnavölgy hidrológiai tanulmányozásánál követett rendszerek és elért eredmények. Azon részletes és kiható tanulmányok, melyeket a hidro- metriai szolgálat megalapítója Belgrand, sőt már annak elődei is, a Szajna völgyének minden, a vízviszonyokkal kapcsolatos természeti tényezőjének tanulmányozására tettek, a hidrometriai szolgálat rendszeresítése óta (1854 óta) összegyűjtött és rendszeresen összeállított adat-anyag és az ebből vont tanulmányi következtetések folytán a Szajna völgyének hidrológiai ismerete ma már a viszonyokhoz képest igen tökéletesnek mondható. A czól, mely egy folyórendszer hidrografiai adatainak összeállításánál követendő, kettős: 1. Az adatoknak minél részletesebb és bővebb beszerzése. 2. Azoknak oly módon való csoportosítása és azokból azon általános következtetések levonása, melyek összeségűkben a folyóvölgy vízrendszerének működését adják. Ezen összmüködésnek, melyet legjobban a folyórendszer «természetének» (Begime) lehet nevezni, teljes kiismerése képezi ezen tanulmányok végczélját. Az 1. és 2. alatt említettek részletes kifejtése adja tehát a folyó hidrológiáját, annak víztani tanulmányát. A Szajna völgyének részletes hidrológiája tulajdonképen Belgrandnak «La Seine» czimü nagybecsű munkájában foglaltatik, mely a Vili. fejezetben tárgyaltatik. — Minthogy azonban e munka olyan, mely gyakorlati czéljai mellett részben még tudományos czélokat is követ és igen terjedelmes, szükséges volt a hidrometriai és árvizjelzési szolgálatban résztvevő közegeket a Szajnavölgy hidrológiájának azon főbb pontjaival röviden megismertetni, melyek a hidrometriai szolgálat alapelvéül szolgálnak, hogy részint az eddigi eredmények alapján a Szajna hidrologiáj jának már ismert fontos adatai közkézen legyenek, másrészt pedig, hogy azon további tanulmányozás eszmemenete is kitűnjék, melyben az adatok gyűjtése és feldolgozása ezentúl is haladni I fog, továbbá hogy minden a Szajna völgyét érdeklő kérdésekben szükséges, általánosabb érdekű hidrografiai adat összeállítva fel- J használható legyen. E czélból a legfontosabb elvek és eredmények a franczia i közmunka ministerium hivatalos kiadásában 1884-ben megjelent Szajna hidrológiájának kézi könyvében kimerítően, de velő- j sen össze vannak állítva. Ezen «Manuel hydrologique du Bassin la Seine» czimü kézikönyv tartalmát a következőkben ismertetve, legélénkebben ki fog tűnni, hogy a Szajnavölgy víztani összviszonyainak megismerésénél mily főelvek tartattak szem előtt ? mily adatok beszerzése és azoknak milyen csoportosítása tartatott szükségesnek ? végül mily irányú és mily módon való következtetések lettek ezekből vonva? Megjegyzendő, hogy a következőkben, tekintettel e tanulmány czéljára és korlátolt terjedelmére, csak a legfontosabbak vannak közölve. I. FŐELVEK. A hidrológiai tanulmány főczélja: a csapadék-elosztási és vizlevezetési viszonyok tanulmányozása és azon összefüggés felderítése, mely a leesett csapadék és annak viszonyai és a lefolyásra kerülő vízmennyiség és annak viszonyai közt létezik. A csapadék-elosztás viszonyain kívül, mely számos tényező által befolyásoltatik, a vizlefolyási viszonyok tanulmányozásának egy főelv szolgál alapul, mely az összes következtetések lánczo- latán végig vonul és ez «a gyűjtő területek geológiai alkatának megkülönböztetése: viz-átbocsátó és viz-át nembocsátó területekre és evvel kapcsolatban a folyók osztályozása: lassú áradása, nyugodt (nem torrens jjolyókra és gyors áradása, (torrens) foly ókra. Az ily osztályozás alapján a természetük tekintetében már külön választott folyók vízviszonyait, azoknak úgy kisviz, de főleg árvízkor miként való összmüködését jellegezni sokkal köny- nyebben és határozottabban lehet, mint bármely más alapon. A vízlefolyás tekintetében Belgrand által követett főelvek: 1. A vizáthatlan gyűjtő területek számos vízfolyás által át vannak szelve, melyeknek azonban nem mindegyike tápláltatik forrás által. A vizátbocsátó gyűjtő területeken az azt keresztül szelő vízfolyások száma kicsi, ezen folyások a völgyek fenekén vannak és vízgyűjtő forrásvidékkel bírnak. 2. A vizáthatlan területeken levő számos vízlefolyáson a hidaknál (és zárt szelvényekben) a vizszelvény árvízi területének nagyobbodása (debouché mouillé) igen nagy. A vizátbocsátó területeken levő kevesebb számú vízfolyáson a rajtuk levő hidaknál (és zárt szelvényeken) a vizszelvény árvízi területének nagyobbodása igen kicsi, majdnem eltűnő. 3. A vizáthatlan gyűjtőterületekkel biró folyók árvizei hevesek, nagyok, feláradásaik hirtelenek, de rövid tartamnak (torrens folyók). A vizátbocsátó területek folyóinak árvizei pedig lassú emelkedéssel járnak, de az árviz és annak leapadása sokáig tart (nyugodt természetű, nem torrens folyók). 4. A folyók völgyében a gyüjtő-területek kulturális mivelése, ott a hol a gyüjtő-területek vizhatlanok, nemcsak a folyó part -
