Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)

Tartalom

A HÁRMAS KÖRÖS GYOMAI SZAKASZÁN VÁRHATÓ ÁRVIZMAGASSÁG KIPUHATOLÁSA.

37

eredménynek oka valószínűleg abban rejlik, hogy a védtöltések kiépítése óta ritkábban érik egymást utói az árhullámok Gyomránál, és igy kevesebbszer szaporítja a megelőző árhullámból még le nem folyt víztömeg az újból érkező árhullám víztömegét, minélfogva többnyire kisebb magasságra emelkedik Gyománál, mint azelőtt.

6. A körösi védtöltések kiépítésének tehát az lett a legfeltűnőbb eredménye, hogy Gyománál nem okozott a réginél nagyobb arányú vizszin emelkedést, és a + 3 méteren felüli vízállások legfelső Va méter vastagságú része kulminácziójának időtartama, a minimumot illetőleg 4 nappal, a maximum 24 nappal, és átlag 105 nappal megrövidült

; vagyis: a Körösök nagy vizei most átlag 10'5 nappal rövidebb ideig tartanak, mint annak előtte, és ennek következtében több mint felényivel csökkent annak a lehetősége, hogy a Körösök nagyvizei a Tisza nagyvizeivel találkozhassanak, vagyis tetemesen csökkent amaz esetek

lehetősége, melyekben a Körös vize a Tisza vizét duzzasztani szokta.

Egyébiránt ugyan ez az eredmény kiderült a «Közép-Tisza fejlődése» körül 1886-ban megejtett tanulmányból is.

Végül még csak azt jegyezzük meg, hogy noha az 1884/7-dik években észlelt adatok azt mutatják, hogy a 17,163/83 ministeri szám alatt elrendelt töltésmagasságok elegendők és hogy a védtöltések kiépítésének általában jó hatása lett; — de mivel a Körösök képződése még nem fejeződött be, sőt ép ez idő szerint igen nagy fejlődésben van, nem bizonyos, hogy fejlődésének jó irányát ezutánra is megtartja-e, vagy sem ? Ennélfogva felette szükséges, hogy a Körösök fejlődése továbbra is a legnagyobb figyelemmel kisértessék, mert csak úgy lehet a netalán helytelen fejlődést elég korán észrevenni, és azon kellő időben sikeresen segíteni.