Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
A VIZKAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1887. ÉVI MŰKÖDÉSÉBŐL. 9 Latorcza, rajta egy állami mércze felállitása igen szükséges, még pedig ott, hol az összes vízmennyiség már egyesülve van; mely kelléknek legjobban megfelel ez a hely, a honnan táviratozások is eszközölhetők. 5. Elsőrendű társulati mérnek tartandók fenn: a) Munkácson a Latorcza folyóban, hol ennek felső vizei már egyesülve vannak és az árvíz idejekorán való jelzésére elég alkalmas hely. Ez a vizmércze a beregmegyei ármentesitő és bel- vizszabályozó — mint különösen érdekelt — társulat által állítandó fel. b) Ungvárott az Ung folyóban. c) Nagy-Mihály nád a Laborcz folyóban, mindkét helyen az illető folyó hegyi patakjainak egyesülése alatt, — a honnan az áradás mérve előre jelezhető. Mindkét vizmércze a bodrogközi tiszaszabályozó — mint különösen érdekelt — társulat által állítandó fel. d) Hoóron az Ondava-Tapoly csatornában, hol mindkét folyó egyesülve van. Itt a felső-bodrogi vizszabályozó társulatnak már rég időtől fogva van vizmérczéje és ezen társulat által tartandó fenn jövőben is. Óhajtandó volna még — megfelelőleg a nagymihályi és ungvári vizmérczéknek — hogy mind az Ondaván, mind a Tapo- lyou egy-egy vizmércze állíttassák fel, például: Tarnován és Yarannón, az áradás előre jelzésére, azonban egyik folyó felső részén sem lévén távirda-állomás a vízállások gyors jelzésére, ez alkalommal felállításuknak kívánatossága csak megemlittetik. 6. Ezek szerint a Bodrog és mellékfolyóin : a) Két állami vizmércze (a sárospataki és zempléni) mint elsőrendű továbbra is fentartandó és kezelendő. b) Egy állami vizmércze (a csapi) újonnan felállítandó és mint elsőrendű kezelendő. c) Négy társulati vizmércze (a munkácsi, ungvári, nagymihályi és hoóri) mint elsőrendű társulati vizmérczék részben fentartandók, részben újonnan felállitandók és kezelendők. d) Bendezés után tehát szabályszerűen kezelendő a Bodrogon és mellékfolyóin: mint elsőrendű állami vizmércze... ................... 3 « « társulati (i ........... 4 Összesen ........... 7 П. A Duna és Tisza vizemésztéseinek meghatározása, A vízrajzi osztály fennállásának legelső évében, 1886-ban már kiválasztotta a Duna és Tisza azon szakaszait, melyeken a lefolyó vízmennyiségek különböző vízállásoknál és különböző viz- lefolyási viszonyok közt megállapitandók lesznek. 1887-ben a vízrajzi osztály ez irányban tovább haladt és eléje tűzött munka-programmjának Il-ik pontja értelmében a helyszínén kitűzte azokat a helyeket, a hol a vizemésztések meghatározására szükséges felvételeket a rendelkezésére álló személyzet és költség segélyével 1887-ben véghez vinni, és az arra vonatkozó számításokat befejezni lehetőnek látszott. A különböző vízállásoknál lefolyó vízmennyiségek megállaÉvkönyv. pitása, vagyis a vizemésztési görbék szerkesztése czéljából végrehajtandó felvételeket és eljárásokat illetőleg a vízrajzi osztálynak tekintetbe kellett venni azt a körülményt, hogy egyrészről már igen sürgős szükség minél előbb megállapítani hazai folyóink viz- emésztéseit, — másrészről pedig a vízrajzi osztály személyzetének és a rendelkezésre álló költségösszegnek csekély voltát tekintve — a sok időt és költséget igénylő eljárástól tartózkodnia kell. Tekintetbe kellett továbbá venni, hogy az előbb kitett körülmény folytán az egyes folyóknak csak legfontosabb helyein végezhetők el mostanában a szükséges felvételek és kiszámítások ; de beállhat annak a lehetősége, hogy oly közbeeső helyen is szükséges lesz a viz emésztését legalább megközelitőleg megállapítani, hol annak megállapítása közvetetten sebességmérésekkel nem fog lehetséges lenni, a mely esetekben tehát valamely sebességi képlet segélyéhez kell fordulni, a midőn a képlethez tartozó együttható ismerete nem nélkülözhető. Mindezeknél fogva a vízrajzi osztály eljárása a vízmennyiségek megállapításánál két részből áll, úgymint: a) Közvetlen sebességmérésből Woltmann-féle szárnynyal azért, hogy teljesen megbízható pontos adatokat nyerjünk, és b) A meder szelvényéből és a hozzátartozó vizszin-esésből nyert adatok segélyével történendő számításból azért, hogy az igy nyert eredményeknek és a közvetetlen mérés által nyert adatoknak egybevetéséből a kiszámításnál használandó sebességi képlet együtthatója ismeretessé váljék a czélból, hogy ez más oly esetben megbizhatólag alkalmazható legyen, midőn bármely oknál fogva közvetetlen sebességméréseket a folyón végrehajtani nem lehet. A közvetetlen sebességméréseknél továbbá a vízrajzi osztály általában a felszini sebesség megmérésére szorítkozott és csak akkor tett a felszín alatt is több ponton méréseket, a midőn azt valamely ok különösen megkövetelte, vagy a midőn azt a felszini és középsebesség közti arány kimutatása megkívánta, és azt a munka tetemes hátráltatása nélkül meglehetett tenni. Oly esetekben, midőn csak a felszín sebessége méretett meg, akkor azok a partoktól 5, 10, 10 ...............10, 10, 5 méteres távolságokban mérettek meg; az ennek megfelelő középsebességnek kiszámításánál pedig az alábbi képlet használtatott, (melyben sk = középsebesség, .sy = felszini sebesség m — vízmélység): 1+0-2676/wT 8k~S/ 1+0-4014 \fm Oly esetekben pedig, midőn a sebességek nemcsak a viz felszínén, hanem alatta is a fenékig megmérettek, mindenekelőtt felvétetett a medernek az a keresztszelvénye, melyben a sebesség- mérések voltak véghezviendők, — azután ez a keresztszelvény koczkás papíron felrakatott és ebből állapíttatott meg, hogy mely függélyesben fognak végrehajtatni a sebességmérések. Általában a keresztszelvény minden feltűnőbb törési pontján, de legtávolabb minden 40 méternél fenékig megméretett a viz sebessége, még pedig a viz felszínétől számítva 0*25, 0‘75, ITjO, 3'00, 5Ю0 stb. mélységekben, a legalsó mérés pedig a fenéktől 0-45 méterre tétetett. A vizsebesség közvetlen megmérése Woltmann-féle szárnynyal történt és az észlelés egy-egy pontban 3—5 perczig tartott. 2
