Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
64 Л KÜLFÖLDI VÍZRAJZI HIVATALOK SZERVEZETÉNEK ÉS ELJÁRÁSÁNAK MEGISMERTETÉSE. 2. A kisvizállások közepénél az 1. alatt említett állandó forrásmennyiség és az évi csapadékmennyiség. 3. A középvizeknél az évi csapadékmennyiségnek 5Д vagy 7/5-e, tekintettel a később magyarázandó állapottényezőkre. 4. A rendes árvizeknél egy négynapi folytonos eső (a vidék szerint 20—40 mm.) és az illető gyűjtő terület állapottényezője. 5. A rendkívüli árvizeknél, vagy az eddig volt legnagyobb csapadék, vagy egy már meglevő 4. alatti árvíznek összetalálkozása egy más hasonló árhullámmal. A mint látható, ezen meghatározás nem olyan, mely a legkisebb részletekig kiterjedne és inkább csak egyes állapotok jellegzését és az általános viszonyokat tartja szem előtt. Az egész számítási eljárásban azon adatokon kívül, melyeket direkt észlelés utján nyerünk (csapadékok, hőmérséklet) legfőbb fontosságú az úgynevezett „állapot-tényező11 (a), melylyel ugyanis a leesett csapadékot szorozni kell, hogy ez által a tényleg lefolyásra kerülő vízmennyiséget megkaphassuk, valamint annak kiegészítője (1—a), mely a leesett vízmennyiségnek beszivárgó, elpárolgó stb., szóval eltűnő részét adja. Ezen alapon t. i. a csapadék, vízgyűjtő terület, a glet- scherek és tavak tekintetbevételével és a hőmérséklet alapján az említett 5 vízmennyiségnek kiszámítására 5 képlet állíttatott fel. A beállható rendkívüli árvizek meghatározása, a dolog természeténél fogva igen nehéz, mivel itt az előfordulható veszedelmes állapotokat folyton fokozott mértékben lehetne feltenni és igy a következtetésekkel végtelenig menni. Ez okból a veszedelmes nagy árvizekre csak a közelebb fekvő és némileg valószínű feltevések veendők tekintetbe. Ez ugyanis akkor várható, ha a rendes középvizállás alkalmával a maximális csapadéknak megfelelő árvíz keletkezik, mely ezen közép vízálláshoz adódik. E mellett megjegyzendő, hogy itt a közép vízállás alatt (mely fogalom sokféleképen érthető), az illető hely vízállásainak számtani közepe értendő. A csapadékok tekintetbe vételénél a hó és eső elválasztandó, mivel azok más-más időben járulnak a vizek táplálásához. Fentebb említve volt, hogy a számítás egyik legfontosabb részét képezik azon állapot-tényezők, melyekkel a csapadékmennyiséget meg kell szorozni, hogy annak lefolyásra kerülő részét megkaphassuk. Az állapot-tényező (a) három részből áll; miután 1. minél nagyobb a vízgyűjtő terület meredeksége, 2. minél kopá- rabb az és 8. minél tömöttebb és vizáthatlanabb, a csapadéknak annál nagyobb része jut lefolyásra. Tehát az a tényező meghatározása, tekintettel az 1., 2. és 8. pontokra, három a1} a2, aa tényező meghatározására oszlik. A svájczi hidrométriai hivatal vezetője számos észleletből a svájczi folyók és vízgyűjtő területei részére egy táblázatot állított össze az említett a2, «3 tényezőkről. E tényezők meghatározása kétféleképen történhet, úgy mint: 1. Vagy csak egy nagyobb esőzés folytán beállt áradásból vezethetők le. 2. Vagy az évi nagy-, közép- és kisvizek és az ezeknek megfelelő évi csapadék vehető alapul. Miután a szélső eset az, hogy a csapadékvíz vagy teljesen lefoly, vagy semmi sem foly le belőle, ennélfogva az a értékének egyik szélső határa : 1, a másik határa : 0. Az észleletek eredményeinek összevetéséből kiderittetett az az összefüggés, mely a hosszabb tartamú esőzéseknél az egyes napi csapadékok és a belőlük eredő folyó-táplálék közt létezik. Ugyanis bizonyos, hogy az első nap csapadékából a legtöbb elszivárog és csak a 2., 3-ik stb. napok esőmennyiségei jönnek mindinkább fokozódott mértékben lefolyásra. Ezen eloszlás és a csapadéknak mikénti számbavétele külön táblázatban van kimutatva. Tekintettel kellett továbbá lenni arra is, hogy a leesett csapadékmennyiségeknek az év különböző szakaiban, sőt egyes hónapokban is, más-más hányadrésze kerül lefolyásra. Ezt a tapasztalatokból kiderítették és egy időszaki tényező segélyével számításba vették. Hogy a leesett csapadék mennyiben jut érvényre, mint a folyó tápláléka, ez függ még a talajnedvesség telitett voltától is. E fontos körülmény tekintetbevételére a táblázatokban több csoport tényező vétetett fel, melyek függnek a leesett csapadékot megelőző idő nedves vagy száraz voltától, az évszaktól, a vízgyűjtő terület meredekségétől s megművelésétől, a talaj alkotásától és rétegezésétől. Az ezen tényezők szerint csoportosított táblázatokból azonnal látni, hogy valamely leesett csapadéknak hányadrésze kerül a legközelebbi napokban lefolyásra ? és hányadrésze elszivárog és elpárolog ? E táblázatok tisztán tapasztalati utón a megelőző észlelési eredményekből állíttattak össze. Az oly folyónál, melynek több mellékfolyója van, az említett számítások vagy minden mellékfolyóra külön vihetők keresztül és ilyenkor az említett állapot tényezők pontosabbak lesznek, vagy pedig az egész folyó völgyére átlagos értékek veendők, illetve megközelítőleg határozandók meg. De ha részletenként vesszük tekintetbe az egyes mellékfolyókat, akkor, miután nem lehet az egész folyamvölgyre mindenhol a maximális csapadékmennyiséget egyszerre feltenni, szükséges ezen csapadékmennyiséget, melyből az árvizeket számítjuk, egy gyakorlatilag nyert koefficziens segélyével az egyes gyűjtő területek nagyságai szerint redukálni; a mi czélra szintén táblázatok vannak készítve. Valamely leesett csapadék vagy egyedül maga okoz áradást, vagy a már megáradt vízmennyiséget nagyobbitja. Ezek szerint az állapot-tényezők tekintetbevételével kiszámítható az egy vagy több csapadék hatása. A mi a csapadéknak elpárolgás, beszivárgás stb. folytán eltűnő részét illeti, ez vagy az átlagos eredmények, vagy egyetlen egy csapadék vizsgálata által határozható meg. Különben az ily utón eltűnő csapadékmennyiségek úgyis kipuhatolhatok, hogy azon csapadékokat vizsgáljuk, melyek egyes évszakok és hőmérséklet mellett, a mérczéken egyáltalán emelkedést nem okoztak, tehát a folyó táplálásához egyáltalán nem járultak. Az előbb említett vizsgálatok legtöbbjére azonban szükséges, hogy ismeretes legyen bármely vízállás mellett a keresztülfolyó vízmennyiség. Az állapottényezők, valamint az egyéb említett tényezők szigorú meghatározására, mint fentebb említve volt, egyes kisebb területek voltak kiválasztva és rajtuk az észlelések és mérések a lehető legnagyobb részletességgel végrehajtva. Az igy nyert tényezők azután az általános eredményekből levont tényezőkkel összeliasonlittattak és az eredmény elég kielégítőnek találtatott.