Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
A KÜLFÖLDI VÍZRAJZI HIVATALOK SZERVEZETÉNEK ÉS ELJÁRÁSÁNAK MEGISMERTETÉSE. 59 zása közti fontos összefüggés megállapíthatott. Az eredmények pedig egy nagyobb torzításit hoszszelvényben felrakattak. A sebességmérések keresztülvitelére nézve megjegyzendő, hogy azok, a kellő hajó és egyéb készletek hiányában, valamint a nagyobb vízállások alkalmával beálló nagy sebesség (3'5 m.) miatt, csak a —0'35 és D69 m. vízállások közt lettek a Harlacher-féle szárnykészülékkel végrehajtva. A nagyobb vizek sebességmérése pedig csak úszókkal történt, de eddig csak a -f- 5'38 m. vízállásig. 1882 óta azonban a vízrajzi bizottságnak már nagyobb és tökéletesebb felszerelése van, mely lehetővé teszi a nagy vizeknek is pontos megmérését, a mi feladatát fogja ezutánra képezni a bizottságnak, miután az Elba eddigi legnagyobb viz- változása — 068 tói -f- 10'35-ig terjed, az eddigi mérések pedig csak a — 0’35 és -+- 5-38 m. vízállások közt teljesítettek. A vizsebességmérő műszerek állandói (koefficziensei) egy külön e czélra felszerelt állomáson katároztatnak meg, még pedig álló vízben és külön a kisebb, külön a nagyobb sebességekre; minélfogva a műszer állandója egyenletének görbéje is kisebb és nagyobb sebességű, külön jellegű részből áll. •A mérések a folyamban több irányban lehorgonyozott, vagy átfeszitett kötélhez kapcsolt pontonokkal történt. Az egyes szelvényekben előforduló vízmélységek függélyeseire és ezekben a mérési pontok számára, valamint az észlelés időtartamára nézve a tapasztalat azt mutatta, hogy a vízmélység függélyes vonalában inkább kevesebb számú pont választandó, de ezekben az észlelés hosszabb ideig történjék, úgy hogy a kezdetben 1 perczig tartott észlelés hiányos eredményein okulva, később az észlelés időtartama 3—5 perczig lett kiterjesztve, a mi által sokkal rendesebb görbék és használhatóbb eredmények nyerettek. Az ’ tapasztaltatott továbbá, hogy a mérés időtartama főleg akkor, midőn a vízállás gyorsan és lényegesen változik, minél rövidebb legyen; és már ezen szempontból is inkább kevesebb, de pontosabb és hosszabb tartamú észlelés történjék, mivel a változó vizállásból származó redukcziók az eredmény pontosságát lényegesen befolyásolják, Az Г97 és 5\38 m. vízállás (már árvíz) közti észlelések úszókkal történtek nagyrészt azért, mert ehhez nem sok előkészület szükséges, sőt esetleg gyorsabban is végezhető; minélfogva főleg akkor ajánlatos, ha az árvíz rövid tartamú. Az ily mérések felületi úszókkal történtek, melyek a felső főszelvény felett, a szelvény különböző szélességeiben elbocsáttattak és a parton mérő-asztalról követve és többszörösen bemetszve, a felső és alsó szelvényhez érkezésének ideje egy kronométerről leolvastatott, és ez időtartamból, valamint a végig úszott út hosszából, mely 167 m. volt, kiszámíttatott a folyó felszíni sebessége. Úgy a szárny, mint az úszóval való mérések, a fentebb leirt észlelési szakasz közepén fekvő főszelvényben történtek különböző vízállásoknál. Ezenkívül a mérések ellenőrzésére még két alantabb fekvő szelvényben is történtek néhány esetben kontrol-mérések közel ugyanazon vízállásoknál, mint a főszelvényben. A csehországi hidrografiai bizottság Tetsehennél 1876-tól 1881-ig összesen 6 nagyobb közép vízálláskor és árvízkor tett úszóval méréseket U97 és 5'38 m. vízállások közt, és 14-szer közép- és kisvizkor teljes, és olykor kontrol-méréssel kapcsolatban, pontos szárnyméréseket— 035 és + U69 vízállások közt, 4 összesen tehát, 20 sebességmérést hajtott végre — 035 és -|- 5-38 m. vízállások közt. Ezek közül összesen 162 vertikálisnak 1019 pontjában 1876- ban 2 szárnymérés történt 1877- ben 10 „ „ 1879-ben 2 ,, „ 1881-ben 6 uszómérés történt. A szelvények átlagos szélessége 140 m. és ebben a szárnymérések alkalmával a mérési függélyek egymástól 10—12 méternyire voltak. A véghezvitt 6 uszómérésnél összesen 173 észlelés tétetett. A mi az árvíz rohamos apadásának a sebességmérésre való befolyását illeti, az tiint ki, hogy a 2 */2 óráig tartó uszómérés alatt bekövetkezett 0'16 méternyi apadás a méréseredményére lényeges befolyással nem volt. A mérésről vezetett napló berendezésére nézve megemlítjük, hogy az egyes függélyekben végrehajtott sebesség- mérések egy külön lapra jegyeztetnek be. Azonkívül egy külön táblázatban nyilvántartatnak a mérés tartama alatti vizszinváltozások és e vizváltozások közepéből határoztatik meg az a normális közép vízállás, melyre az egész mérés redukál- tatik, végül az eredményekből az azonos sebességek vonalai (Isotachea) berajzoltatnak a szelvényekbe. A sebességmérések eredményei igen részletesen és át- nézetesen állíttatnak össze. Minden szelvénynél az egyes függélyekben tett mérések külön felrajzoltatnak, még pedig a direkt és redukált mérések eredményei külön-külön kitüntetve. Továbbá az egyes függélyek paraboláiból a függélyek középsebességeit kiszámítván, magában a szelvényben felrakatnak és belőlük Harlacher grafikai módszere szerint a lefolyt vízmennyiségek kiszámíttatnak. Végre a főszelvényre egy átnézetes rajzban a különféle vízállásoknál nyert adatok grafikailag felrakatnak, és a felrakott pontokat görbe vonalokkal összekötve, ezekből az egyes vízállásoknál a szelvényterület, hidraulikus radius, középsebesség, maximális sebesség és víztömeg közti összefüggés egész világosan látható. A szárnynyal történt sebességmérések eredményeiből a vízmennyiség meghatározása könnyű volt. Az úszóm éréseknél azonban csak felszíni sebesség-adatok álltak rendelkezésre; ezekből tehát előbb az illető szelvény középsebességét kellett kiszámítani. Erre nézve a meglevő szárnymérések eredményei adtak útmutatást. Megkisérlették ugyanis azt a középarányszámot meghatározni, mely az egész szelvény középsebessége és legnagyobb sebessége, valamint az egész szelvény középsebessége és a felszíni sebességek közt létezik. De ezekből kitűnt, hogy a vízállás nagyobbodásával ezek az arányszámok lényeges eltéréseket mutatnak és velük számítva az uszómérések adatait: hibás és eltérő mennyiségeket adnak. Ezért inkább egy-egy függélyben a felszíni és ugyanazon függélyben a középsebesség közti arányszám állapíttatott meg. Ez arányszám közel állandónak 079—0'86-nak találtatott, és az uszómérések adatai ily módon feldolgozva kielégítő eredményt szolgáltattak. Mindezen mérések és számításoknak czélja volt megállapítani még azt a viszonyt is, mely a vízállás és a lefolyt vízmennyiség közt Tetsehennél létezik, úgy hogy bármely vízállásnál a lefolyó víztömeget ebből azonnal kiszámítani vagy leolvasni lehessen. 8*
