Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
A KÜLFÖLDI VÍZRAJZI HIVATALOK SZERVEZETÉNEK ÉS ELJÁRÁSÁNAK MEGISMERTETÉSE. 57 A meteorologiai alosztálynak szervezése után első teendője volt a folyók vizgytijtő területein minél több oly esőmérő-állomást létesíteni, melyek nem állanak belyi befolyások alatt, hanem a vidéket általánosan jellemző csapadékviszonyokat adják. Az ez irányban kifejtett tevékenység kitűnik abból, hogy: 1875-ik év elején 81 esőmérő-állomás volt, tehát 1677 □ -kilométerre esett egy állomás. 1875-ik év végén 74 esőmérő-állomás 1876-ik „ „ 84 11 11 1877-ik „ „ 92 n n 1879-ik „ „ 162 11 и 1885-ik „ „ 176 n ii tehát 295 Ц-kilométerre esett egy állomás. A kész csapadék-adatoknak a lefolyás tanulmányozása czéljából eszközölt csoportosítása és feldolgozása tekintetében — a vízrajzi osztály tapasztalatain okulva — lényeges haladás tétetett. Kezdetben ugyanis valamely év csapadékviszonyainak jellegzésére az országban létező számos állomás közül négy jellegző állomás lett kiválasztva és ezek napi csapadékmeny- nyisége grafikailag és táblázatban közölve. (A csapadékok megjelölésénél hó és eső közt különbség nem tétetett.) Ezenkívül felrakattak az ország összes állomásain észlelt napi csapadékmennyiségek összege, mely a folyó legalsó mérczéin észlelt vízállások görbéjével összehasonlítva, megadja — az egész ország csapadékviszonyainak jellegzésére — a lefolyási idők és viszonyok általános képét. Később az illető vízgyűjtő területet jellegző csapadékmérő állomás csapadékgrafikonja alá a vízgyűjtő folyó vízállásainak grafikonja állíttatott, a mi által a csapadék mennyisége és a lefolyásra kerülő viz mennyisége közti összehasonlítás már a mellékfolyókon is lehetséges volt. Azonkívül a csapadék szilárd (hó) s folyós állapotára, valamint az olvadást jelző középhőmérsékletre is tekintettel voltak. Az egész ország csapadékviszonyainak jellegzésére pedig már nem a csapadékösszegek, hanem azok közepe lett kitüntetve. Mindezen tapasztalatok után végre bizonyossá lett, hogy a helyes összehasonlítás alapját nem az egyes jellegző állomások, hanem csak az illető folyóvíz-gyiijtő területének állomásaiból vett közepek adhatják. A tökéletesbitett jelenlegi eljárás a következő: Kezdve a legfelső szakaszon (a forrásvidéken) és folytatva a lefelé mindinkább nagyobbodó vízgyűjtő területeken: az egyes folyók vízgyűjtő területén levő állomások észleleteinek közepe, mint napi csapadék, fekete lépcsőzetes vonallal van kitüntetve. Minden vízgyűjtő területnek ily. csapadékgrafikonja alatt fel vannak rajzolva az összegyűlő vizet befogadó és levezető folyónak azon mérczéiről a vízállások grafikonjai, melyek az erről a területről leérkező összes vizet mutatják. Ezenkívül a grafikai táblázatok nevezetesebb csapadékadatai még számszerinti táblázati kimutatásokban is közölve vannak, melyekben a hóalaku csapadékok zárjel közzé tétetnek és a napi csapadékokon kívül tartalmazza a havi és évi csapadék maximum-, minimum- és középértékeit, valamint az egész vízgyűjtő területen azon évben volt legnagyobb napi csapadék helyét, idejét és magasságát. Végig tekintve az ekként összeállított táblázaton, mely a csapadék és vízállások összefüggését mutatja, azonnal szembe ötlik annak előnyös, érdekes és használható volta. Látható belőle ugyanis, hogy bizonyos leesett csapadék- mennyiség, mikor és mily mérvű emelkedést okozott a vízállásban ? ezen emelkedések árhulláma mily sebességgel halad lefelé és mily mérvben mutatkozik az alsó mérczéken ? Látjuk végül azt is, hogy az egyes évszakokban, mily különböző módon járulnak a csapadékok a folyóvizek táplálásához? Szóval az egész vizszerkezet működésének teljes képét adja egy ilyen táblázat. V. Vizmérczék és vízállások. A bevezetésben említve volt, hogy a csehországi vízrajzi bizottság első teendői közzé tartozott: a vizmérczék szaporítása és azoknak, valamint a vízállások jegyzéseinek rendszeresítése. A fŐfolyók Csehországban is állami, a kisebbek tartományi kezelés alatt állanak. Előbbieken már hosszabb idő óta vannak rendszeres vizállási feljegyzések. Először az állami folyók vizmérczéi voltak megvizsgálva, szaporítva és szükséghez képest átalakítva. A mellékfolyókon a vizmérczék felállítása a vízrajzi bizottság által eszközöltetett. A lényegesebb mellékfolyókon több, a kisebbeken legalább egy-egy mérczét állítottak fel. ügy a felállítás, mint a leolvasás költségei a vízrajzi bizottságnak erre szolgáló külön dotatiójából, tartományi segélylyel fedeztetett. A mérczék felállításának előmunkálatai és felvételei a kerületi mérnökök és a hidrografiai bizottság mérnökei által közösen végeztettek. A mérczék felállítása iránt kifejtett tevékenységet legjobban jellemzi a mérczék számának tetemes növekedése, mely az alábbi kimutatásból látható. A vizmérczék számának kimutatása: 1 vizrajzi bizottság szervezése előtt 1877 1878 1870 188» 1883 1884 1885 Moldova folyóban 1 9 7 7 8 9 11 12 11 Elba folyóban . í 9 5 5 6 6 10 10 10 Mellékfolyóknál . — 2 5 7 20 23 22 Összesen . 9 12 14 19 22 41 45 43 A vízállások jegyzésének rendszeresítése czéljából a hidrografiai bizottság egy mérczeleolvasási utasítást dolgozott ki, melynek lényegesebb pontjai a következők: A leolvasások centiméterben jegyeztetnek -(-és — jellel. Hullámzásnál a közép, duzzadásnál a legalacsonyabb és jég esetében a felvágott jégen keresztül felhatoló viz magassága olvastatik le. A leolvasások rendesek és rendkívüliek. Rendes leolvasás naponkint háromszor történik: reggel, délben és este; még pedig nyáron 6, 12 és 6 órakor, télen 7, 12 és 5 órakor, de ettől esetleg el is lehet térni. Az állami kezelés alatt álló folyókon ez a rendszer eddig még nincs behozva és naponként kétszer, illetve egyszer történik a leolvasás. A háromszori leolvasás a hidrografiai bizottság által újonnan szervezett valamennyi vizmércze-állomáson történik 8
