Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)

Tartalom

A közép Tisza fejlődése.

(1 db. kimutatás és 8 db. rajzmelléklettel.)

1. §•

Előzmények.

A közép Tisza medrében 1886-ik év február havában oly veszélyes jellegit jeges nagyviz lefolyása tapasztaltatok, mely a közép Tisza melléki érdekeltséget, de különösen a szolnok-csongrád-tiszabalparti ármentesitő társulatot, nagy aggodalomba ejtette.

Veszélyes jellege a jeges nagyviz lefolyásának abban állott, hogy mig az előbbi években Szolnokon kisebb magasságot értek el a nagy vizek, mint Tokajban, 1886-ik év február havában majdnem egy méterrel volt a szolnoki viz- állás nagyobb a tokajinál.

A szolnok-csongrád-tiszabalparti ármentesitő társulat e jelenségből a közép Tiszának aggasztólag elfajuló állapotára vélt következtethetni és az 1886-ik évi február 21-iki választmányi ülés megbízásából a társulat elnöke felterjesztést intézett a közmunka- és közlekedésügyi magy. kir. ministeriumhoz, a melyben felhívja a ministerium figyelmét „a közép Tisza aggasztóan elfajuló állapotára, az éles kanyarulatok és porondolások képződésére, mint a jégtorlódásoknak és az azzal járó, veszélyessé válható, vizduzzadások és az aránytalan magas vízállások okozóira".

E felterjesztéshez egy grafikai összeállítás is csatoltatott több évi magas vízállásokról, mely — a felterjesztés szerint — „kitünteti, hogy mennyit javult 1881 óta az alsó és menynyit romlott a közép Tisza állapota és bár még az alsó Tisza állapota kielégítőnek nem mondható, mégis a helyett, hogy vagy az alsó Tisza javuló állapota mozdittatnék elő további kotratásokkal, vagy az elfajuló közép Tisza vétetnék sürgősen kotrások alá, azok az a nélkül is mindig javuló felső Tiszán eszközöltetnek a közép Tisza veszélyére".

A felterjesztésben végül arra kéretett a közmunka- és közlekedésügyi magy. kir. ministerium, hogy a jelenlegi helyzet javítása iránt intézkedni méltóztatnék.

Ez ügyet a tiszavölgyi társulat központi bizottsága 1886-ik évi május 3-án tartottt ülésében tárgyalván, szintén intézett a ministeriumhoz ez ügyben felterjesztést, melyben „a szolnok-csongrád-tiszabalparti társulat által panaszolt viszonyokat, illetve a kérdéses mederszakasz állapotát megvizsgáltatni s azon, a mennyiben az az egész Tisza meder-szabályozására nézve megalkotott általános programm keretén belül lehetséges, a társulat érdekében a szükséges javítások megtételét mielőbb elrendelni kérte".

A szolnok-csongrád-tiszabalparti társulat elnökének fentebbi felterjesztésére a közmunka- és közlekedésügyi magy. kir. ministerium 19,639/1886. számú leiratot intézvén, abban mindenekelőtt kijelentette, hogy a Tiszaszabályozás munkálatainak kivitelénél megállapított azon korábbi programm, mely szerint a Tisza medrének javítása és átmetszéseinek rendszeres kiképezése első sorban a csongrád-titeli szakaszon eszköz- lendők, ezt megelőzőleg pedig Csougrád felett csakis kivételesen és csakis kisebb munkák létesíthetők az esetre, ha azok elhalasztása az átmetszések elromlását vonná maga után, eddigelé szorosan betartatott és ezen programúitól ezután sem kíván eltérni. A Tisza felső szakaszán folyamatban levő munkák miatt emelt panaszra nézve pedig megjegyezte, hogy a zsurki átmetszés megigazitása a bodrogközi tiszaszabályo- zási társulat által tetemes költséggel létesített ármentesitési és belvizszabályozási munkáknak biztosítására, a dadai átmetszés javítása pedig a hasonnevű községnek az elpusztulástól való megmentése czéljából okvetetlenül és elodázhatatlanul szükségessé vált. Ezek a munkák azonban a Tisza lefolyási viszonyaira befolyással nincsenek, a közép Tisza állítólagos elfajulására nézve pedig okot egyáltalán nem szolgáltatnak. Végül megjegyeztetett a leiratban, hogy bár az 1885/6-iki tél folyamán a közép Tisza medrében mutatkozó rendkívüli viszonyok tanulmányozására kiküldött szakközegek egybehangzó jelentése szerint a panaszolt jégtorlódás és jeges árvíz csakis Szolnoknál öltött veszélyes jelleget s azt is nem annyira a közép Tisza mederviszonyai, mint inkább a Szolnoknál és Szolnok