Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
12 A VÍZRAJZI osztálynak jelentese 1886-ik évi működéséről. A Bodrog, Sajó, Hármas-Kőrös és Maros mellékfolyók közül a Hármas-Kőrös beömlése szokott legnagyobb vizszin- emelkedést okozni a Tiszában; de 1881 óta a Kőrösök nagyvize csak kétszer látszik duzzasztó hatást gyakorolni a Tisza vizszinére. E kedvező jelenség valószínűleg annak tulajdonítandó, hogy a Kőrösöknél utóbbi években véghezvitt nagymérvű mederszabályozási munkák a Kőrösök nagyvizeinek lefolyását már is meggyorsították, minek következtében ritkábban találkozhatnak össze a Tisza nagyvizeivel. A mi az egyes helyeken mutatkozó vízállások 0 viz feletti magasságait illeti, ezeket illetőleg a vízállások összevetéseiből az tűnik ki, hogy a szabályozás megkezdése óta Tisza-Fürednél némi javulás látszik a nagyvizek lefolyásainak körülményeiben, a mi azonban valószínűleg az ottani vizmércze 0 pontjának feljebb emelésében találja magyarázatát. Szolnoknál az 5—6 méteres nagy vizeket tekintve, kedvezőtlenebbé lettek a lefolyás körülményei, de a legutóbbi időkben már majdnem ugyanazon magasságokban folynak le e nagy vizek, mint a szabályozás előtt. A 6—7 m. közötti nagyvizek lefolyása folytonos emelkedést mutat. A 7 méteren felüli nagyviz azonban már nem emelkedett oly magasra, miut a szabályozás előtt. Csongrád, Szeged és Török-Kanizsa— Zentánál az 5—6 és 6—7 méter közti vizek lefolyásai 1881. évig tetemesen emelkedtek; de azután alábbszálltak, azonban még nem érték el 1885-ben a szabályozás előtti állapotot. A 7 méteren felül emelkedő vizek lefolyási magasságai szintén tetemesen emelkedtek 1881-ig; de az 1881 után beállott egyetlen egy magas viz, mely Tokajnál a 7 métert meghaladta, már nem érte el azokat a magasságokat, melyeket az 1881 ik év előtti állapotban el kellett volna érnie, sőt azon alól maradt Г66 méterrel. A miből biztos következtetést nem lehet ugyan vonni és igen valószínű, hogy ha több 7 méteres viz lefolyását fogjuk észlelhetni, nem fog ily kedvező eredmény mutatkozni; de mégis mindenesetre nagyon megnyugtató jelenségnek vehető, hogy az alsó Tiszán és a Kőrösökön 1881 után véghezvitt nagymérvű szabályozási munkák óta tényleg beállott egy 7 méteres nagyviz lefolyása határozott javulást mutat a lefolyási viszonyokban ; a mely eredmény annál inkább megnyugtatónak vehető, mivel Csongrád, Szeged és Zentánál az 5—6 és 6—7 méter közti nagyvizek lefolyásának magassága is határozottan javulást mutatnak. E javulás egyébiránt szoros összefüggésben látszik lenni azzal a körülmény nyel, hogy 1881 után feltünőleg kevesebbszer találkoztak a Tisza és a Kőrösök nagy vizei, mint 1881. év előtt. Ugyanis az 1876/81-iki időszakban 14 magas viz közül 10-szer találkozott a Tisza és Kőrös magas vize, az 1882/86-iki időszakban pedig 14 magas viz közül csak kétszer. Ennek daczára kétségen kivid áll, hogy a mi a nagyvizek lefolyásának magasságait illeti, a szegedi folyamszakasz fejlődése áll még mindig leghátrább, melynél a szolnoki szakasz mindenesetre kedvezőbb állapotban van. 6. Mily arányban képződtek az átmetszések? Az átmetszéseknek folyam szakaszonként összeállított szá hossza és fejlődési aránya azt mutatja, hogy: A tokaji szakaszon van aránylag a legtöbb és a ? szakaszon a legkevesebb átmetszés. A tokaji szakaszon létező átmetszések ° debbek, a szegedi szakaszon pedig a ’ Az átmetszések teljes kifejlődését tekintve, a tokaji szakaszon fejlődött ki, a szakasz hosszához arányitva, legtöbb átmetszés anyamederré, és a szegedi szakaszon legkevesebb. Az Vi nagyságú fejlődést tekintve pedig legkevesebb átmetszés fejlődése maradt hátra a tokaji, és legtöbb a szolnoki szakaszon. Általában véve tehát a szolnoki szakaszon létező átmetszések fejlődése maradt aránylag leghátrább. 7. Mily kanyarok fóráidnak elő jelenleg a felső, közép és alsó Tisza medrében? A kanyargások nem biztos jelei ugyan a folyás elfajulásának, mivel minden folyóvíz többé-kevésbé kanyargó, de mégis általában felvehető, hogy minél kevesebb kanyargása van valamely folyamszakasznak, és minél nagyobb görbületi sugarai vannak a kanyaroknak, azon a szakaszon annál kevésbé szakgatja a viz a partokat, annál ritkábbak a jégtorlódások, és igy emberi czéljainkra annál alkalmasabbak lévén, az ilyen folyamszakasz állapotát annál kedvezőbbnek tekinthetjük. A vizsgálat tárgyává tett három szakaszon előforduló kanyarok számát nézve, legkedvezőtlenebb a tokaji szakas- és legkedvezőbb a szegedi szakasz állapota, a bol 52 kan’ ral van kevesebb, mint a mennyinek a szakasz hosr arányában lenni kellene, ha a kanyarok egyenletesen ’ eloszolva; a szolnoki szakaszon pedig 33 mai van mig a tokaji szakaszon 85-tel van több, mint «• aránylag lenni kellene Ha azonban a kanyarok görbületeinek akkor máskép mutatkozik a viszony, v vagyis a legkisebb sugarú kanyarok r csekélyebb a szolnoki szakaszon. H hosszát tekintjük, viszonyítva a a szolnoki szakasz áll legkedvező De mivel csak az éles к lenni, és ezek legkisebb számba* szakaszon fordulnak elő, kim or tétében a szolnoki, vagyis a pota a legkedvezőbb. 8. Mel y szakaszban szakadás ? A partszakadások ről sem a folyammér sulatok nem vezetne’ vétetnek fel, a m; a part megvéd*5 E kér' ható, ha és fr1
