A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 30., 1915
1. rész tartalma
A csapadékviszonyok Magyarországon az 1915. évben. (2 térképmelléklettel.) Irta: Héjas Endre meteorol. intézeti adjunktus. Az elmúlt 1915. év igen csapadékos volt. Már kezdetén, a szerfelett enyhe januáriusban igen gyakran és igen sok eső esett: azután igazában száraz csak április volt, nagyon esős volt a nyár közepe, majd az ősz és az év vége is. Az egész év úgy hőmérséklet mint csapadék dolgában szélsőségekben gazdag volt. Mellékelt csapadék-térképünk az évi csapadék geográfiai eloszlását tünteti fel és részletes magyarázatra nem szorul. A száraz területek — ha ugyan ilyenekről egyáltalán szó lehet — ezúttal is, mint rendesen, a két Alföldön s az erdélyi medenczében találhatók. Míg azonban normális években ezeket a nagy sík földeket a 600 milliméteres izohiéta határolja, most csak 600 és 700 milliméter közötti területeket látunk s ezeket is nagyon korlátolt kiterjedésben a Duna-Tisza közének felső részén, attól északra, továbbá a Kis-Alföldön, a Szepességen, Erdély középső és délkeleti részein, jeléül annak, hogy az év valóban igen csapadékos volt. Csupán a Hargita háta megett, Csikban van egy kisebb terület, ahol a csapadék évi mennyisége 600 milliméter alatt maradt. Itt a csapadékmennyiség normális volt. Ezzel szemben az Alföldek és a Dunántúl sík vidékeit, rendkívül szeszélyes menetekben bár, a 900 milliméteres izohiéta övezi, jelezve, hogy termelő vidékeink jelentékeny részén 800—900 milliméter volt a csapadék évi mennyisége. A csapadék természetesen egyre gyarapodik, amint a hegyvidékek felé közeledünk. Ebben az évben is, mint rendesen, a Máramarosi hegyvidék áll első helyen csapadékbőség tekintetében. Az egész északkeleti hegyvidéket az 1000 milliméteres izohiéta övezi, csupán az Iza völgyében s a havasokban, a Szvidovecz háta mögötti esőárnyékban volt a csapadék 1000 milliméter alatt. A hegység magasabb pontjain a csapadék évi mennyisége 1800—2000 milliméterig emelkedett. Ilyenek a viszonyok az innen délre eső Nagybánya körüli hegyvidéken s a Görgényi havasokban is. Másodsorban a Déli Kárpátok tűnnek ki csapadékgazdagságukkal. Itt is a Czárku, a Godján, a Pojana Ruszka exponáltabb pontjain 1800 mm. körül van az évi csapadék. Innen északra, az Erdélyi Erczhegységben, a Gyalui havasokban, a Bihar hegységben is nagy az évi csapadék, egyes helyeken 1600 mm.-ig menő. Harmadik helyen az északi felvidék van, ahol azonban már aránylag csak nagyon korlátolt területek vannak 1000 mm. felett, az exponáltabb helyek is ritkán emelkednek 1200 milliméter fölé s csak szórványosan közelítik meg az 1600 mm. évi mennyiséget. A Kis- Kárpátok egyes részein is 1200 mm. fölött van az évi csapadék. Végül az Alpok keleti kiágazásai, a Magyar Középhegység egyes pontjai, a Dunántúl délnyugati része s folytatólag Horvátország tűnik ki nagy csapadékával. Itt már nagy területeket övez az 1000 milliméteres izohiéta. A tengerparton s különösen a felette emelkedő hegyvidéken természetesen még nagyobb a csapadék, itt azonban a kezelésünk alatt álló állomások gyér volta miatt izohiéták nem húzhatók. Második térképmellékletünk az 1915. évi csapadéknak a 20 évi (1894—1913.) átlagtól való eltéréseit tünteti fel a 20 évi átlag százalékaiban kifejezve. A kihúzott vonalok csapadékban a normálisnál gazdagabb-, a pontozott vonalak pedig csapadékban a normálisnál szegényebb területeket határolják. Már a pontozott görbék elenyésző csekély száma elárulja a nagy csapadékfelesleget, mely az 1915. évet jellemzi. Normális mennyiségű vagy annál valamivel kevesebb csapadék az országnak csupán négy vidékén esett. Ezek közül a legtekintélyesebb terület Erdélyben található, amelynek középső és délkeleti részein körülbelül normális mennyiségű csapadék esett, sőt egyes helyeken (Bánffyhunyad, Tordaszentlászló, Medgyes) 10%-ig menő hiány is mutatkozik. A közel normális mennyiségű csapadék többnyire ez országrész termő vidékein hullott. Ugyancsak normális volt a csapadék a Duna váczi könyökétől keletre elterülő korlátolt kiterjedésű területen, melynek határait északon körülbelül Salgótarján, keleten Kápolna és délen Jászberény alkotja. Némi (lO°/o-ig menő) csapadékhiány mutatkozik a Magas- Tátrától északra és északnyugatra elterülő határvidéken s ehhez csatlakozva közel normálisak a viszonyok a Magas-Tátra nyugati oldalán, a Vág mentén egészen Vágbeszterczéig s az országhatárig, délfelé pedig a Királyhegy és a Gömör-Szepesi Érczhegység vidékén. Végre az ország nyugat-északnyugati határán, a Morva alsó folyásától az Alpok vasmegyei nyúlványáig szintén normális mennyiségű csapadék esett. Ezzel ki is van merítve a normális (vagy annál valamivel szárazabb) területek száma, amelyek — mint látjuk — a területek nagysága tekintetében is elenyésző kisebbségben vannak a csapadékban bővelkedő területekhez képest. Bátran mondhatjuk, hogy az országnak több mint 3/4 része a normálisnál tetemesen több csapadékot kapott az elmúlt, 1915. esztendőben. A pozitív irányú eltérések többnyire igen jelentékenyek, számos helyen meghaladják a 20 évi átlag 50°/o-át, ami már igen jelentékeny csapadéktöbblet. Az egyenlő eltérésű helyeket összekötő vonalak nagyon szeszélyesen kanyarognak ugyan, mindamellett több vidék határozottan kiemelkedik maximális csapadékfeleslegével. Itt mindenekelőtt a Nagy-Alföld jön számba, mint legfontosabb termelő területünk, amelynek úgy felső mint középső és déli részein kiterjedt területeken haladta meg az évi csapadék a 20 évi átlagot 50°/o-kal. így van az Debreczen környékén s attól északnyugatnak Tokajig s délkeletnek a Kéz-hegységig; így van Nagyváradtól Szentesig, nemkülömben délen Magyarkanizsától Nagy- becskerekig. Ugyanilyen méretű a csapadékfelesleg északkeleten az Ung felső folyásától a Tiszáig (Nagyszőlősig) húzódó vidéken, keleten a Görgényi hegyekben s délen a Bega felső folyása körül (Facsád, Marosnagyvölgy több mint 60°/o), nemkülömben a Krassószörényi hegyekben. Ugyancsak 50°/o-ig menő, sőt azt helyenkint meghaladó csapadéktöbblet mutatkozik a Balaton középső részének zalai oldalán is és 40°/o-ig menő felesleg a Kis-Alföld felső részén. II
