A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 29., 1914
1. rész tartalma
A csapadékviszonyok Magyarországon az 1914. évben. (2 térképmelléklettel.) Irta: Héjas Endre meteorológiai int. adjunktus. Az 1914. év csapadékának eloszlása úgy térben, mint időben számos szabálytalanságot mutat. Hatalmas országrészeken esett tetemesen több az átlagos mennyiségnél s viszont terjedelmes területek még a normális csapadékmennyiséget sem kapták meg. Éppen így áll a dolog az időbeli eloszlással is, száraz és nedves hónapok sűrűn váltakoznak, úgy hogy az évnek sem száraz, sem esős jellege az egész országra vonatkozóan határozottan nem domborodik ki. Idemellékelt évi izohiéta-térképünk meglehetősen hü képét adja a csapadék évi eloszlásának. A csapadékban aránylag szegény területek ezúttal is, mint rendesen, elsősorban az Alföldeken találhatók, de korántsem oly szabályosan körvonalazva, mint az átlagos eloszlást feltüntető térképen. A Nagy-Alföld középső részein, a Tisza mentén s különösen annak bal partján 600 milliméter alatt van az évi mennyiség s itt Szolnok és Orosháza között, egy aránylag kisebb területen az 500 mm.-t sem érte el a csapadék évi mennyisége. A Nagy-Alföld felső részén valamivel több csapadék hullott, de már a Nyírség felső részén megint 600 mm. alatt marad az évi csapadék. Innen délkeletnek aránylag keskeny sávon szintén 600 mm. alatt van az évi mennyiség s ez így van egészen Erdély közepéig, a Mezőségig, a hol egy kisebb területen 500 millimétert sem ért el az évi csapadék. így van ez Erdély délkeleti részén, az Olt felső völgyében is, a mely a tőle nyugatra, északnyugatra fekvő magas hegyek esőárnyékában rendszerint kevés csapadékot szokott kapni. A száraz területekhez csatlakozik még a Kis-Alföld nagyrésze a Morva-mezővel s a Szepesség egyes vidékei a Magas- és Alacsony- Tátra esöárnyékában. A csapadékban gazdag területeket, mint rendesen, ezúttal is elsősorban hegyvidékeinken kell keresnünk. Északkeleti hegyvidékünk e tekintetben ezúttal is vezet, a mennyiben annak nagyrészén 1000 milliméternél több csapadék hullott az év folyamán; elég tekintélyes területet határol az 1200 mm.-es izobiéta s a csapadék Németmokrán kulminál 1423 milliméterrel. Meg kell jegyeznem, hogy az évi izohiétákat ebben az évben éppen ezen a vidéken nem lehet kellő határozottsággal meghúzni, számos csapadékmérő állomás ugyanis az ismert okoknál fogva (ellenségtől fenyegetett s részben ideiglenesen megszállott vidék) egy vagy több hónapon át szünetelt s a hiányzó értékek a szomszédos állomások adataiból több esetben még közelítően sem pótolhatók. Az ország legnagyobb részén egyébként csak szórványosan fordul elő ilynemű megszakadás; hadbavonult észlelőink hozzátartozói kevés kivétellel kifogástalanul végzik a csapadékmérést. A máramarosi hegyvidéktől délre a Felső-Tisza és Izavölgyé- ben, mint rendesen aránylag kisebb az évi csapadék, de már lejebb az Avas, Kőhát, Gutin, Lápos vidékén az exponáltabb helyeken ismét 1000 mm. fölé emelkedik az évi mennyiség. Ugyanígy áll a dolog a Görgényi-havasokban is, nemkülönben Erdély legdélkeletibb sarkában, a magas hegyvidéken. Nagy csapadékával tűnik ki ezenkívül ezúttal is a Bihar- hegység komplexuma s a Déli-Kárpátok egész hegyvidéke, a hol számos helyen van 1000, sőt az exponáltabb pontokon 1200 milliméter felett a csapadék évi mennyisége. Harmadsorban északi hegyvidékünk tűnik ki nagy csapadékával. Ügy az Oszusban és a Babjagurán, mint a Magas- és Alaesony- Tátrában s még számos exponált helyen eléri, avagy meghaladja az évi mennyiség az 1000 millimétert. Kisebb csapadékgóczpontok ezenkívül a Kis-Kárpátok, a Mecsek - vidéke s az ország délnyugati sarka, a Muraköz, helvenkint ugyancsak 1000 milliméterig menő csapadékkal. Mellőzve a további részletezést, az idemellékelt évi izohiéta- térképre utalunk s áttérünk második térképünk ismertetésére, a mely az 1914. évi csapadéknak a 20 évi (1894—1913) átlagtól való eltéréseit tünteti fel a 20 évi átlag százalékaiban kifejezve. A vastagon kihúzott vonalak az átlagosnál csapadékban gazdagabb, a pontozott vonalak pedig az átlagosnál szegényebb vidékeket határolják. Rögtön szembetűnik, a mit bevezetőként mondottunk, hogy t. i. nagy területeken jóval több s ugyancsak nagy területeken jóval kevesebb esett az átlagosnál. Kevesebb esett az átlagosnál 10—15°/0-al az ország nyugati határvidékein a Rába középső folyásától a határ mentén egészen a Magyar-Morva határhegységig. Itt valamivel több esett az átlagosnál, de már az árvái Magurában, az Oszusban s részben a Kis-Fátrában 5—15°/0-al kevesebb esett. Innen keletnek és délkeletnek az Északkeleti-Kárpátokban mindenütt valamivel kevesebb esett az átlagosnál, bár az eltérés többnyire 10%-on alul marad. Nagyobb (10—15°/0-nyi) az eltérés a Tisza völgyében Csaptól Rónaszékig, de már a Visó- és Iza völgyének egy részén, valamint a Nagybánya körüli hegyekben valamivel több esett az átlagosnál. Innen délre Erdély középső részein, a Mezőségen, nemkülönben a Bihar-hegységben, a Gyalui- havasokban s a környező hegyekben mindenütt, délen egészen a Marosig s keleten a Nagy-Szamos és Besztercze forrásvidékéig jóval kevesebb esett az átlagos mennyiségnél. A csapadékhiány itt a Kis-Szamos forrásvidékén kulminál és eléri a 30°/0-ot. Erdély közepétől egyfelől délkeletnek Brassó és Fogaras irányában mutatkozik némi csapadékhiány, nyugati irányban pedig végig a Marosvölgyében egészen a torkolatig, sőt még ezentúl is, úgy hogy Csongrád egy részében (Szegedtől nyugatra és északra) 10°/0 körül van a hiány. Az itt vázolt száraz területekkel szemben az ország többi részén több esett a sok évi átlagos mennyiségnél. így több esett a Dunántúl középső és keleti részein, a Duna mentén Komáromtól a Dráva torkolatáig, a Kis-Alföld keleti részein, folytatólag az északi hegyvidék közepén, a Duna-Tisza közének felső részén s a Nagy-Alföld északi felében a Köröstől a Bodrogig. Az itt leirt összefüggő, hatalmas terület egyes részein, így a székesfőváros környékén, a Duna-Dráva szögében s az Alföld egyes helyein 30°/0-ra, sőt ennél még többre is rúg a csapadékfelesleg. A másik összefüggő nagy terület a Déli
