A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 29., 1914
1. rész tartalma
XII Kárpátok és a Krassószörényi hegyek vidéke s a Nagy-Alföld legdélibb részei, a hol szintén messze terjedő vidékeken haladja meg a csapadékfelesleg az átlagos mennyiség 20°/0-át. Végül a Görgényi havasok s a Hargita egyes pontjaira is ily mértékű többlet mutatkozik. Ha a kétféle eltérésű területeket összemérjük, mindenesetre túlsúlyban vannak a nedves területek még az eltérés abszolút nagyságát illetőleg is, úgy hogy ha a csapadék évi mennyiségét vesszük irányadóul, az 1914. évet inkább csapadékosnak, mint száraznak kell minősítenünk. Miként a területi eloszlás, úgy a csapadék időbeli megoszlása is igen tarka képet tár elénk. A januárius és különösen a februárius igen száraz volt, eltekintve a ködtől, zúzmarától, mely utóbbi heteken át tündérkertté varázsolta erdeinket, ligeteinket. Mindkét téli hónap legnagyobb részében megfelelően hideg is volt. A márczius igen esős és enyhe. Az április száraz és igen enyhe. A május vidékenként hol száraz, hol esős, de általában hűvös. A junius inkább esős (zivataros), mint száraz és szintén hűvös ; a julius határozottan esős és hűvös. Augusztus már száraz és közel normális hőmérsékletű. A szeptember megint igen esős és igen hűvös; az október és november meg egyformán száraz és mindkettő hűvös, a deczember már inkább esős, mint száraz és igen enyhe. Az időbeli eloszlást tekintve, tehát már nem mondhatjuk az évet inkább esősnek, mint száraznak, mert hiszen esős és száraz hónapok körülbelül egyenlő számban fordultak elő. Ellenben az év határozottan hűvös jellegű. Végül a csapadék gyakoriságáról óhajtunk röviden megemlékezni. Csupán azokat a napokat véve számításba, a melyeken legalább 1 milliméternyi csapadék hullott, — mert a tapasztalás szerint csak ezek hasonlíthatók össze — azt találjuk, hogy a csapadékos napok száma az ország zömén és pedig a gazdasági szempontból fontos területeken, így az Alföldeken, a Dunántúlon s Erdély sik és halmos vidékein általában 100-nál kevesebb volt. E nagy terület határain belül úgy a Kis- mint a Nagy-Alföldön és Erdélyben is vannak korlátolt kiterjedésű kisebb vidékek, a hol 75-nél is kisebb a csapadékos napok száma. Viszont 100-on felül van e szám az északi hegyvidék közepén és felső részén (eltekintve a Magas Tátra árnyékába eső kisebb területtől), továbbá az egész északkeleti hegyvidéken, folytatólag a Bihar hegység egész komplexumában s a délkeleti és déli Kárpátokban, végül az ország délnyugati sarkában s a Mecsek környékén. Hegyvidékeink kimagaslóbb részein, úgy északon, mint északkeleten a Bihar hegységben és a Déli Kárpátokban aránylag nagy területeken 125-öt is meghaladja a csapadékos napok száma. A csapadék itt vázolt gyakorisága sem egyik, sem másik irányban nem mondható rendkívülinek — az 1 milliméternél nagyobb csapa- dékú napokból 75 nem felettébb kevés és 125 nem felettébb sok, természetesen, ha az előbbi esetben a sík és dombos, utóbbi esetben pedig a hegyvidékekről van szó. Már különösebb jelenségre bukkanunk, ha a gyakorisági térképet az eltérések térképével vetjük egybe, akkor ugyanis kitűnik, hogy például az árvái hegyvidéken, Máramarosban, a Gyalui havasokban csapadékhiány van, jóllehet a csapadékos napok száma 125-ön felül van s viszont van számos kisebb terület az országban, a hol a csapadék meghaladja a sok évi átlagot s a csapadékos napok száma 75-nél is kisebb. Egyedül a Déli Kárpátok kiterjedt hegyvidékén találkozik a nagy csapadékfelesleg a relative nagy csapadékgyakorisággal. Gsapadékfelesleg s aránylag kevés csapadékos nap a zivataros záporokban lelheti magyarázatát — a mi a nyár nagyobb részének esős voltát tekintve tényleg fennforoghat — hogy aztán a hegyvidék egyes részein aránylag nagy csapadékgyakoriság mellett is csapadékhiány mutatkozik, arra vall, hogy az eső sűrűsége ott a rendesnél kisebb volt, avagy inkább, hogy maga az esős napok száma sem volt elég nagy.
