AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

ezekben nem lelhető fel. A részletesebb feltárás során kiderült, hogy nem egy kiadásból a hazai példány(ok) nem teljes, ill. a felderített nyomdai változatok egy részét is ugyancsak külföldi könyvtárban lehet megtalálni. Mindennek tisztázásához hosszas levelezésre és nem kevés türelemre van szükség. A tapasztalat az, hogy azokból a könyvtárakból lehet viszonylag gyors és érdemi választ remélni, amelyekkel már korábban kiépült, sőt lehetőleg személyes ismeretségen alapuló kapcsolat létezik. Természetesen valamennyi kiadás és főleg azok változatainak felderítése nem egyszerre történik. A munka során merülnek fel mindig újabb és újabb adatok, és persze kérdések is, amelyek alapján szükséges azután tisztázni a helyzetet. A nyomtatott kiadások esetében általános törekvés a hiányzó impresszum adatok megállapítása. Szükséges ez egyrészt, mert a megjelenés pontos időrendje csak így állapítható meg, másrészt a megjelentetés helye és a nyomdász, ill. kiadó alapján is lehetséges bizonyos összefüggéseket találni. Az ősnyomtatványok esetében az igen gazdag szakirodalom alapján a hiányzó impresszumadatok általában mindig tisztázhatók, azonban a hiányzó évszám pontos megállapítása nem ritkán gondot okoz. A 16. században már nem ilyen kedvező a helyzet, hiszen ott az előző korszakban alkalmazott és a betűtípusok formáján, ill. méretén alapuló nyomdameghatározás a legfejlettebb és így egyben a legtöbb kiadványt közreadó városokban (Velence, Párizs, Lyon stb.) 1500 után egyre bizonytalanabb, ill. gyakorlatilag - a mai ismeretanyag birtokában - sok esetben lehetetlen is. így fordult elő, hogy a „Sermones tredecim" párizsi kiadásai közül az 1505. évi nyomdászát, miután ő abban még a 15. században használt betűit alkalmazta, az ősnyomtatványokra kidolgozott segédletek felhasználásával még biztonsággal meg lehetett meghatározni. Az 1510., 1515. és 1518. évi kiadások ugyan feltüntetik kiadójukat, azonban a nyomdászuk már nem volt kikövetkeztethető. Az 1519. évi párizsi kiadás esetében pedig sem a kiadó, sem a nyomdász nem volt megállapítható. Az időrend tisztázása alapján lehet sorra venni a kiadásokat, hogy azok szövegét, ill. annak beosztását egymással össze lehessen vetni. Itt minden eltérésnek, legyen az csak akár egyetlen szó is, jelentősége lehet. Michael de Hungária életrajzi adatainak vizsgálata során már fentebb szó volt róla, hogy műve az év egyházi ünnepnapjaira rendelt bibliai szövegrészekben fellelhető 13 szóra épül. Ezek a könyv élén kiemelt helyen külön is olvashatók. A legkorábbi kiadásban közülük az utolsó szó „recede", az összes többiben, valamint a kéziratokban mind „resurge". Más jelek mellett ez is arra utal, hogy első alkalommal meglehetősen romlott szövegű kézirat került nyomdába, amint erről Michael de Hungária életének megkísérelt rekonstrukciója kapcsán fentebb már szó volt. Visszatérve a hiányzó évszám pontos megállapítására, a „Sermones tredecim" legrégibb kiadásainál meglehetősen ritka gond adódott. Ez ugyanis nem kevesebb, mint hat különböző kiadásban látott napvilágot ugyanabban a nyomdában (Leuven: Johannes de Westfalia), ráadásul valamennyi esetben minden impresszumadat nélkül. Az ősnyomtatványoknál alkalmazott módszerekkel a betűkben mutatkozó eltérések alapján a holland szakemberek (Hellinga házaspár) ezt a hat kiadást három 338