AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

lománnyal rendelkezik a gyűjtemény, annál nagyobb az esély, hogy egy adott dokumentumot ott meg lehessen találni. Ezért különösen jelentősek a világ legnagyobb könyvtárainak publikált katalógusai. így pl. a londoni British Museum, ma British Library által őrzött, 1956 előtt készült könyveknek leírása nem kevesebb, mint 263 hatalmas kötetet tölt meg. Ha azután egy egész ország jelentős könyvtárainak összesített katalógusát adják közre, különösen ha az az Egyesült Államok, úgy már igazán monumentális, központi katalógusról van szó. Nem kevesebb, mint 754 nagyalakú kötetében több, mint tíz millió ugyancsak 1956 előtt megjelentetett könyv adatai találhatók ebben. Ez az önmagában is szinte könyvtárnyi méretű katalógus mutatja, hogy az évszázadok során közreadott könyvek mennyiségük miatt immár szinte átrághatatlan kásaheggyé álltak össze. Ennek tudható be, hogy ez az amerikai központi katalógus volt feltehetően az utolsó ilyen, nyomtatott könyv formájában kiadott, nagy katalógus, amelynek az előkészítése is még kizárólag a hagyományos, kézi módszerrel történt. Az ilyen és ehhez hasonló, regionális vagy akár nemzetközi katalógusok feladatát a jövőben bizonyára már számítógépes adatbankok fogják ellátni. A bibliográfiákná] a legkívánatosabbnak természetesen az tűnik, ha a világon eddig készült valamennyi nyomtatványról a legfontosabb adatokat (szerző, cím, impresszum, terjedelem, esetleg a szakirodalom, lelőhely) tartalmazó és a pontos azonosítást lehetővé tevő, egyetlen, nemzetközi leírás készülne. Ezeket a könyvtárak - nemzetközi szabványként - saját katalógusaiba beleépíthetnék, ill. amelyekre a szakirodalomban azonosítószámként hivatkozni lehetne. Ez azonban természetesen elméleti célkitűzés, amely az eddig megjelent nyomtatványok sok tucat milliói esetében a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Ennek ellenére a kezdetektől fogva fennállt a teljességre való törekvés igénye. Ilyen szándékkal jelentette meg Konrád Gesner már 1545-ben „Bibliotheca universalis" c. munkáját. Akárcsak általában a könyvtári katalógusokban, ebben az első világbibliográfiában is a szerzők betűrendjében sorakoznak munkáik kiadásainak adatai. E módszer mentén haladva mások is törekedtek hasonló összeállításra. Ezek közül több is a szívós és következetes munka ellenére is torzó maradt. így most már általánosan elfogadottá vált az a vélemény, hogy lehetetlen, akárcsak a nyomtatott könyvek kategóriájára szorítkozva is, teljességre törekvő és időhatár nélküli világbibliográfiát, még csak az európai kultúra területére korlátozva is, egyetlen vállalkozás keretében elkészíteni. A módszertani kézikönyvek az ilyen általános bibliográfiákhoz sorolják a bibliográfiák bibliográfiáit (közkeletű kifejezéssel: bibliográfia a négyzeten) is, kezdve Philippe Labbé „Bibliotheca bibliothecarum" c. művétől (1664), Julius Petzhold „Bibliotheca bibliographica" c. alapvető összeállításán (1866) át Thomas Bestermann „World bibliography of bibliographies" (4. kiad 1965-1974) c. monumentális munkájáig. Ez utóbbi közel 140 000 bibliográfia adatait tartalmazza. Ez az óriási szám is elég annak érzékeltetéséhez, hogy a teljességre való törekvés a nagy számok rengetegébe vezet még olyan szűk területen is, mint maguk a bibliográfiák. Ugyancsak az általános bibliográfiák körében tartják számon az általános életrajzi kézikönyveket. Itt már korán szükségesnek mutatkozott, hogy a szerzők műve326