AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

I. Az OSZK 1994-1998-ban - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1994-1998-ban

kívánta megoldani a fővárosban és vidéken egyaránt, de ezek során nem lehetett címre szóló vizsgálódást folytatni, az ottani nyomdakönyvekből csak azt lehetett megállapítani, hogy a nyomda be szokta-e kiadványait az OSZK-nak küldeni. Ez a „félelemkeltő" eljárás azonban nem járt megfelelő eredménnyel, a beszolgáltatási ellenőrzés megoldása az 1990-es évek elejére maradt. 1993-ban az OSZK a Könyvtárellátó Vállalat (KELLŐ) és az Új Könyvek Szerkesztőségével folytatott együttműködésében lényeges változás következett be. Ennek értelmében a KELLŐ - általában még az OSZK kötelespéldányainak beérkezését megelőzve - az újonnan megjelent hazai kiadványok általa terjesztett műveit elküldte a könyvtárba azok feldolgozása, illetve a KELLŐ szempontjából szükséges adatoknak az egyes tételekhez való rávezetés céljából. Ez ugyan jelentős többletmunkát rótt a feldolgozásra, de meggyorsította a központi cédulaellátást. Az OSZK szempontjából pedig különösen azzal a haszonnal járt, hogy a NEKTÁR adatbázisba kerülve kimutatta a kurrens anyag hiányait és ezzel segítséget nyújtott a be nem érkezett kötelespéldányok időben történő reklamálásához. Mivel a KELLŐ a kiadványok egy részét küldte csak be, a se onnan meg nem kapott, se az OSZK-ba be nem érkezett műveknél a teljes megjelent anyagra vonatkozó reklamálási lehetőség nem volt biztosított. Ennek ellenére az eljárás bevezetésének szükségességét már az első ellenőrzés is igazolta: 1992 novemberétől 1993 szeptemberéig 191 kereskedelmi forgalomba került könyv nem került be kötelespéldányként az OSZK-ba. 1995-ben a Gyarapítási Osztályon megtörtént a könyvek kötelespéldányait illetően aDOBIS/LDBIS gyarapítási moduljának bevezetése, és 1996-ban az év lezártával a DOBIS/LIBIS több mint 3500 be nem érkezett kötelespéldány művet jelzett a rendelési tételek alapján, amelyeket pedig a rendszer már kétszer reklamált. Ez a hiány nagyon súlyos helyzetbe hozta a könyvtárat. Az 1993-1995 között be nem érkezett művek utólagos megszerzése a gyakori nyomdamegszűnések miatt amúgy is komoly nehézségekbe ütközött volna. De ha kaphatók lettek volna is a hiányzó kiadványok, ezekre 1996-os átlagáron már művenként 500 Ft-tal kellett számolni, így megvételük legalább félmilliót igényelt volna akkor, amikor a kötelespéldányok többletpéldányainak beszerzését le kellett állítani. Az első évek tapasztalata az volt, hogy a többletmunka ellenére is érdemes az ismertetett együttműködési formát fenntartani. Hiszen a gépi feldolgozás még további előnyökkel is járt, mert nem csak jelzi a hiányokat, hanem azokat reklamálásra ki is jelöli. Ennek alapján a kötelespéldány-szolgálat a kiadókhoz, illetve a nyomdákhoz késedelem nélkül juttathatja el reklamációs felszólításait. 1996-tól újabb rendelkezés segítette a beszolgáltatás teljesítését. A Nemzeti Kulturális Alappal történt megállapodás értelmében a sajtótermékek kiadására kért támogatáshoz az OSZK Kötelespéldány-szolgálatának igazolását is csatolni kellett arról, hogy az adott kiadónak 1994-től kezdve nincs kötelespéldány-tartozása. Ez a beszolgáltatás szempontjából eleinte csekély eredménnyel járt, talán a reklamálások számának és az időszaki kiadványok hiányának csökkenésében jelentkezett. Amíg 1996-ban 874 kiadó, illetve szerkesztőség kapott igazolást, addig ez a szám 1997-re 1113-ra emelkedett, 1998-ra viszont 553-ra mérséklődött. 92