AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

Rozsondai Marianne: Csapodiné Gárdonyi Klára (1911-1993)

az évben (1982), majd egy évvel később lengyelül is. Az ELTE Bölcsészkarán már mint nyugdíjas tanított kézirattant. A brüsszeli Scriptorium évenként megjelenő nemzetközi kodikológiai bibliográfiája, a Bulletin Codicologique számára fölkért magyar referensként 1962-től 1987-ig közel 300 referátumot írt a Magyarországon megjelent írás- és könyvtörténeti irodalomról. Számos tanulmánya, könyvismertetése, folyóiratszemléje, kiadatlan kéziratos anyagról szóló cikke jelent meg, eleinte a 19-20. századi magyar irodalom köréből (ismeretlen Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond, Ady-, Bartók-levelek, Petőfi-vers ismeretlen változata, Széchényi Júlia emlékkönyve stb.). O rendezte sajtó alá Mikszáth Kálmán válogatott elbeszélései I—III. kötetét. (Bp., 1954). A vezetése alatt álló Kézirattárban magas színvonalú szerzeményező munka folyt. Itt mindenekelőtt az 1964-ben megszerzett Cyprianus-korvinát kell megemlíteni, amelyet az ő kezdeményezésére sikerült a londoni Sotheby-cég árverésén megvenni. Kézirattári munkája mellett futotta erejéből kutatásra is. 1957 óta főleg a középkori magyarországi kódexekre összpontosította energiáit, különös hangsúllyal Mátyás király egykori könyvtárának és Vitéz János - részben Janus Pannonius - könyvtárának fellelhető és meghatározásra váró darabjaira. írástörténeti tudását és művészettörténeti ismereteit Vitéz János és Mátyás király kódexeinek azonosításában hasznosította. Vitéz János könyvtáráról több cikke, majd könyve jelent meg: Die Bibliothek des Johannes Vitéz (Bp., 1984). Külföldi tanulmányútjain végzett kutatásai (Anglia, Belgium, Csehszlovákia, Itália, Francia-, Német-, Spanyolország és Svájc) döntő mértékben járultak hozzá a férjével, Csapodi Csabával közösen megírt, s a tudós házaspár nevét a világon ismertté evő mű, a Bibliotheca Corviniana megjelentetéséhez. A Bibliotheca Corviniana öt nyelven összesen tizennégy kiadást ért meg. Legutóbb Mátyás király halálának 500. évfordulója alkalmából jelent meg, s 1991-ben az illetékes zsűri ennek a kiadásnak ítélte Antall József miniszterelnök díját. A Bibliotheca Corviniana köteteket sok-sok tanulmánya előzte meg egy-egy korvináról, a könyvtár scriptorairól, illuminátorairól itthoni és rangos külföldi folyóiratokban (pl. Mátyás király könyvtárának scriptorai = MKsz, 1958, majd A Corvina scriptorai = OSZK Évkönyve 1959 [1961], franciául a Scriptoriumban.) Szinte állandó munkatársa volt a Gutenberg Jahrbuchnak, a Lexikon des gesamten Buchwesens új kiadásának (LGB ), de írt a Biblosba. (Geschichte des ungarischen Buches L: Zeitalter der Kodizes. 1970), és a Marginalienbz. Tudományos munkásságát nyugdíjaztatása után is haláláig folytatta. 1973-ban három hónapos olaszországi tanulmányúton volt, amelyet a Cini-alapítvány támogatásával megrendezett konferencián - Velencei hatások a késői corvinák díszítésében címen - tartott előadása sikerének köszönhetett. 1974-ben ismét kutatóúton volt - ezúttal és nem először, saját költségén - Spanyolországban, Párizsban és a belgiumi Mechelenben. Maga is jelentős eredményének tartotta, hogy az itt őrzött kéziratos Bibliáról kiderítette, hogy az Nagy Lajos öccsének, Anjou Endre nápolyi királynak készült. Anjou Endre V. István magyar király leányának, Mária nápolyi 8