AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

I. Az OSZK 1994-1998-ban - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1994-1998-ban

keret 15,855 millió Ft-ra emelkedett, úgy, hogy magában foglalta az ún. aukciós tartalékot (821 500 Ft), a rendkívüli beszerzési lehetőségek finanszírozására szánt összeget is. Ekkor a törzsgyűjtemények gyarapítására 8 831 100 Ft maradt, a könyvekre ebből 6 202 300 Ft, az időszaki kiadványokra 2 628 800 Ft jutott. A különgyűjtemények 1995-ben, a legnehezebb évben 5 750 500 Ft-ot költhettek volna, 1997-ben és 1998-ban is ugyanennyit. A feltételes mód természetesen a könyvekre , időszaki kiadványokra is vonatkozhat, hiszen nem volt olyan év, amelyben túlköltés ne jelentkezett volna. 1997-ben ez pl. 11 596 446 Ft-ot jelentett. Tényleges túlköltés azonban egyszer sem fordult elő, valamilyen forrásból, úgymint hazai és külföldi alapítványoktól, NKA támogatásból és a könyvtár bevételeiből (könyvtárhasználati díj stb.) mindig sikerült a hiányzó összegeket valahogy előteremteni. Mindez nem jelentette azt, hogy a könyvtár a számára szükséges dokumentumokat be tudta volna szerezni. Hiszen már 1995-ben le kellett mondani a kötelesanyag többespéldányainak beszerzéséről, a retrospektív magyar kiadványok másodpéldányainak megvételéről, hogy a hiányzó alappéldányok megvásárlására jusson pénz; a külföldi hungarikumok megvételénél a „mennyire hungarikum?" kérdést az eddiginél szigorúbban kellett feltenni. Az utolsó két évben a gyűjtőkör 2. és 4. pontjaiba tartozó referensz-művekből, valamint a nyomda- és nyomdászattörténeti kiadványokból csak „elvben" lehetett fizetés révén gyarapítani, 1998-ban pedig szinte egyetlen külföldi történelmi munkát sem sikerült megvenni. A külföldi könyvek beszerzése egyre inkább a hungarikumok és a legalapvetőbb kézikönyvek egy részére korlátozódott. Ez azért jelentett igen nagy gondot, mert minden OSZK-s könyvtárosnak az a meggyőződése, hogy az idegen nyelvű kultúrák értékeinek közvetítése nélkül, a világra való kitekintés lehetősége nélkül nincs magyar kultúra és magyar szellemi fejlődés sem. Ha Európához akarunk csatlakozni, az európai, sőt azon kívüli új ismeretek hiányában a felzárkózás feladata megoldhatatlan. (A külföldi országok szellemi kincseinek begyűjtését már a korai elődök is, és még a legnehezebb korszakokban is kötelezettségüknek érezték.) Arról nem is beszélve, hogy a hungarikum-kutatás bármely területén is csak az európai, illetve világháttér ismeretében lehet eredményeket elérni, a magyar irodalom, történelem stb. önmagában nem dolgozható fel, összefüggéseiben nem válik elemezhetővé. A gyarapítás korlátozása tehát nem mennyiségi, hanem - sokszor pótolhatatlan - minőségi visszaesést eredményez. Nagy gondot okoz ma az, hogy sokszor 10-20 évvel ezelőtt megkezdett kontinuációs rendelések az igen szerény gyarapítási hitelkeret jelentős részét évről-évre elviszik (a Handbuch der Orientalistik című igen értékes kultúrtörténeti gyűjtemény kötetei például az 1990-es évek elején még 10 000 Ft alatti összegbe kerültek, majd áruk 15-20 000 Ft-ra emelkedett, most pedig 80-100 000 Ft-ot kell kifizetni egyegy új kiadványukért.) 84