AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

Fogarassy Miklós: Szilágyi Tibor (1931-1998)

nak azok a sohasem elmaszkolt emberi vonásai, azok a sem hatalomra, sem hírnévre (csak értő megbecsülésre) törekvő jeliemi adottságai, amelyek mindig az ő - dialóguskészségét, a szeretettel és szenvedéllyel átitatott - kihívásait, a latin szó eredeti értelmében vett inspiratív provokációit jellemezték. Pályája, pályaválasztása(i) mögött természetesen ott van a történelmi helyzet is: csak egy pillantást kell vetni a magyar szellemi élet élvonalába került évfolyamtársainak, pályatársainak névsorára - kiváló ifjú intellektusok, többségükben a polgári társadalom „fedezékbe vonult", illetőleg „menedékbe" kényszerült tehetségei - választották a könyvtárosi pályát a kommunizmus „vad éveiben". A '60-as évek KMKjának szellemét meghatározó egyéniségek is így kerültek elő szinte „a föld alól" Szilágyi Tibor a mezőgazdasági szakkönyvtárak és tájékoztatásügy mélyéből bukkant elő (a szakkönyvtári munkákról és a mezőgazdasági kutatóintézeti könyvtári feladatokról szóló publikációival hívta fel magára a „regrutálók" figyelmét), hogy aztán évtizedeken át - az „alapító szerkesztők" közé tartozva - az Új Könyvek, a periodikum jellegét meghatározó szerkesztőjeként fussa be további szakmai pályáját. Ha kellett, a lendületes szerkesztői munka mellet- az intézményirányítás és a változó felelős szerkesztők igényei szerint - ambiciózusan „ásta be" magát egy-egy szaktémába, elsőként állítva össze a tárgyszó-katalógusok nemzetközi szakirodalmi szemléjét (1968), és egyszer - hosszas rábeszélésre - időlegesen még a KMK Könyvtári és Dokumentációs Osztályának vezetését is elvállalta. Szorgosan szerkesztette az UK természet- és alkalmazott-tudományi, valamint világirodalmi szakágai recenziójának sokezer tételét, kumulatív köteteket, „Könyvtári kis tükör" című gyarapítási ajánlóbibliográfiákat gondozott, amikor ezek kiadására került sor (1985). Közel száz - amerikai és angol - kötet bibliográfiai leírása jelzi: fordította Szilágyi Tibor. Barth Istvánnal, Sükösd Mihállyal szinte egyidőben - szellemi ambíciók és egzisztenciális, intellektuális motivációk jegyében - a '60-as évek elején a Magvető Kiadó megbízásai alapján kezdte meg műfordítói pályáját, majd később az Európa egyik legstabilabb külső munkatársa lett. (Kevés reflektorfénybe került könyvtárosi-szerkesztői és fordítói munkássága nem csak párhuzamosnak látszik, de Szilágyi jellemének közös vonásait: intellektuális karakterének egységességét is mutatja). Hogy ez a „munkatársi" szerep mit is jelent, azt nem csak a megjelent kötetek, hanem a több száz lektori jelentés is „rejti" - a modern amerikai irodalom „felfedező jellegű" hazai publikációi, magyarországi sikereket arató kötetei mögött az ő szakvéleményének „fedezete" is áll. Joseph Heller, az ausztrál-angol Peter Marshall több, ismételt kiadásban is megjelent könyvét az ő átültetésében ismerhetjük magyarul, de fordított Faulknert, Malamudot, J. C. Oates-t, ambiciózus filológiával ültette át A. Huxley és G. Steiner esszékötetét, R. Graves egy remek könyvét, szövegének minősége volt a hazai Kurt Vonnegut sikeres recepciójának egyik alapja, és csendes büszkeséggel tartotta számon, hogy William Wharton-t voltaképpen „ő fedezte fel" a posztmodern világirodalmat is közvetíteni kezdő magyar könyvkiadás számára. Ha kellett, rendbe tette régebbi fordítások szövegét, újrafordított angol klasszikusokat, miközben - apályosabb időkben - rutinszerűen, de mindig mesterien megoldott munkákat végzett el. A kiadói viszonyok változá66