AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

Németh Mária: Juhász Lászlóné Mátrai Judit (1941-1996)

jes tudatában - karácsonykor édesanyja még meglátogatta állapotáról mit sem sejtő gyermekét, vele töltötte utolsó karácsonyát és járta sorra New York csodálatos múzeumait. Hazatérte után, utolsó találkozásunkkor lelkesen mutatta meg a magával hozott fényképeket, prospektusokat, és amikor kiment a szobából, visszafordulva azt mondta: „a jövő héten hozom a többit is". De erre már nem kerülhetett sor. Úgy távozott a világból, ahogy élt. Türelemmel viselte testi, lelki szenvedését, senkit sem terhelt saját bajaival. Elképzelni sem tudjuk, hogy mit jelenthetett számára az élete értelmét, tartalmát jelentő fiától való elválás, a lemondás arról, hogy nem ismerheti meg leendő menyét, nem áraszthatja el szeretetével unokáit, hogy mindent elveszít, amire egész életében annyira vágyott, és előre örült a sok jónak, amit a jövő - hite szerint - ígért. Talán a szeretet segítette? Ismét az munkált lelkében, hogy az őt szeretők helyzetét könnyítse? Ezt már nem fogjuk megtudni soha. Csak az biztos, hogy egy rendkívüli embert vesztettünk el, aki mindig hiányozni fog azoknak, akik őt ismerték, és akik meg sem tudták neki köszönni azt a sok jót, amit mindnyájunkkal tett. Németh Mária 45