AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomda (1623-1652)

minálnak, a fejlécek azonban ennél változatosabb motívumokat mutatnak. Bár nem volt sokféle nyomdai cifrája, felhasználásuk változatos: elsősorban kereteket, díszléceket állítanak össze belőlük, nemegyszer az iniciálékat még külön nyomdai cifrákból összerakott keretbe is foglalták. Maguk az iniciálék kevéssé jellegzetesek, (5. tábla) legegyedibb közülük a levélmintás, nagyalakú iniciálésorozat. Ezek közül az „I" betű sérült, jellegzetes hasadás látszik rajta függőleges irányban. Legdíszesebb kötete e korszaknak Petrus Canisius képes katekizmusának magyar fordítása,

40 amelynek minden lapját egy-egy fametszetes kép díszíti. Ismeretes, hogy ez az augsburgi kiadás alapján készült, de az abban lévő rézmetszetek helyett a magyar kiadáshoz „puszpángba metszett" képek készültek.

41 (11. tábla 74. ill.) Nagyjából ez volt az a része a pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomda felszerelésének, amelyre a nagyszombati kollégium igényt tarthatott és amely 1646-ban átkerült Nagyszombatba. Addigra azonban a Ferenczffy- és a Némethi-féle felszerelés is Pozsonyban volt. A Némethi-féle felszerelés 1635-től kezdve volt a pozsonyi nyomda birtokában. Bár a ma ismert korabeli iratok csak egy ciceró-méretű antikváról , egy ciceró-méretű kurzívról és egy közelebbről meg nem nevezett verzálisról írnak, az 1662es feljegyzések azt bizonyítják, hogy teljes latin és német (fraktúr és schwabachi) betűkészlet volt. (Az utóbbiak közül kétféle szövegtípust mutat be a 4. tábla.) A nyomtatványokból rekonstruálható, hogy a 15 féle betűsorozatnak több, mint a fele fraktúr ill. schwabachi betű volt. A Némethi által beszerzett antikva és kurzív típusok jellegzetessége, hogy magyarországi nyomdában először - és utoljára - használt az ö és ü hosszúságának megkülönböztetésére vesszővel kiegészített speciális betűket: ö és ű betűt. (Mint a 3. táblán bemutatott típusban is.) A fent idézett elszámolásból úgy látszik, hogy ezeket a betűket Augsburgból szerezték be, az ottani Schelmair betűöntőtől. Erről a jellegzetességről könnyen felismerhetők a Némethi-féle betűk. Pozsonyi nyomtatványokon 1636-tól kezdve láthatók, de néhány ilyen betű belekeveredett az 1646ban Nagyszombatba átkerült anyagba is. Ez a jelölési gyakorlat a magyarországi nyomdákban nem honosodott meg, de mint kísérlet érdekes. Ez a jellegzetesség a Némethi által beszerzett 84 mm-es antikva és kurzív és a 100 mm-es antikva és kurzív típusokban figyelhető csak meg. Megjegyzendő, hogy a 84 mm-es típusban - amelyet az előbb idézett, a jezsuita nyomda bevásárlását dokumentáló elszámolás cicero-nak nevez - valóban látni néhány olyan jelet, amelyek magyar szövegben szokatlanok. Bizonyára ezekre vonatkozott Némethi reklamációja. Néhány ilyen mégis bent maradt a készletben. (3. tábla.) A Némethi-féle készlet 1636-tól 1650-ig kísérhető figyelemmel a pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomda kiadványain. A nyomdának az 1637-1644 közötti, legtermékenyebb korszakára jellemző a díszanyag megszaporodása. 1642-től kezdve megjelentek olyan kisalakú imádságoskönyvek, amelyekben az eddigiektől eltérő, nagyszámú, változatos díszeket és illusztrációkat találni. Ezek egyik csoportját alkotják a hosszúkás, fekete hátterű, finom kidolgozású díszek, amelyek Szűz Mária Officiumá-bm

42 és Pázmány Imádságos könyvé-nek ötödik kiadásában találhatók.

43 (9. tábla alsó három dísze.) Ugyanehhez a gyarapodáshoz tartozik az az ovális alak378