AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomda (1623-1652)

szakból tevékenységéről nincs tudomásunk. Míg a szakirodalom korábban csak 1647-1648-ból tudott pozsonyi munkásságáról, addig újabb adatok - egy 1649-ben Pozsonyban nyomtatott könyve - azt bizonyítja, hogy még 1649-ben is itt dolgozott. Ezután legközelebb 1657-ből ismerünk Aksamítekre vonatkozó adatot" ő volt az a Zachariás Dominik Aksamítek z Kronenfeldu, aki 1657. július 31-től a római Propaganda Fidei nyomdáját vezette, majd utóbb unokaöccse Jan Jakub Komárek.

35 Az a tény, hogy a római Propaganda Fidei nyomdájának vezetésével bízták meg, arra utal, hogy kiváló mester lehetett, de ezt bizonyítják pozsonyi nyomtatványai is. 1650-ben újabb változás állt be a pozsonyi nyomda életében. Jogosan írták az impresszumban, hogy „Typis Collegii Societatis Jesu" - ekkor az eredetileg Pázmány által alapított nyomda gyakorlatilag Nagyszombatba került át. 1650-ből négy különösen szép kiállítású pozsonyi könyvecske maradt fenn, mindegyike ugyanezzel az impresszummal. Aksamítek valószínűleg továbbra is, egészen 1652-ig nyomdavezető maradt, csak 1650-től nem a faktor, hanem a nyomda hivatalos neve került a címlapra. A pozsonyi érseki nyomda működését és létezését a kiadványok és egykorú dokumentumok alapján 1652-ig tudjuk követni. Némethi halála után 1645-1646-ban nincs megnevezve a nyomdával foglalkozó személy, majd 1647-ben Michael Pestvármegyei a nyomdai prefektus, 1648-ban Nicolaus Wesselényi, 1649-1650-ben Michael Bekaria, 1651-ben Ioannes Stankovics és végül 1652-ben Paulus Hellesfeni. Ez az utolsó év, amikor a tipográfia prefektusa még meg van nevezve az iratokban. Ez a körülmény is indokolja, hogy a pozsonyi nyomda utolsó évét 1652-ben jelöljük meg. 1646-ban az eredeti érseki alapítású felszerelést átszállították Nagyszombatba, amint azt a nagyszombati kollégium már régóta sürgette. Ez - bár Nagyszombatban egy új nyomda alapját vetette meg - alig észrevehető hiányt okozott Pozsonyban, hiszen itt maradt a volt Ferenczffy- és a Némethi-féle felszerelés. 1650 után a nyomda valószínűleg szünetelt, és a feljegyzések szerint, amikor Lippay érsek a pozsonyi kollégium számára patikát nyitott, a nyomdai felszerelést zárt raktárba helyezték. Feltehető, hogy ezekben az években a felszerelés egy részének, az iratok szerint a "typus novissimus"-nak eladására is gondoltak.) Némethi halála után nem akadt igazi gazdája a pozsonyi nyomdának.) Talán az eladás elősegítésére készülhetett 1652-ben a felszerelésnek erről a részéről betűmintakönyv. Az iratok hangsúlyozzák, hogy „juxta syllabum characterum omnium Latinorum et Germanicorum impressum Posonii Anno 1652",

37 tehát latin és német betűkkel is fel volt szerelve. Ugyancsak hangsúlyozzák az iratok Némethi „typus novissimus"-ának a Ferenczffy-félétől való különbözőségét: „quem non exmateria typi Ferenczffiani fuidisse." Ez a betűmintakönyv sajnos elveszett, egyetlen példánya sem ismert. Ezt a betűmintakönyvet tehát a pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomda (valószínűleg utolsó), elveszett nyomatványaként kell számon tartani.

38 A pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomda felszerelését rekonstruálva meg kell jegyezni, hogy a legteljesebb készlet 1640-1644 között található, mert ez előtt az időpont előtt nem volt még a nyomda használatában Ferenczffy típusa, ez után 376